Azt írtam korábban, hogy ha nekem egy sorozatba beválogatják Paul Giamattit és Damian Lewist, akkor onnantól tulajdonképpen nem is érdekel a történet, értük Barátok közt-rajongó lennék, és Tűzvonalban-pólót hordanék, míg rám nem rohad. Igen, ennyire nagyra tartom mindkettőjüket. A Billions, a Showtime pénzügyi dármája vagy inkább a pénz világában játszódó bosszútörténete ráadásul a mellékszereplők között is acélos, Maggie Siff (SOA) és Malin Akerman a két főszereplő párjainak szerepében legalább olyan erős alakítást nyújt, mint a két faszi, sőt, Akeman egy jelenetben előrevetítette, hogy ha valaki elintézi annyival, hogy a milliárdos babája, az kurva nagyot téved.

A sztori nagyjából annyi, hogy van egy befektetési alapkezelő cég, meg annak a tulajdonosa, Bobby Axelrod, aki a céget apránként építgetve jutott el odáig, hogy ha a második emeleti hálószoba erkélyére egy Lamborghinit akar leparkolni (mert jól néz ki), akkor megteheti. Ez a fajta, a pilotban csak fuck you money-ként (mert megtehetem, bazdmeg-pénz) emlegetett gazdagság persze felkelti az államügyészi hivatal vezetőjének figyelmét is, mit felkelti, a pali évek óta igyekszik rajtakapni Bobbyt valami olyasmin, amiért be lehet zárni, de hiába.

A kissé frusztrált államügyész, Chuck Rhoadest (Paul Giamatti) ráadásul nem kis apakomplexusban szenved, a fater nagymenő és nagyon gazdag ügyvéd, aki az ilyen drámákban megszokott módon nem bírja ki, hogy ne dörgölje a fia orra alá, hogy mennyivel kevesebbet ért el. Chuck ennek megfelelően az elfojtott feszültségek kis zsákja, aki a stresszt szadomazo játékokban vezeti le, és csak azért is olyan tisztességes (legalábbis a felszínen, és egyelőre), amennyire csak tud, mág a fater haverját is sittre vágja, pedig megtehetné, hogy elnéző legyen vele. Miközben Bobby a gyerekkora óta látogatott pizzéria vezetőjének segít nem csődbe menni, Chuck abból él, hogy mindig megúszásra játszott, és csak olyan ügyeket tárgyalt, amikről tudta, hogy tuti megnyeri, nagyvonalúság vs. kicsinyes frusztráltság, ugye.

A két főszereplő jelleme egy dologban azonban megegyezik: mindketten eltökéltek, és makacsok, az egyiket a pénz hajtja és az, hogy élvezi a borotvaélen való táncolást (mert azt ugye senki nem gondolta, hogy a jó Bobby nem sáros?) a másikat meg az, hogy most majd akkor megmutatom ennek a nyikhajnak, hogy ki a jani. A farokméregetés persze a homokozóban meg a gimi budijában még elmegy, nagy kára nem lesz belőle senkinek, de amikor felnőtt férfiak igyekeznek tökön-paszulyon át bebizonyítani egymásnak, meg persze a nőknek, hogy nekik akkora tökük van, amivel le lehet dönteni egy egész lakótelepet, az már más tészta, ott emberéletekről van szó, és az már nem játék Na, ilyen sorozat a Billions, az egyik kötelező darabom a 2016-os évre. Ki ne hagyd.