A kocka című, új TV2-s vetélkedő az első blikkre úgy néz ki, mintha az Egy perc és nyersz felturbózott, csicsás verziója lenne, amiben az egyszerűnek tűnő játékokat a versenyzők nem egy nyitott játéktéren, hanem egy zártban (a kockában) tolják, és kész, meg is van az új vetélkedőformátum, lehet menni a kasszához. Nem is járhatnánk messzebb az igazságtól. A kocka ugyanis hamarabb létezett, mint az Egy perc és nyersz, utóbbit nyugodtan lehet az előbbi olcsóbb verziójának tekinteni, mert A kocka egy rohadt drága műsor. A címszereplő kocka pl. öt tonna súlyú, és az angolokól kellett idehozni, mert így még mindig olcsóbb volt, mint gyártani egyet.

A vetélkedő egyébként úgy zajlik, hogy a delikvens bemegy a stúdióba, körülötte nézők, középen egy rámpa, aminek az egyik végén megáll Ördög Nórával és beszélgetnek egy kicsit - az ilyen műsorokban a személyes kapcsolat a versenyzővel éppoly fontos, mint a valóságshowkban - majd a rámpa befordul a stúdió közepén álló bazinagy, átlátszó falú kockához, és onnantól a versenyző magára van hagyatva, ember a kocka ellen, tízmillióért. Mindenkinek kilenc élete van, plusz pár mentőöv, mint például a próbajáték, hogy megnézhesd, milyen feladatot kell abszolvánod, illetve a könnyítés, amivel plusz időt kapsz vagy más egyszerűsítést, de így sem egyszerű a feladat, a főnyereményt a világon nem sok versenyző (öt) tudta elvinni, pedig számos országban létezik a formátum helyi verziója.

A feladatok első blikkre elég egyszerűek, pl. megáll az ember középen, és egy labdát feldob egy rúdon fekvő tányérra, a cél, hogy ne essen le. Primitív igaz? Namármost, ha mindezt versenyhelyzethez kötjük, és ott áll az ember egy kockába bezárva, közben számol vissza valami óra, akkor egy fokkal máris nehezebb, úgy meg pláne, hogy amikor meglátja a játékszert, ebben ez esetben egy maroknyi méretű piros golyót, akkor önkéntelenül elképzeli milyen anyaga lehet, milyen súlya, és mire vége a felvezető kisfilmnek, amiben megmutatják neki, mi a dolga, kész koncepcióval bír. Amit aztán vághat ki az ablakon, mert a labda nem olyan nehéz, és nem is olyan anyagú, amilyennek elképzeli, és huss, máris oda egy élete, amikor ösztönösen nagyobbat vagy rövidebbet dob.

Pedig a jelentkezők között elég nagy számban voltak rendkívül felkészültek is. Ahogy az Éden hotel esetében is minden játékra jelentkezőnek volt lehetősége megnézni, mihez ír alá (hogy aztán éltek-e ezzel a lehetőséggel, az más lapra tartozik), A kocka esetében sem nehéz akár teljes adásokra lelni online, és szépen lefigyelni a feladatokat. Vörös Tamás, a műsor kreatív producere szerint a jelentkezők felkészültsége az angolokat is meglepte.

A formátumgazda is nagyon elcsodálkozott azon, hogy a 4-5 000 jelentkező közül a behívásig eljutók 10 százaléka már felkészült a kockából, és otthon gyakorolt. Ott ez nem jellemző, sőt, másutt sem, pedig 11 országban már ment vagy megy a formátum - a briteknél pl. a 9. évadnál tart.

A brit verzióban eddig egy versenyző, az olimpiai bajnok Mo Farah volt az egyetlen aki le tudta gyűrni a kockát, aki mint a hét versenyszámot sikerrel teljesítette.

Egy jótékonysági adás volt, de sem a feladatok összeállításában, sem azok nehézségi szintjében nem mentek a műsor általános színvonala alá. Hatalmas csodálkozás volt, amikor Farah nyert, mert az ilyen celebadásokban általában annyira nem teszik oda magukat az indulók, ő viszont azt mondta, hogy egy olimpiai bajnok nem engedheti meg magának, hogy ne 100%-ot nyújtson.

