A tévében/filmben/irodalomban már mindent megírtak/leforgattak/megalkottak, áll a mondásban, és akkor ott van még a nincs új a nap alatt is, csak hogy jobban érezzék magukat a tévék kreatív producerei. Ez a mi kis magyar valóságunkra levezetve kb. annyit takar, hogy nem tud úgy egy formátumot előrántani az egyik tévé, hogy a másik ne tudjon egy megszólalásig olyannal tromfolni rá. A kérdés persze jogos: miért kell pontosan ugyanolyan, vagy megszólalásig hasonló műsort bevetni a két tévén akkor, amikor annyiféle formátum létezik, mint égen a csillag?

A válasz nem is annyira egyszerű, de alapvetően annyi, hogy ha van valami, amit néznek az egyik tévén, akkor azt a másikon is fogják, és ha a nemzetközi (a magyar piac esetében főleg a német) trendek azt igazolják, hogy éppen a homokozóban játszódó gyerekrealityvel lehet pénzt keresni, akkor azt itthon is be kell próbálni. Másrészt meg ott van az a tény, hogy egy ennyire belterjes piacon, ahol a két nagy tévé több szálon is kapcsolódik egymáshoz (hogy más ne mondjunk, a TV2 új vezérigazgatója korábban az RTL főnöke volt éveken át), nem igazán lehet semmit titokban tartani. Ha valaki egy Big Brothert akar forgatni, ahhoz házat kell építeni, az kitudódik, arra lehet reagálni. Ezért (is) fordulhat elő, hogy amint egy formátum megjelenik az egyik tévében, a másik teker egyet rajta, és előáll a saját verziójával.

Az egyik emlékezetes ilyen eset pont a 2002-es Big Brother volt, aminek formátumát a TV2 vette meg az Endemoltól, pedig az RTL is alkudozott rá, csak éppen lemaradtak róla. Ez nem akadályozta meg őket abban, hogy nekik is legyen napi reality műsoruk, belemásztak a formátumba, kicsit átírták, az elejére tettek egy beszavazó show-t, és behoztak pár olyan játékelemet, amivel (szerintük) egyértelműen megkülönböztették a két műsort, olyannyira, hogy a Való Világ formátumot külföldre is eladták. Az Edemol perelt és plágiumot emlegetett, itthon a bíróság nem így gondolta, másutt viszont igen, ez a szép a jogban és a törvényekben, ugye. Az RTL műsora az első évadban még kikapott a Big Brothertől (ami a 2002-es év legnézettebb műsora volt), de volt benne potenciál, és amint vége lett az első évadnak (december 22-én), máris indították a másodikat, január 1-jén már beköltöző show-t rendeztek. Agyon is verték vele a későn reagáló TV2-t, és miközben a Big Brother két évad és két celebkiadás után csendesen kimúlt, az RTL a VV-ből hét szériát is levezényelt.

A 2002-es év egy újabb szinergiát is hozott, ezúttal sitcom téren: Tea vs. Limonádé. Többkamerás, konzervnevetéses vígjátéksorozat volt mindkettő, de itt csak a címek egybeesése volt fura, (TV2 - Tea, RTL - Limonádé) a tartalom nem hasonlított, hiszen az egyikben egy teázóban, a másikba egy butikban játszódtak az események, az egyikben fiatalok, a másikban középkorúak voltak a főszereplők. Itt leginkább abban hasonlított egymásra a két sorozat, hogy mindkettőt a valóságshowk és a csatornák programmingdöntései nyírták ki, a néző ugyanis egy ideig keresi kedvenc sorozatát a tévében, de ha minden alkalommal más időpontra pakolják, akkor úgy gondolja, hogy ha a tévének nem fontos a sorozat, akkor neki sem, és hagyja a picsába. Pedig mindkét sorozat 1,3-1,4 millió nézőt tudott, ami manapság a sikerműsoroknak jön össze csak, de hát 13 évvel korábban más volt a tévés piac.

