Avagy a CW másik vámpíros sorozata. Amit bizony régóta sokkal jobban lehetett élvezni, mint az alapszériát (The Vampire Diaries), ahonnan kinőtte magát. A probléma az, hogy szóról szóra bemásolhatnám egy korábbi évadnyitó szövegét. Ami ugye önmagában nem lenne baj, csak hogy mivel ez a harmadik évad, kicsit korán van még ahhoz, hogy saját magukat ismételjék a készítők. A tovább mögött spoileresen.
Kezdjük azzal, ami jó: a jelek szerint a múltbéli flashback vonal arra lesz felfűzve, ahogy a vámpírrá válásuk után hogy botladoznak hőseink. Ennek úgy érdek nélkül örülök, mert végre legalább nem csak a halhatatlan, "mindenkinél és mindennél erősebb vagyok, ja mégse, ja mégis" szerepben tetszelegnek a karakterek, hanem láthatjuk a kezdeti bénázásukat.
Ugyanitt vezették fel az egyik új hőst, aki anno Klaus egyik csatlósa volt, de mára befolyásos szereplő lett a vámpír szcénában - hol is hallottam már ezt a szöveget? Ja igen, így kezdett Marcel a legelején. Hümm. Az új szarkeverő kicsit szótlan, de legalább hoz magával egy jósnőt, aki mindenféle bajt jelez előre - mintha ez is lett volna már. Sebaj.
Egy tipikus felvezető etapot kaptunk, bedobtak pár új karaktert, a sztori meg ugyanaz, mint eddig: Klaus legyőzte az előző ellenséget, de cserébe az egész család megharagudott rá, mert közben persze jól kitoszott velük, és most már közelít ez új ellenség, szóval legalább majd lesz ki ellen összefogni. Hurrá. De egyelőre még mindenki haragszik mindenkire, főleg Elijah Klausra. És ezzel a pár mondattal egyébként egész sok epizód összefoglalható az Originalsban, nem csak ez az egy, ami nem annyira jó.
Élvezhető vámpíros popcornt nyújt az Originals továbbra is, még mindig jobbat, mint a Vampire Diaries - akkor is, ha ez a rész most kicsit pont alulról súrolta a szokásos szintet szórakoztatóság szempontjából. Van ilyen, de biztos vagyok benne, hogy lesz ez még jobb is. Tekintve, hogy az Originals karakterei elég jól felhasználhatóak, én bízok a készítőkben.
