Kezdjük azzal, hogy kifejezetten örülök annak, hogy van egy olyan sorozat, ami nemcsak a német, angol vagy skandináv bűnözőkkel foglalkozik, hanem (papíron) a román lomisokkal és szlovák kokaindílerekkel is, és amiben a történetszálak olyan flottul állnak össze minden évadban, hogy nincs tán olyan EU-ország a magyaron kívül, amibe ne látogatnának el, legalábbis képben, mert a külső felvételek és a stáb állandó utaztatása igen hamar felemésztené az amerikai sorozatokhoz képest amúgy is szegényes büdzsét.   

A Crossing Lines - Határtalanul ilyen sorozat lenne, de beleesik abba a csapdába, hogy az írók lekorlátozzák saját magukat azzal, hogy a páneurópai nyomozó testületbe németek, olaszok, angolok, hollandok és amerikaiak (ne tessék kérdezni, ott van egy, oszt kész) kerülnek be, sehol egy tökös exjugó rendőr, egy TEK-es kommadós vagy egy lengyel szuperzsaru. A harmadik évad első két részét elnézve egyértelmű, hogy nem ez az irány az üdvözítő, de valahol megértem a készítőket, egy Simicska kategóriás oligarcha viselt dolgai sokkal kevésbé szexik, mint egy európai telefonos céggel kokettáló afrikai diktátor rémtettei.

A harmadik évad pont úgy indul, mint az előző kettő, az európai szuper-FBI a múlté, mindenki szanaszét vagy holtan, új csapatot kell építeni. Ez a része a pilotnak elég organikusan működik, minden új, a csapatba kerülő arcnak megvan a maga funkciója, és ha netán felejthető lenne a karaktere, akkor adnak neki valami kis furcsaságot, mittudomén, az irodában mezítláb járkál, mert csak. Donald Sutherland, aki vagy tíz éve nem öregszik, szépen belemerevedett a jóságos télapó szerepbe, akinek az a dolga, hogy összefogja a nyomozókat, és majd jönnek az egy epizód - egy ügy típusú részek, ahogy az egy nyomozós sorozattól elvárható, Goran Višnjić átívelő szála (a vagy 12 éve elrabolt húgát keresi, de nagyon) meg majd valamiféle állandóságot ad az évadnak, oszt kalap.

A baj csak azzal van, hogy mindezt már láttuk. Volt már a múltja miatt rendőrnek álló szereplő, volt már összetoborzott csapat, volt elrabolt ügynök/fontos ember és maga a megfejtésre váró rejtély sem egy nagy vasziszdasz, a megoldás esetleges és ostoba, az odáig vezető úton meg van egy kulcsmomentum egy mobiltelefonnal, amit háromszor tekertem vissza, mert annyira gagyi volt. A Crossing Lines sajnos olyan, mintha a nagy amerikai krimisorozatok visszadobott történeteiből írták volna, és ez egy évadon át még aranyos, meg bájosan idétlen, de idén nincs már Will Fitchner, hogy valaki elterelje a figyelmünket, az új érkezők közül sem az egykori Kovácsdoktor, sem a Lost Juliskája, Eizabeth Mitchell nem olyan fajsúlyos, hogy valóban érdekelje a nézőt.

Ettől még lehet jó az évad (már a hatodik epizódnál tartanak), de nekem az első két rész után nem sok hangulatom van a folytatáshoz.      

Hol látható: AXN, szerda esténként.