Farah példája egy magyar indulót is megfogott: ő otthon almákkal helyettesítette a labdákat és golyókat, és rengeteget gyakorolt, a műsorban pedig egész sokáig eljutott, de hogy sikerült-e nyernie, azt egyelőre nem árulták el az alkotók.

A kocka szabályrendszere szerint a versenyző bármikor kiszállhat, és amennyit addig megnyert, azt el is viheti. A hét feladat értéke más és más, az első körben 100 000 forintot lehet nyerni, utána 200 000-t, majd 400 000-at, és így tovább egészen 3,2 millióig, ami a hatodik szint, a hetedikre már nem dupláznak, ott 10 millió a tét. Olyan versenyző is volt, akinek még öt élete volt - mesélte Vörös a műsor díszletében, - mégis megállt, mert azt mondta, neki az a pénz, amit addig megnyert, az kell, ő ennyiért jött, és nem bízik önmagában. A tényleg egyszerűnek látszó feladatok (menj végig egy gerendán adott idő alatt, dobj be egy galacsint a papírkosárba) a stressz miatt lesznek nehezebbek - ezt már Szarvas Szilvia a műsor főszerekesztője magyarázta, miközben körülöttem fehér cérnakesztyűs berendezők készítettek elő egy feladatot. A kocka díszlete, pontosabban a tárgyak, kellékek, használati eszközök mind vagy fehér, vagy piros színűek, a fényes felületeken pedig minden ujjlenyomat meglátszik, nem is nyúlhat hozzá a tárgyakhoz a játékos.

Ha valamit a játékos elront, nem ő pakolja fel a tárgyakat, hanem a berendező kollégák, egyrészt ők pontosan tudják, mit hová kell rakni, és nem bukunk időt, másrészt ez is növeli a feszültséget

- mondja Vörös. A kvízshowkkal ellentétben itt ugye első ránézésre nem tudja eldönteni a játékos, hogy hányadán áll a feladattal. Míg egy 50 milliós játszmában egy tizedmásodperc alatt meghozzuk a döntést, azaz vagy betéve tudom a Shakespeare-életművet, vagy nem, és utóbbi esetben tippelek, viszont nincs is elvárás saját magammal szemben, így a stressz is alacsonyabb. Ha viszont az a feladat, hogy egy hengerből kiöntött 12 golyót rakjak vissza a helyére 7 másodperc alatt, akkor a zsigeri reakció az, hogy menni fog, így a stressz is magasabb, hiszen van elvárásom saját magammal szemben.

A próbajáték segíthet ilyenkor, megismeri az ember a tárgyakat, milyen a súlyuk, a fogásuk, mert nagyon nem mindegy, és tényleg csalókák a kellékek, egy ránézésre 10 deka súlyú, nagy, műanyag kártyalapról kiderül hogy két gramm nincsen, márpedig amikor az a dolgod, hogy egy kézzel kiszedj sorban egy csomót egy műanyag virágláda szerű izéből 10 másodperc alatt, akkor nem mindegy, hogy amit megfogsz, annak van-e súlya, vagy nincsen. Szarvas Szilvia már a vezérlőben magyarázza, a monitorok előtt ülve, hogy a próbajáték mellett rendelkezésre álló könnyítés sem minden esetben egyértelműen hasznos, vagy legalábbis nem tűnik annak. Az ugyanis tényleg nem nagy segítség, ha 7 másodperc alatt 8 áll rendelkezésedre, vagy 25 centi helyett 23-ról dobhatsz célra, pedig ezeket a játékokat az évek során nagyon pontosan és gondosan kimérték a jogtulajdonosok, és egy másodperc igenis döntő fontosságú lehet.

