Nem is az volt a legnagyobb baj a Got Talent második adásával, hogy egy magát költőkent aposztrofáló nő levetkőzött benne, amit a zsűri két férfitagja úgy bámult, mintha akkor láttak volna először ilyet (Márkónak a szava is elállt), hanem az, hogy a kórosan sovány expornós polgárpukkasztásnak szánt mutatványát, mármint az egy szál semmiben elszavalt, rossz verset a műsor egyik Nagy Pillanatának szánta az RTL. A másik ilyen, a maga végtelen prosztóságában is szórakoztató húzás a Cretins nevű csoport szeánsza volt, amiben két palit tökön rúgtak és felgyújtottak - ezt a műsor legjobb pillanatait hozó Sebestyén Balázshoz hasonlóan én is tudtam értékelni, kb. annyira, mint a Jackasst.

Az viszont szörnyű, hogy igazán tehetséges fellépő az egész műsorban jó ha kettő volt csak: egy jégszobrász pali, akit a zsűri női tagjai szemmel dugtak csatakosra, és egy kislány, aki elképesztően hajlékony volt. A többiek abból a rettentő béna masszából kerültek ki, ami az pl. X-Faktorban, a Megasztárban vagy a Csillag születikben is az első körök, a legnézettebb adások szereplői. Az öntudatos, de nem vicces standupos, a böte bűvészduó, a kisfilmet kapó de ettől még rettenetes hangon vinnyogó ötvenes családanya vagy a kutyás mutatványát az eb önfejűsége (kiszaladt a színpadról) miatt el sem kezdő csaj pont olyan, mint Szintiboj vagy Sugera Bugera, az egyszemélyes metálzenekar. Hogy miért ezeket a tehetségtelen embereket szeretjük nézni, arról tanulmányokat lehetne írni mindenféle szaklapban, de az alapvető ok az, hogy szeretünk más kárára röhögni, és kész. Azt azért ne tessék elfelejteni, hogy ezeket a fellépőket gondosan előzsűrizik, és nem a tehetségük, hanem tévés értékük (értsd: érdemes-e képernyőre küldeni, érdekel-e ez a rettentő bénaság elég nézőt) miatt jutnak be a tévébe. 

A műsor pedig erre a kissé alantas ösztönre játszik rá a jelentkezőkkel, akik közé nagyon kevés valódi tehetséget csempésznek, és ez megöli a műsort. A második adásban az első 15 perc arról szólt, hogy vannak emberek, akik abból akarnak megélni, hogy szerintük hasonlítanak másokra, és ezt valami kunszttal megspékelve akár a tévében is érdemes bemutatni. Pedig nem az. Nem érdekes az Elvisre csak testméretében emlékeztető faszi, a hatvannyolcadik Jacko-imitátor de a Guetta-epigon sem. Ezek a töltelékszereplők egy rendesen összerakott műsorban 4-5 perc alatt lecsengnek, gyors vágásokkal bemutatják a produkciót (a semmit) és hozzá a zsűri reakcióját (négy X) legfeljebb egyet emelnek ki belőle, ebben az esetben a csend és a “vajon mi a bánat lesz ebből”-érzés miatt a Békés megyei Stallone-hasonmásverseny különdíjasát, aki megállt egy helyben a színpadon, nézett, majd meghajolt, és ez volt a produkció.

A zsűriből továbbra is Csuja Imre és Márkó a legszimpatikusabb, előbbi természetes és még akkor is kedves, amikor elküld valakit a halál faszára, utóbbi meg kifejezetten élvezi a szerepét - bár amikor a pucéron szavaló csaj láttán elakadt a szava, az kicsit túl volt spilázva szerintem. Kovács Patrícia most többet szerepelt, mint az első adásban (vagy csak ez volt az érzésem), és egy fokkal természetesebb és kevésbé harsány volt, Horgas Eszter viszont továbbra is úgy viselkedik, mint aki csipkés kesztyűben fogja a hímtagot, és nem túl szimpatikus, hitelesnek meg pláne nem tekinthető.

Biztos lesznek még nagyszerű, tehetséges előadók, és van még adás is bőven (december közepéig tart az évad), viszont a nézettség lassan elkezd majd csökkenni, és nagyon nehéz lesz akkor visszatornázni, amikor már a nézők a műsor neve hallaták csak legyintenek, hogy ja, ez az a Got Talent, amiben fasszal lantoznak? Még akkor is, ha egyelőre erre nem került sor.