Egészen pontosan egy hatrészes miniben gondolkodik, aminek alapját Elmore Leonard 1972-es, Forty Lashes Less One (kb. Negyven csapás, mínusz egy) című westernregénye alkotja majd. Tarantino még a kilencvenes években vette meg négy Leonard-regény filmjogát, melyek közül eddig egyet forgatott le, a Jackie Brownt (a Rum Punchból). A Forty Lashes két, a yumai sitten életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt rab, egy fekete és egy félig apacs férfi története, akik kapnak egy utolsó utáni lehetőséget: eltörlik a büntetésüket, ha levadásszák Arizona állam öt legkörözöttebb bűnözőjét. Jó sztori, fasza sorozatot lehetne belőle forgatni.
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
2015.12.03. 10:24:45
Flankerr 2015.12.03. 10:25:50
doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2015.12.03. 10:28:09
2015.12.03. 10:51:29
Tom Tuttle Tacomából, Washington államból 2015.12.03. 12:11:56
Jöhetne mindkettő, majd átírja, mint a Jackie Brownt. Ott fehér nőből lett fekete, itt meg feketéből lesz fehér férfi :-)
cardiobascularis 2015.12.03. 12:44:14
Merthogy a Biblia című mesekönyv szerint a Jézus nevű mesehős pont 39 korbácsütést kapott, ami ugye pont 40 mínusz 1.
A yumai szót pedig így írják, bár lehet, hogy a nyest.hu szerint nyelvészeti szempontból tök mindegy.
(Apropó, a hunt down nem azt jelenti, hogy levadászni, hanem azt, hogy megkeresni, felkutatni. Magyarul levadászni egy területet szoktak, vadgazdálkodási okokból.)
sixx · http://comment.blog.hu 2015.12.03. 13:50:09
sixx · http://comment.blog.hu 2015.12.03. 13:54:13
mustardo 2015.12.03. 15:08:21
2015.12.04. 18:19:59
Flea30 2015.12.05. 22:58:12
Elmore Leonard nagy kedvenc, QT viszont az új évezredben számomra egyre lejjebb és lejjebb teszi a mércét. A Kill Bill és a Brigantik az én szememben csak egy posztmodern pózőrködés rengeteg 'QT-s' dialóggal, vagánykodással, fellengzősködéssel, anakronizmussal (persze direkt), popkultutalásdömpinggel, intertextualitással, de ez ma már sem nem eredeti, sem nem izgalmas. A Halálbiztos és a fekawestern (a címe nem ugrik be, a régi Franco Nero-s spagettiwestern valahol megvan VHS-en) nálam a nézhetetlen/idegesítő kategória. Hol van már a Jackie Brown Elmore Leonardba oltott blaxploitation gazembersége az innen-onnan kölcsönvett (pl. korai Scorsese) és valódi posztmodern katyvaszként zseniálisan működő karakterekkel, a Ponyvaregény újhullámos hangulata a TÖKÉLETESEN megírt dialógusokkal, a dekonstruált tér-idővel, a huszadik századi ponyvairodalmat a tökénél megragadó semmibe tartó cselekményszálakkal, a Kutyaszorítóban kamaradrámája olyan filmes megoldásokkal (flashback a flashbackben!), amiktől nem hogy huszonöt éve, de ma is összehugyozzák magukat a hollywoodi főköcsögök... A Natural Born Killers és a Tiszta románc is jó volt, de amit a Jackie Brown után csinált... A sok eposzparódia helyett úgy-de-úgy vágyom egy klasszikus stílusú, dögös Tarantino filmre, valami olyanra, mint a Ponyvaregény. Sok-sok karakterrel, pitiánerkedéssel, jó dumákkal, széteső, mégis valahogy koherens cselekménnyel a napjaink Kaliforniájából - akár sorozatként is. Sőt, sorozatként főleg.