Sorozat formájában készült folytatás az egyik legsikeresebb magyar filmhez: a Csak szex és más semmi receptjét egy kicsit átvariálták, de az alapok maradtak, így lett a Csak színház és más semmi egy szórakoztató és igényes sorozat. Ezt onnan tudjuk, hogy mi már láttuk az első két részt, azaz a sorozat egyharmadát, és simán néztünk volna tovább is, ami azért is nagy szó, mert egy fűtetlen teremben vetítették le, ahol végig kabátban kellett ülni. Minden fontos tudnivalót ebben a cikkben szedtünk össze, a végeredményt a hajtás után elemezzük ki.

Ezzel a sorozattal szemben minőségi kifogás nem lehet - ezt Kálomista Gábor mondta a Csak színház és más semmi sajtótájékoztatóján, és az a helyzet, hogy igaza van. Jó írók összehoztak egy jó történetet, tehetséges rendezőket kerestek hozzá, akik parádés szereposztással állították színpadra vagyis képernyőre, dehát mégiscsak a színház a sorozat témája és helyszíne is, egy egész nyáron át dolgozott a stáb a Thália színházban.

Pedig könnyen gondolhatnánk, hogy a színházi kulissza nem elég érdekes egy sorozathoz, de talán a Birdman mindent elsöprő sikere rácáfolt erre is, abból a filmből is egyértelműen kiderült, hogy a színház is csak egy munkahely, ahol ugyanúgy portás. fizetés(nem)emelés és ebédszünet van, mint bárhol máshol. Itt is onnan indul a történet, készül a színház az őszi bemutatóra, a hat részben hat munkafolyamatba pillanthatunk bele, az első részben az olvasópróba, a második részben a rendelkezőpróbába. Igazság szerint a sorozatnak ez lehet az egyetlen rákfenéje, hogy az ilyen szavak miatt, mint hogy rendelkező próba, azt hihetik a nézők, hogy ez valami uncsi kékharisnya dolog, holott tényleg annyiról szól ez a sorozat, hogy a főnök összejön az új dolgozóval, és ezt próbálják titkolni a munkahelyükön. Ami történetesen egy színház, a Társas játékban meg egy reklámügynökség volt a helyszín. Amivel nem azt akarom mondani, hogy a két sorozat egy szinten van minőségben, de majdnem. A Csak színház simán megüti a Társas játék kicsit bénább második évadának színvonalát. És nem csak azért, mert a két sorozat animációs főcíme is hasonló (csajt biciklin szállító gigerli pl mindkettőben van)

Na de vissza a Csak színházhoz (aminél bénább címet azért nehezen lehetett volna adni): három nő sorsát követjük, három szálon bonyolódik a történet. Az elsőben a filmben megismert pár, tehát Schell Juci és Csányi Sándor sorsát követjük, akiket ott még Dórának és Tamásnak hívtak, itt viszont Alindának és Barnának. Ők éppen válófélben vannak, de úgy alakul, hogy Barna egyszerre rendezi a darabban az ex-feleségét és az új szeretőjét, Lilit - őt alakítja a sorozat legüdítőbb felfedezése, Mikucz Estilla, akiből az új Dobó Kata is lehet. A második szál a színház igazgatója, (Szervét Tibor) és felesége, a dramaturg (Szávai Viktória) között bonyolódik, ők egy álomházasságban élnek, az unatkozó asszonyka mégis felfigyel az izmos restaurátor fiúra (Fehér Tibor). A harmadik történetben pedig egy új öltöztető érkezik, őt Lovas Rozi alakítja. Elég bonyolult háttere van: vidékről jött fel, ez az első rendes melója Pesten, és egy elég görény pasival jár (Géczi Zoltán), aki a színház werkfilmese, ők szintén titkolják a kapcsolatukat a munkahelyükön. A főszereplő Alindának a dramaturg Petra a legjobb barátnője, és a tisztaszívű Nóra az öltöztetője, így futnak össze a szálak.

Ez még önmagában lehetne egy jó sztori, amit rossz párbeszédekkel, ripacskodó színészekkel el is lehetne rontani. De nem! Nagypál Orsi és Miklauzic Bence szinte jelenetről jelenetre felváltva rendeztek, mégis tök egységes lett a sorozat, és szerencsére nincs benne semmi felesleges hivalkodás, egyszerűen csak felvették kamerával azt, hogy a színészek nagyszerűen játszanak. Pálos Hanna egy csalódott fiatal színésznőt alakít, aki a főszerepet kapta volna, de az utolsó pillanatban átrakták segédszínésznek. Amikor emiatt kiborul az igazgatónak, akkor még kicsit döcög a karaktere, de aztán mindkét általam látott részben olyan jó egymondatos beszólásai vannak, hogy az egyértelműen a jó karakterrajz és a jó rendezés eredménye is, értjük a szereplőt, jól van megírva, és még jobban eljátszva, a második részben már vártam, hogy mikor tűnik fel végre egy-egy jelenetben valami jó dumával. De ugyanilyen jó Sipos Vera blazírt titkárnője és Hábermann Lívia vérbő büfésnője: pár vázlatos karakter, de mennyit hozzá tud adni a jó színész, különösen, ha jó szöveg kerül a szájába. Szervét Tibort, Csányi Sándort és Schell Juditot láttuk már elégszer, tudjuk, hogy jók, de pont ezért kellenek új sorozatok, hogy friss arcokat ismerhessünk meg végre. 

Nem a Csak színház fogja megváltani a világot, vannak benne kiszámítható fordulatok és bénácska poénok is, meg olyan közhelyek, hogy minden kritikus köcsög (hahaha), minden színész bunkó (hahaha) és minden rendező kúrógép (hahaha). De ettől még egy tök szórakoztató sorozat, amit érthetetlen módon dramedyként próbálnak eladni, mintha félnének attól, hogy kimondják: ez egy romantikus vígjátéksorozat, nevetni lehet rajta, és sok benne az érzelem. Vagyis tökéletes vasárnap esti program, ez egyszer tényleg megéri a köztévére kapcsolni.

Csak színház és más semmi, vasárnap este a Dunán és a Médiaklikken.