Sokkal inkább hasonlított egymásra az RTL Klub Heti hetese és a TV2-s próbálkozások, a Jakupcsek Gabrillával és női vendégeivel operáló Vitriol (2001), a 2003-ban elindított, Alföldi Róberttel és Frei Tamással fémjelzett, iszonyatosan hülye című Lucifer, és a nem különben borzalmas című Buzera (2005), amiben Bochkor Gábor és meghívott vendégei csinálták ugyanazt, amit a Heti hetesben az RTL. Igaz, az, hogy “közéleti talkshow” az nem egy egzakt formátum, ha a konkrét elemeket nem lopja le valaki, akkor nagy a mozgástere - az sem jutott még senkinek eszébe, hogy az amerikai tévékben hétköznap esténként látható 8-10 talkshow közül egyet kinevezzen eredetinek, és a többire rásüsse, hogy lopás. Ugyanez vonatkoztatható a bulvárgagyihíradókra, azaz az Aktívra és a Fókuszra, a délutáni talkshowáradatra (Claudia, Joshi, Mónika, Balázs) és tulajdonképpen a híradókra is, szóval lopást vagy plágiumot kiáltani ilyenkor elég felesleges lenne.

A hamarosan elinduló gyerektehetségkutatók esete engem leginkább a Hal a tortán vs. Vacsoracsata esetére emlékeztet, amikor is mindkét magyar kertévé meg akarta venni a Come Dine With Me formátumot a Granada Televisiontől, de csak egyiküknek sikerült - azt nem tudjuk, kinek, mert a nemzetközi formátumgazda sem árulta el üzleti indokra hivatkozva - a másik tévé meg pont annyit változtatott a formátumon, hogy ne lehessen beperelni érte. (A Wikipedia szerint a Vacsoracsata a legális verzió egyébként.) A két műsor ugyanarra a koncepcióra épített, öt vendég, öt nap, főzés egymásnak, a buli értékelése - az RTL civilekkel kezdte, majd hamar átment a celebekre, a TV2 viszont meg sem próbált a pórnéppel eladni egy ilyen formátumot. A vizuális és történetvezetési különbségek mellett a műsorok sikerét leginkább a meghívott celebek minősége befolyásolta, Damu Roland emlékezetes kiborulása (műbalhéja) például verhetetlen pillanat volt a Hal a tortán történetében.

Máskor is előfordult, hogy mindkét tévé ugyanazt a műsort akarta. A Sztárban sztár eredetije, a Your Face Sounds Familiar esetben például az utolsó utáni pillanatban kapott egy nagyon jó ajánlatot a formátumgazda, és adta el végül a műsort - az RTL-nek. Akik viszont ültek a formátumon, és nem akarták rögvest megcsinálni, mire a TV2 a műsorba belenyúlva elkészítette a saját, az eredeti verziónál nagyságrendekkel szórakoztatóbb változatát, és learatta vele a kritikai babérokat. Az RTL, látva, hogy ebből a helyzetből jól semmiféleképpen nem jöhet ki, inkább elengedte a műsort, és nem készítette el a saját verzióját - a TV2 pedig a második évadra legitimizálta a saját változatát, és a stáblista végén már szerepeltette, hogy az Endemol formátuma nyomán készült show-ról van szó.

Az, hogy az egyik tévé reagál a másikra, és hasonló műsorokkal jelentkezik, a kereskedelmi tévék indulása óta jellemző. Mivel a német tévés tradíciók alapján az igazán stabil nézőbázis kiépítéséhez elengedhetetlen napi szappan, az RTL az anyacsatorna egyik sorozatát magyarítva elindította a Barátok köztöt (1998 októberében). A TV2 érthetetlenül sokáig várt a válasszal, a Jóban Rosszba csak 2005-ben indult útjára. Máskor ők voltak a gyorsabbak, 1997 szilveszterén elindították a Dáridót, amivel éveken át uralták a péntek estét, hiszen az intézményesített lakodalmas mulatozás valamiért a 2000-es években is rém népszerű volt Magyarországon. Az RTL 1998-ban a Koóstolóval válaszolt, de nem sok sikerrel, majd Zámbó Jimmyvel vágott vissza istenesen, hiszen az 1999-es Karácsony Jimmyvel című műsoruk minden nézettségi rekordot a földbe döngölt. A sors iróniája, hogy a Lagzi Lajcsival közösen fejlesztett Dáridót az RTL 2010-ben megvette, és a Muzsika TV-n vetítette.