Közben a kockához megérkezik egy versenyző, Ördög Nóra halkan beszélget vele, majd indul a felvétel. A beköszönés után jön a hosszú hajú csaj, röplabdázott, mondja, látszik az alakján, vállas, sportos, láthatóan nem izgul, de még be sem lépett a kockába, így érthető. Nóra elereszti, a palló helyre fordul, a közönség tapsol, a család kurjongat, minden pont úgy zajlik, mint bármelyik vetélkedő felvételén, csak éppen ott a kocka, egy ijesztő monstrum, aminek a padlója is a játéktér része, körben pedig 48 kamera figyeli a mozdulatokat, ez a műsor egyik nagy vizuális újítása, a Mátrixból ismerős, bullet time nevű szuperlassítás, amiben körbejárjuk a versenyzőt, és igen látványos, de funkcióját tekintve leginkább parasztvakításnak számító képsorokon látjuk, ahogy elhajít egy piros golyót, és az pár milliméterrel a cél előtt áll meg.

A feladatok súlyozott nehézségűek, tudom meg a kreatív producertől, mindegyiknek három szintje van. Az eredeti formátumbibliában 150 játék szerepel, a magyar produkció 62-őt vett át, ezek kerülnek a játékosok elé. A nehézségi szintek a játékban előrehaladva lesznek fontosak, ha valaki kap egy kártyalapdobálást az első körben, az nem hármas szintű lesz, és a tízmillióért folytatott, döntő küzdelemben sem lehet alap nehézségi szintre számítani. Van aki egészen extrém módon készült a kihívásra, és otthon farostlemezekből épített egy kockát magának, majd abban gyakorolt. Az ilyen, jó értelemben vett őrültek is kellenek a műsorhoz, amiben most éppen a röplabdás csaj veszít el egy életet azon, hogy egy labdát nem tud feldobni úgy egy kb, 190 centi magasan, egy rúdra helyezett tányérra, hogy ott is maradjon. “Meglesz neki másodjára,” - mondja Koós György, a műsor rendezője, aki igazi tévés veterán, évtizedek óta dolgozik már a szakmában, és tulajdonképpen olyan tévés formátum nincs is itthon, amiben ő nem dolgozott. (Vele lesz majd egy hosszú interjúnk is hamarosan.)

Igaza volt Koósnak, a labda ott landol a tányéron, jöhet a következő feladat, a kártyahúzogatós, amit elsőre nem szoktak megcsinálni a jelentkezők. Nem véletlenül ezt kapta a lány, a tévében random nem sok minden történik, mert arra nem lehet műsort felfűzni. A kiválasztás háromlépcsős volt, az első egy egyszerű pofavizit, mennyire karizmatikus a jelentkező, van-e mögötte sztori, minek neki a pénz, mert a motiváció igen erős faktor a döntéseknél. Vörös szerint volt olyan játékos, akit a családja és barátai bekiabálásai beszéltek le a folytatásról, mert menet közben elfelejtette, hogy ő tulajdonképpen a gyerekszoba felújítására akart pénzt nyerni, és amikor az már megvolt, annyira elkapta a gépszíj, hogy nem akart leállni.

Az első körben emellett megnézik még a jelentkező reflexeit, kézügyességét is, majd jön a 2. kanyar, amihez Ficzere Zsombor játékmanager (polgári állását tekintve edzői szakon végzett testnevelő tanár, állít össze egy 15 játékból álló feladatsort, ami már az egyensúlyérzéktől az álóképességig sokkal több dolgot felmér. A harmadikban azt nézik meg a műsor alkotói, hogy a játékos és a családja együtt hogy muzsikál, és ugyan nem kizáró ok a nagyon harsány vagy nagyon csendes rokonság sem, de ahogy elnéztem a felvételeket, nem árt, ha a családtagok hangosan biztatják a játékost és adnak neki tanácsot is.

Érdekes egyébként, de a műsor kézikönyve szerint a nagy stressz és az elméleti balesetveszély miatt A kockában terhes nők és szívbeteg emberek nem vehetnek részt, amit a helyszíni felvételek alapján annyira nem értettem, mert nem tűnt olyan veszedelmesnek a dolog, de biztos más lehet egy 4x4x4-es kockában bent kuksolni, és azon igyekezni, hogy egy golyót végiggurítsunk egy egyre keskenyedő gerendán, időre. Hogy mennyire, az a ma este induló műsorból kiderül.