Évek óta hajtogatom, hogy nem fogunk többé foglalkozni az Aranyglóbusszal, mert az összes értelmetlen díjkiosztó közül a legkevesebb értékkel bír, de pont ezért olyan vicces a gálaműsora, hiszen itatják a jónépet, és az este végére nagyjából mindenkiben van egy légkör, különösen azokban, akiket nem jelöltek, így nyugodtan vigyoroghat az asztalok mellett és vághat pofákat - ebből meg egy napig miden online lap megél. Ezen túl viszont tényleg nem sok értelme van a dolognak, 90 újságíró annak megfelelően szavaz, hogy éppen melyik színész, stúdió vagy tévéadó nyalja a seggüket a legjobban, és ennyi, egy macerás forgatáslátogatás vagy lemondott interjú menten eldönti egy-egy jelölt sorsát.

Erről volt szó már korábban, kismillió botrány, gyanús jelölés és díj volt és van is az Aranyglóbusz praxisában, de ezekkel most nem foglalkozunk, mert minek. A tegnapi gálán a legnagyobbat a Netflix és a Fargo szívta, egy díjat sem kaptak, a Netflix ugye több sorozattal is indult, mégis hoppon maradt, a Fargo meg attól a Wolf Halltül kapott ki a legjobb minisorozat kategóriába, amit szerintem egy jelölő sem látott végig. Mert baszki, ha odaadod a díjat a sorozatnak, akkor add oda Mark Rylance-nek is, akinek (és Damien Lewisnak) köszönhette a Wolf Hall, hogy jó lett. De nem, Oscar Isaac nyert (teljesen megérdemelte egyébként), de ő is csak a Star Wars miatt, mert a Show Me a Hero-ért magában nem kapott volna szobrot. 

Ugyanez a helyzet állt elő a drámáknál, Christian Slater lett a legjobb férfi mellékszereplő a Mr. Robotért, és a sorozat elvitte a legjobb drámának járó szobrot, de Jon Hammnek nem mertek nem adni szobrot a Mad Men utolsó évadáért, így Rami Malek, akitől a Mr. Robot az lett, ami, hoppon maradt. Tök érthetetlen, ahogy az is, hogy a Transparent helyett az Amazon másik sorozatát, a Mozart in the Jungle-t dobták meg két szoborral a vígjátékok között (legjobb sorozat, legjobb férfi főszereplő), pedig annyira (egyáltalán?) nem vicces, és a főszereplő alakítása sem annyira meggyőző, de mindegy.

A női színészkategóriák nyerteseibe viszont nehéz lenne belekötni, bár az igaz, hogy Lady Gaga helyett Kristen Dunst is nyerhetett volna, de Gaga szerintem is állati jó volt az American Horror Story ötödik évadában, amiben rajta kívül igazán húzós teljesítmény nem akadt, míg Dunst mellett a Fargóban mindenki elképesztően jó volt. Maura Tierney díja a legjobb női mellékszerepért kijárt már, a nő már a Vészhelyzetben is nagyon jó volt, és a The Affair első és második évadában is - a betépett részben hibátlanul játszott.

Taraji P. Henson győzelme (legjobb színésznő, dráma) az Empire-ért az első évadnak szólt, ami rekordokat döntött és bemutatta nekünk Cookie-t, a legkeményebb nőt a tévében. A díj teljesen jogos, de van egy olyan érzésem, hogy ismét a sorozat - és Henson - kivételesen jó sajtójának szólt. A legjobb vígjátékszínésznőnek választott Rachel Bloom tulajdonképpen vicces, bár a sorozat, ami félig musical, félig sitcom, nem túl érdekes vagy vicces - Julia-Louis Dreyfus meg ismét üres kézzel mehetett haza, nyolcszor jelölték eddig, és csak az elsőből lett díj, még a Seinfeldért 1994-ben.

A nyertesek (a tavalyi díjazottak közül senki nem tudott ismételni)

Legjobb dráma: Mr. Robot
Legjobb vígjáték: Mozart in the Jungle
Legjobb színész (dráma): Jon Hamm - Reklámőrültek
Legjobb színésznő (dráma): Taraji P. Henson - Empire
Legjobb színész (vígjáték): Gael García Bernal - Mozart in the Jungle
Legjobb színésznő (vígjáték): Rachel Bloom - Crazy Ex-Girlfriend
Legjobb férfi mellékszereplő: Christian Slater - Mr. Robot
Legjobb női mellékszereplő: Maura Tierney - The Affair
Legjobb minisorozat: Wolf Hall
Legjobb színész (mini): Oscar Isaac - Show Me a Hero
Legjobb színésznő (mini): Lady Gaga - American Horror Story: Hotel

A végére Taraji P. Henson reakciója a súgógépre, amire kiírták neki, hogy fejezze be a köszönőbeszédét: