Nem, nincs képregény, nem égetjük ki a formátumot azzal, hogy feleslegesen elsütjük, évadonként max. kétszer lesz, és hol van még a vége a műsornak. Jó, már csak két adás van, és érezhetően nőtt a tét meg a feszültség is a versenyzők között, mert mondjon nekem bármit Tóth Gabi (és mondott, lesz interjú, meg gyárlátogatási riport is), itt mindenki nyerni akar, mert ha nem akarna, akkor nem venne fel magára egy földig érő bőrkabátot, fűzőt és bőrgatyát 100 kilós faszi létére, és nem tántorogná körbe a színpadot egy magassarkúban, de ne szaladjunk előre.

Az adás nagy tanulsága az, hogy Sramek és Gáspár jobb nő, mint a Csobot-Tóth-Wolf belső hármas, előbbi Péterfy Bori egésze apró manírjait is levette, és olyan zavarba ejtően jó csaj lett, hogy csak néztünk, sokkal jobb lába van például, mint Wolf Katinak, akit meg a Beyoncé-kosztöm miatt ekézett egészen hosszan a zsűri, de megint rohanunk. Ezen a héten mindenki két dalt tolt, egyet kapott, egyet választott, mármint előadót biztosan, de dalt nemigen, mert ha Wolf Kati a Beyoncé-repertoráből önként szedte elő azt a darabot, akkor megeszem a nem létező kalapom.

Csobot Adél - Call Me Maybe és Meghalok, ha rám nézel

Kismamát csak óvatosan baszogassunk, mondja az ősi albán mondás, ami eredetiben is pont olyan kétértelmű, mint magyarul (Materniteti jenë të kujdesshëm baszogassunk), de hát ez nem az a műfaj, amiben érdemes finomkodni. A Call Me Maybe videóklipjét sikerült úgy a színpadra varázsolni, hogy a produkció látványelemei megadják az illúziót, de sajnos Adél átalakulása nem volt jó, a hangja meg hát olyan, amilyen, nem lett se jobb, se rosszabb az utóbbi 2 évben, így ha valaki eddig szerette, az most is fogja, aki meg azt tartja róla, hogy nem tud énekelni, az most sem csalódott. Egy alapvetően bugyuta slágerszerűséget nem tudott rendesen lehozni, hamiskás volt és mesterkélt, a zsűri kicsit osztotta is, de persze hatost nem ad itt senki. A Dolly-nótában az átalakulás megint csak semmilyen volt, a hangjában nyomokban sem fedeztem fel azt a karcos hisztériát, ami Dollyt jellemezte mindig is, de a produkció itt is oda volt téve mögé - amikor a táncosok két irányba rángatták, kicsit megijedtem, de aztán eszembe jutott Liptai múlt heti beszólása, terhes, nem beteg, és megnyugodtam. Ha rajtam állt volna, ő megy haza, egyrészt azért, mert neki van messze a leggyengébb hangja a mezőnyben, másrészt 3 hónapos terhesen sem kellene ugrálni, összevissza. Jó, tudom, nem beteg, stb.

Gáspár Laci - Mindenki valakié és Hot Stuff

Az évad felfedezettje a Charlie-nótában a hangját és az átalakulást is odatette: ha csak hallgatom, nem nagyon tudom megmondani, hogy nem Charlie énekel. Ehhez jött a látvány is, ami mondjuk inkább volt nekem Rocky Dennis a Maszk című filmből (tessen guglizni) mit Horváth Károly barátunk, de mindegy, a mozdulatok viszont nagyon ott voltak, és ami a legelképesztőbb a paliban, hogy hiába van vagy 100 kiló, úgy átlényegül, hogy a nála jóval könnyebb Charlie-t látjuk benne. A második nóta, Donna Summer Hot Stuffja nekem hangban iszonyatosan billegett, Gáspár vinnyogott és hamis volt, mintha a produkcióra, a koreográfiára jobban koncentrált volna - ez visszatérő motívum az évad végére, tavaly is elvitte a bohóckodás az énekeseket az erdőbe. Maga az előadás viszont elképesztő volt, ha a Sztárban sztár után nem jön össze a befutás, a Kék osztriga bár hazai megfelelőiben állandó műsorral léphet majd fel Gáspár, de őszintén bízom abban, hogy helyreáll a karrierje, mert ettől az egy kilengéstől és a Simply Redtől eltekintve hibátlan teljesítményt nyújtott.

Wolf Kati - Love On Top és My Heart Will Go On

Emelje fel a a kezét az, aki cím alapján máris dúdolja ezt a Beyoncé-nótát, és nem az énekeső haverja. Én mondjuk annyit tudok a nőről, hogy nagy segge van, és kurva jó hangja, szóval lehet nem az én véleményem a mérvadó ebben az esetben, de ez a szám nem tartozik a nagy slágerek közé, így Wolf Kati eleve hendikeppes volt vele, és akkor arról még nem is beszéltünk, hogy egy tányérsapkától és fekete tornadressztől még senkiből nem lesz Beyoncé. Az illúziónak nyoma sem volt az előadásban, hangban megkockáztatom, hogy nem volt rossz, de mivel nem ismerem az eredetit, így megítélni sem tudom, hamis nem volt, Wolf magabiztosan énekelt, de hát tőle ez a legkevesebb. A Celine Dion-nótában a legjobb a ruha volt, meg a füst a háttérben, már ami a produkciót illeti, mert ugye egy helyben állt, oszt nézett maga elé párás szemekkel, ez a rákfenéje az ilyen Nagy Daloknak. Az énekkel azonban voltak bajok, Dion finom magasai itt racsításba fordultak át, az előadás maníros és mű volt, semmi érzelem nem volt benne, és még tisztes iparosmunkának sem nevezném. Ki is esett.

Peter Sramek - Nézz le rám ó Istenem és Hajolj bele a hajamba

Gáspár Laci mellett szépen lassan a szlovák srác lett a műsor húzóneve, ő a másik, aki pontosan tudja, milyen lökést adhat a karrierjének egy ilyen bohóckodás. Ráadásul most gyerekkori bálványa, Jimmy bőrébe bújhatott bele, maszkkal, eredeti zakóval, bongyor parókával egyetemben, és mondhatnám, hogy a hasonlóság zavarba ejtő volt, de akkor hazudnék, így nem mondom, viszont az átlényegülés maga, a mozdulatok, a manírok, a hang és a stílus, hozzá az az iszonyatos giccsparádé, amit mögé rittyentettek, tényleg Jimmyt csinált belőle. Ez a fiú ebből fog élni, a napi 2-3 Jimmybesztof-hakniból, és igaza is van. A Péterfy Bori-nóta alatt Sramekből csaj lett, hosszú lábú, részegen botorkáló, fetrengő alterdíva, aki úgy tud nő lenni, hogy a kamerapróba alatt a galérián nem egy csaj jegyezte meg, hogy bazdmeg, de jó lába van, meg hogy ez jobb nő mint én. A szöveggel megkínlódott és a dallam is okozott problémákat, de az előadás elképesztő volt, én ilyen vicceset még nem nagyon láttam a három évad alatt.

Tóth Gabi - Európa és Vogue

A Varga Miklós-maszk ugyan engem Koroknai Árpi barátomra emlékeztet (a P.Box és az Ómen énekese), a borostáról meg nem akarom tudni, hogy milyen szőrt használtak fel hozzá, de Tóth Gabi eltűnt benne, és átment Varga Miklósba, vagy ahogy valamelyik zsűritag, esetleg Tilla fogalmazott, egy nagyon dühös Petőfibe, az előadása energikus volt és erős, hangban teljesen megvolt neki, de hát ez egyfajta minimum tőle, viszont a vége, a lecsengetés, a könnyek végtelenül idegesítettek, kurvára semmi szükség nem volt erre, és értem én, hogy meghatódott saját magától, meg Liptaitól, akire az ilyenekkel úgy lehet hatni, mint francia zászlóval a gój motorosokra, de ennyire szemérmetlenül rámenni a picsogásfaktorra zavaró. Úgy meg pláne, hogy semmi szükség nincs rá, ahogy arra sem, hogy egy ilyen műsorban az egyik énekesnő a párizsi eseményekre reflektáljon - megtette azt Tilla és a műsor, ott volt az állásfoglalás, onnantól enyénileg kuss van. A Madonna-produkcióban a hang kicsit elveszett a nagy koreóban, Gabi sokat és jól táncolt, és kifejezetten mandonnás volt a feje és néhol a mozgása is, viszont a korábbi teljesítményéhez képest ez nagyon halovány volt, rutinból lehozta a szegény ember Madonnáját oszt kalap.

A műsor maga szórakoztató volt, de hosszú, pedig most tíz produkció fért bele, Majkáék is érzik már a végét, és ugye most pontoztak utoljára, nem akartak kibaszni senkivel, pedig ha én ülök Havas helyén, én Wolf Katinak két hatost, Csobot Adélnak egy hatost és egy ötöst (Dolly), Srameknek egy hetest (Jimmy) és egy kilencest, Gáspár Lacinak egy tízest (Charlie) és egy hetest, Tóth Gabinak egy nyolcast (Varga) és egy hetest adta volna, de hát pont ezért (sem) ülök ott, meg azért sem, mert akkor minden héten lenne egy plusz feladata a maszkmestereknek, ugye.

Jövő héten lesznek meglepetések, mondta Tilla, hát nem volna hülyeség, ha Motörhead lenne az egyik, csak mondom.