A Sztárban sztár idei évada is a harmadik adásra állt bele abba a mederbe, amiben innentől kényelmesen érzi majd magát a műsor, és ugyan az első két (de főleg az első) varázsát nekem nem tudja egyelőre visszahozni, de stabilan a legszórakoztatóbb műsor a tévében a Gyertek át szombat este! néhány jobb momentuma mellett. Csak mintha azok az innovatív, ügyes megoldások, amikkel az első kanyart lehozta a stáb, mostanra már eltűntek volna, pár felvillanáson kívül inkább a tutira, a biztosra mentek az alkotók, attól meg “nem lesz szexi a mozi”, ahogy egy tévés ismerősöm szokta mondani.

Az alja

Ezen a héten a saját rangsoromban Varga Győző, a Nyári-lányok és Csonka Pici állt holtversenyben az utolsó helyen: Varga azért, mert ugyan a külsejét megoldották, de hát Stevie Wonder nagyon magas labda volt, ugye, és bár a mozgása és arckifejezése néhol átment paródiába, de legalább volt pár olyan mozdulat, amikor azt mondtam, hogy oké, ezt most itt elhiszem. Csonka Pici esetében semmit nem hittem el, nem énekelt és nem lényegült át, mondjuk arról ő tehetett a legkevésbé, hogy olyan feladatot kapott (Levy T a Hip Hop Boysból), amit nem lehetett normálisan megoldani. A színpadi mozgás legalább néhol stimmelt, de az előadás erőtlen volt, mintha ő maga sem hitte volna el, hogy meg tudja csinálni, márpedig enélkül ez soha nem fog működni.

Sovány és lófejű vagyok.

A heti kieső Nyári-lányok produkciójával az volt a legnagyobb baj, hogy míg elénekelni el tudták, de előadni nem - nem volt benne dög és erotika, az első perc után legszívesebben tekertem volna tovább az egészet, és értem én, hogy testvérek lévén a smárolás nem volt kivitelezhető, de Bereczki jól megmutatta a színpadi csókot,azt el lehetett volna valahogy sajátítani, mismásolni, mittudomén, és ezt nem azért mondom, mert arra gerjedek, hogy egy testvérpár tagjai tolnak hardcore pornót a színpadon, hanem mert ahogy azt a zsűri is megfogalmazta: ebben a nótában, jelenségben, azaz a t.A.T.u. “zenekarban” ennyi van és nem több.

Az mondjuk valóban visszás volt egy kicsit, ahogy Havas a nyálát csorgatta a két csajra, és az enyhe pedofíliát hiányolta belőle, Liptai láthatóan szerette volna szájba verni a monológja alatt, csak volt gyerekszobája. Tillának meg valaki mutathatna egy leszbipornót, szerintem új távlatok nyílnak majd meg előtte, ha ennyire elképzelhetetlennek tartja azt, hogy két nő csókolózzon. A produkción sokat dobott volna, ha költenek az esőgépre vagy hogy mondják szaknyelven a színpadot vízzel elárasztó berendezést, de nem tették - van rá egy láda söröm, hogy nem este volna ki a csajok, ha vizes fehér ingben ugrálnak egy sort.

A közepe

Csobot Adél és Wolf Kati ezen a héten nem nyújtott semmi olyat, ami különösebben szórakoztató lett volna, Minaj dögösségéből nem sok minden jött át, a pelenkáva(?) turbózott műsegg mellé én bevállaltam volna a műmellet is, mert már nem osztott, nem szorzott volna. A paróka rettenetes volt, de legalább az énekhang nagyjából stimmelt - ugyanez vonatkozik Wolf Katira is, aki lekaraokézta a Wake Me Up-ot, de pont azt nem tette bele, amitől George Michael emlékezetes előadó lett, és ugyan Wolf Katit magát nem láttam a maszk mögöt, de sajna Michaelt sem nagyon. Baby Gaby azért nem került egy polccal feljebb nálam, mert Sinead O’Connor Nothing Compares to U-ját elénekelte, és arról mostantól nem érdemes vitatkozni, hogy van-e hangja vagy nincs (van), de az előadás érzelemmentes volt, amit valahol megértek, hiszen O’Connor édesanyja halála felett érzett fájdalmát énekelte ki benne. A maszkmesterek sem végeztek tökéletes munkát, mi az isten volt az a fekete izé a kopasz parókára rajzolva???

A teteje

Nekem nagyon bejött Rácz Gergő Katel Gottja, aki Peter Sramekhez hasonlóan teljesen átlényegült a feladathoz, és a hangja is stimmelt. Sramek Csonka Picije vicces volt, és autentikus, bár a zsűrivel egyetértettem, és a parókáját jobban is megcsinálhatták volna. A hét két legjobb produkcióját nálam Gáspár Laci és Tóth Gabi szállította, előbbi már harmadik hete adja át magát teljesen a produkciónak, és hiába nézett úgy ki, mint Tina Turner és Shrek szerelemgyereke Whitney Houston helyett, az, ahogy eltolta a nótát, és benne volt a buliban tanítani való, ebben az egy számban benne volt a műsor lényege. Tóth Gabi is azzal nyert szavazókat magának, hogy nem szarakodott, és nem félig-meddig bújt bele LL Junior bőrébe, hanem fullba nyomta a kretént, és eladta a produkciót - az, ahogy az egyik táncosnő seggét csapkodta és közben vágta a pofákat, és persze az, ahogy rappelt, kifejezetten szórakoztató volt.

A zsűriben Havas az első két heti visszafogottság után átment zenetörténészbe és kellemetlen nagyfaterba, aki amikor megszólal, mindenki szemlesütve ül a családi ebédnél, és várja, hogy elhallgasson végre, és el lehessen felejteni a faszságokat. Majka igyekezett menteni ezeket a kínos pillanatokat, de kevés sikerrel, Bereczkit és Liptait pedig láthatóan a világból ki lehet kergetni ezekkel az okoskodásokkal. Ez van, ezt kell szeretni, Hajós nem fog visszaülni a zsűribe soha, de van egy olyan érzésem, hogy Havast sem hívják vissza a negyedik évadra, már ha lesz folytatás egyáltalán. Ja, jövő héten sem lesz Motörhead.