Sorolhatnánk még az olyan példákat, amikor az egyik tévé a másik sikerét akarta meglovagolni, és hasonló műsorral igyekezett nézőket szerezni. 2008-ban az RTL egy birt formátumot vett meg, a Celeb vagyok, ments ki innen! címűt, mivel az a német anyacsatornán simán hozta a 40-45 százalékos közönségarányt. A TV2 válaszul elkészítette a Sztárok fejükre estek című saját fejlesztésű műsort, amiben dettó egzotikus helyszínre vittek el ismert embereket, de ők nem szívatták őket spártai körülményekkel, nem is nézték annyian a műsort, mint RTL Klubos társát. Frei Tamás azt állítja egyébként, hogy neki a TV2-es formátum már jóval az RTL-műsor előtt megvolt, csak valamiért (pénzhiány?) nem lett belőle saját gyártás. A 2012-13-as tévés évadot markánsan meghatározó amatőrszereplős félrealityk közül is jutott mindkét tévére (Gyanú árnyékában vs. Családi titkok), és ugyan a TV2 igyekezett az Éjjel-nappal Budapesttel szemben elindítani egy hasonló műsort Bűnök és szerelmek címmel, igen hamar beletört a bicskájuk.

Lehetne emlegetni az énekes tehetségkutatókat és shwoműsorokat is, de felesleges, mert ha úgy nézzük, akkor a talent show-k mind a Táncdalfesztivál kópiái (ahogy a Csillag szóletik meg a Ki Mit Tud-é). Ebben a műfajban egyébként a TV2 mindig is élen járt (Dalnokok ligája, Kifutó, Az év hangja, A nagy duett, Sztárban sztár), a Megasztárral nagy előnyük is volt, amire az RTL az X-Faktorral válaszolt, és az 5. és 6. Megasztárt is eléggé elverte. A TV2 nem adta fel, és dicséretesen próbálkozott a The Voice-szal és a Rising Starral is, és tulajdonképpen egyik műsor sem bukott meg (na jó, a The Voice nem volt jó, és nem is nézték annyira jól), de ha a Megasztár piacvezető maradt volna, és nem veri el az X-Faktor, akkor még most is adásban lenne.

A legújabb ilyen egymásrafeszülés (tehetségkutató gyerekeknek) esetében a TV2 mellett szól az, hogy A ének iskolájával már bizonyították, hogy tudnak ízléses gyerekműsort készíteni, és ugyan a bejelentés nagyon hamar jött, pár nappal azt követően, hogy az RTL megszellőztette A farm indulását, de mégis megelőzte az RTL Kicsi óriások című műsorának hírét. Szinte kizárt, hogy Dirk Gerkens, a TV2 várhatóan a napokban beiktatásra kerülő új igazgatója ne tudott volna arról, hogy az RTL miben gondolkodik, ahogy az is elképzelhetetlen, hogy az RTL-hez ne jutott volna el a The Voice Kids című formátummal már az év eleje óta kacérkodó TV2 híre, szóval hogy most ki talált ki mit, és mikor, az akadémikus kérdés.

A TV2 nem tett közzé sok mindent az új műsorról, csak annyit, hogy 5-16 év között keresnek tehetséges gyerekeket, műfaj megkötés nélkül, azaz egy Csillag születik vagy Got Talent, estleg Ki Mit Tud Juniorról beszélünk, míg az RTL egy komplett műsorvázlatot prezentált. Az ő gyerektehetségkutatójuk egy mexikói formátumra épül, 4-14 év közötti jelentkezőket várnak, akik egy felkészítő táborban, ismert mentorokkal készülnek a tévéműsorra, amiben öt csapat versenyez majd egymással, és így tovább, szóval ha csak ezt nézzük, akkor valóban előréb tartanak, de ez ugye a közönséget nem nagyon érdekli - a TV2 jelentette be előbb a műsorát, így tuti az RTL lop, mondja a közvélemény.

Nem ördögtől való babonaság az, hogy hasonló, ne adj isten, ugyanabba a műfajba, sőt alcsoportba tartozó műsorokat indítanak el a tévék, a lényeg szerintem az, hogy mennyi pluszt tudnak belevinni, mivel lesz másabb az ő produkciójuk, mint a konkurenciáé. A közönség pedig egy gombnyomással eldöntheti, hogy melyik hasonló műsorra kap rá.