Vasárnap debütál a köztévé új sorozata: a Csak színház és más semmi a Duna tévén. Tíz év telt el a Csak szex és más semmi című magyar film elsöprő sikere óta: Goda Kriszta rendező és Divinyi Réka forgatókönyvíró azóta sem tudta megismételni azt a szakmai és kritikai sikert, amit az egyik első magyar romkom aratott (500 ezer mozinéző, 120 ezer DVD). A Valami Amerika 2 és az Üvegtigris 3 országában persze, hogy a folytatáson gondolkoztak azóta is, de végül több mindenben változtattak a bevált formulán. Nem filmet, hanem hatrészes sorozatot készítettek, és a karaktereket is megvariálták, de erről részletesebben a hajtás után.

Ahogyan a címből is sejteni lehet, a színházi környezetet megtartották, egy budapesti színház életét mutatja be a sorozat. Ám míg az első filmben egy dramaturg nő és egy nőcsábász színész kapcsolatát követtük (és szpojler!!! a végén happy endben búcsúztunk tőlük), addig a sorozatban kicsit más a felállás. Ez azért is fura elsőre, mert a színészeket megtartották: ugyanúgy Schell Judit és Csányi Sándor a két főszereplő, csak a dramaturgból csináltak színésznőt, és a nőcsábászból meg nőcsábászt, jó, jó, de már nem színész, hanem rendező a foglalkozása. És nemhogy nem is házasok ebben a köztévés folytatásban, hanem éppen válófélben vannak, de még csak közös gyerekük sincsen, ehhez azért lesz a Kovács Ákos Nemzeti Szülőszobának egy-két szava!

Szóval nagyságrendileg 10 évvel később ott vesszük fel a fonalat, hogy a Komédiás Színházban vége van a nyárnak, mindenki visszatér a színházba és készülnek az új premierre. Barna, a rendező (Csányi Sándor) állítja színpadra a sikerdarabot a dívával a főszerepben (Schell Judit), az igazgató (Szervét Tibor) és kedvese (Szávai Viktória) nagyon örülnek ennek, hát még a szegény kis öltöztető lány (Lovas Rozi), akinek ez az első rendes melója az életében. Van egy csomó fiatal arc: Vecsei Miklóst az Egynyári kalandból ismerhetjük, Pálos Hanna, a Katona József Színházból az Éjszakám a nappalodban szerepelt legutóbb, de a sorozat igazi nagy felfedezése Mikecz Estilla. A fiatal színésznő kiválasztásánál fontos előny lehetett, hogy egy az egyben úgy néz ki, mint a fiatal Dobó Kata, aki az eredeti filmben ugyan szerepelt, de ebből a verzióból kihagytak. Mikecz Estillát a Barátok köztben már lehetett látni, ha valaki nem emlékezne rá, akkor ő volt “Kinga lakótársa, aki összejött Szabival majd később leköltözött Bözsi néni házába, ahol papagájokat nevel!” Egyébként Salgótarjában született, Kaposváron tanult Vidnyánszky Attila osztályában, és a Barátok köztön kívül ez az első komoly szerepe.

A forgatókönyvíró és a kreatív producer pedig ugyanúgy a Divinyi Réka - Goda Kriszta páros, mint a film esetében. (Az operatőr a filmnél Gulyás Buda volt, itt Babos Tamás.) Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy együtt találták ki a történetet, és a színészek kiválasztásában is együttműködtek, ebben Goda Krisztának vétójoga volt, ahogyan a sorozat stílusának, képi világának kialakításában is, és az utolsó vágás jogát is ő gyakorolta, egyfajta minőségellenőrként. “De nem voltak konfliktusok, ugyanazt a filmet csináltuk mindannyian” - mondta Goda a sorozat sajtótájékoztatóján. Ők dramedyként határozták meg a sorozat műfaját, ami szerintem egyébként hiba: a Csak színház és más semmi egyértelműen egy romantikus vígjátéksorozat. “Érzelmes történet, sok humorral, sok könnyel” - így foglalta össze Divinyi Réka a sorozatot, amit egyértelműen csajos tartalomnak tart, hiszen három női szereplő sorsát követjük.

Divinyi Rékának nem idegen a színház világa, színház szakon végzett és színházban is dolgozott már korábban. “De nem a hitelességre törekedtünk, hanem egy helyes, romantikus sztorira törekedtünk, ezért erősebbek a vonások, meredekebbek a sztorik.” A hat rész hat szakaszban mutatja meg, hogyan épül fel egy előadás, az olvasópróbától a jelmezes főpróbán át a bemutatóig. Csányi Sándor azt emelte ki, hogy ő utálja, amikor a filmekben a csaposok a poharakat törölgetik, elég sokat jár kocsmába, de még sosem látott olyat, hogy a poharat törölgették volna. Ennek mentén ő is arra törekedett, hogy ne a közhelyek mentén formáljon meg egy rendezőt, hanem egy valós, hús-vér karakter legyen, akinek vannak pozitív és negatív tulajdonságai is.

A gyártó pedig, hiszen a köztévéről van szó, a Fapad, a Munkaügyek és a Hacktion mintájára Kálomista Gábor producer cége, a Megafilm, aki 400 millió forintos költségvetésből hozta ki a hat epizódot, ami nagyságrendileg 66 millliót forintot jelent az 52 perces epizódok esetében. “Bármikor szívesen dolgozom Goda Krisztával és Divinyi Rékával, egy ideje gondolkoztunk azon, hogyan lehetne ezt a történetet folytatni.” (Sajnos a másik közreműködésük, a Veszettek című magyar film, csúfos bukás volt, a több mint egymilliárd forintból készült igencsak felemás filmre alig 7500-an voltak kíváncsiak a moziban.) Kálomista úgy látja, egyre fontosabbak a sorozatok, amiben igaza lehet: az Aranyélet és a Válótársak is komoly teljesítmény, amire 5-10 évvel ezelőtt nem volt példa a magyar piacon. (És akkor a Félvilágról, vagy a Fekete múmiáról nem is beszéltünk, amelyek szintén szuper, kifejezetten tévére készült filmek voltak idén) “Ezzel a sorozattal szemben minőségi kifogás nem lehet” - és megint igazat kell adnunk, részletes kritikával a vasárnapi premier előtt érkezünk.

A sorozat egyetlen helyszínen játszódik, a Thália színházban, aminek egyébként történetesen a producer Kálomista Gábor menedzser-igazgatója. A színháznak az összes zugát használták a sorozatban helyszínként, már csak azért is volt erre szükség, mert látszólag jól hangzik, hogy egy nyáron zárva tartó színházat szinte stúdióként használhattak, de a gyakorlatban közben felújítástól kezdve a kánikulán keresztül az ág is húzta a stábot. Így aztán a két rendező, Nagypál Orsi (ő a Terápiában rendezett már) és Miklauzic Bence (tőle legutóbb a Parkolót kedveltük eléggé) nem is tudták olyan rendszerben elosztani a jeleneteket, hogy három részt az egyik, és három részt a másik rendez, inkább helyszínek szerint voltak az elosztások: az egyikük csinálta a nagyszínpadot, a másik a folyosókat, az egyik az állványnál játszódó jeleneteket, a másik a büfét, és így tovább. Így a sorozatban van olyan jelenet, hogy Csányi Sándor kiszalad a színpadról, amit még egyikük vett fel, végigmegy a folyosón, ez már egy másik napon másik rendezővel volt, és azt is máskor vették fel, amikor benyit az ajtón. A 65 nap elég feszített tempót eredményezett, napi 5 perceket kellett felvenni, ebben szerencsére segítségükre volt az egy helyszín, ami az icipici öltözőben játszódó jelenetek esetében sok variálásra nem is adott lehetőséget. De a végeredményen ez egyáltalán nem látszik: annyira tiszták voltak az elején az alapelvek, hogy nem lehet megmondani, hogy két ember rendezte párhuzamosan, utólag már néha ők sem tudják megmondani, melyik beállítást ki vette pontosan fel. A színházi jelenetek végeztével a külsőket vették fel a turisták által közkedvelt Nagymező utcában, ahol nem mindig tudták korlátozni a forgalmat a forgatás kedvéért, így a részeg angol legénybúcsúsokkal rendszeresen meggyűlt a bajuk.

Csak színház és más semmi, vasárnap esténként a Duna tévén.