Amikor a rém idegesítő pali elkezdte rágni a poharat, már tudtam, hogy helyben vagyunk, a Csillag születik oppardon Got Talent rálépett arra az útra, amit neki szántak a reality formátumgyárakban, és pontosan úgy működik, mint a bikicsunájozásra épített énekes tehetségkutatók. Jó, nem nagy truváj kitalálni, aki látott már egy ilyen műsort, az tulajdonképpen az összeset látta, itt nem lesz levehető ajtajú turmixgépet a képzelt telefonon kereső ideges humorista, az élő adásba bekerülő 30 produkció nagy részét táncosok és más mozgásművészek no meg énekesek adják majd, és nem hiszem, hogy nagyon mellélövök azzal, ha egy nagyon ügyes kutyát vagy foggal sörösüveget nyitó vidrát, esetleg pasziánszozó selyemmajmot is kapunk majd valamelyik adásban, ugyanis a Got Talent-műsorok az egész világon mindenütt ugyanúgy működnek.
Igen, az amerikai és a brit verzióban is megvannak a káromkodó egyetemisták, akik fogadásból mondják azt a tévében, hogy geci, meg faszom és közben mereven bámulják a zsűri nőtagjait, és náluk is van olyan, alkoholistának eladott színészember aki kárt tesz magában az ötperces produkció alatt, legyen az pohárevés vagy amatőr tűznyelés. A műsorral legitimizálták és egyben nyugdíjazták a saját formátumként emlegetett Csillag születiket, de szerintem egy kis időnek el kell telnie, mire a nagyközönség nem Csillag születikként aposztrofálja majd a műsort, ami mondjuk érthető, hiszen az évad szerkezetét tekintve ugyan különböznek, a Got Talentben kevesebb az élő adás, de egyébként ugyanaz a műsor, csak most már legálisan lehet használni a látványelemeket és a kameraállások megegyezése sem “véletlen”, hanem előírás a sorozatbibliából. Olyan ez, mint amikor az ember az iTunes-nak fizet egy kerekebb összeget, és cserébe a gépén található összes, korábban illegálisan letöltött mp3 hirtelen legalizálódik - itt az RTL vette meg a formátum jogát Simon Cowell cégétől. Végül is házon belül maradtak, hiszen az eredeti műsort Cowell Syco nevű cége és a Talkback Thames közösen gyártja, utóbbi meg a Fremantle Media része, ami meg az RTL-csoporté.
A magyar Got Talent a vérprofizmus és a vért izzadás egyfajta szerelemgyermeke. Nem véletlen, hogy a 2014-re tervezett, ötödik Csillag születik-évad elmaradt, akkor az volt az indok, hogy nem volt elég tehetséges jelentkező, és nem volt értelme egy közepes évaddal elrontani a brandet, ami simán lehet, hogy meg is áll, de nekem van egy olyan érzésem, hogy az RTL-nél már akkor tudták, hogy jön a Got Talent, és inkább arra tartogatták a visszafelé beszélő kislányt meg a többieket. Az első adás alapján azt mondom, feleslegesen, hiszen igazi tehetség, kiugróan jó előadó az első adásban nem volt, a középszerű tánccsoportok és vetkőző pasik láttán az ember csak legyint, ne feledjük, ez az az ország, ahol a Britain’s Got Talentet megnyerő táncosokat elzavarták a Csillag születikből. A tegnap este látott produkciók közül nekem a pulykát csontozó hentestanuló tetszett a legjobban, őszinte volt és nyers (elnézést), a legszomorúbb pedig az volt a kiesésében, hogy utána a telefonba azt mondta szegény, hogy elbaszta, mármint a csontozást, mintha tényleg azon múlt volna az egész, hogy nem elég szakszerű mozdulattal vágta le a pulyka egyik lábát.
Nehéz műfaj egyébként az ilyen Ki Mit Tud szerű tehetségkutatás, mert a mozgásművészetben és zeneiparban utazókat, esetleg a stand-uppal próbálkozókat és bűvészeket leszámítva a fellépőknek elég kemény dolga van, hiszen hétről-hétre meg kell újulniuk, mondjuk ha az első héten egy követ törtek össze a feleségük mellkasán, a következőn már nem elég, hogy kettőt hoznak, és imádkoznak, hogy túlélje az asszony. A cirkuszi mutatványok éppen ezért kiesnek, ahogy a senkit nem érdeklő mese- és versmondók is (még egy Utasi Árpi senkinek nem kell), a pohárevő nyugdíjasok és pulykát csontozó diáklányok is mennek a levesbe a favágók és zumbatáncosnak eladott testépítők mellé, és a végén megint maradnak majd a táncosok meg az énekesek, meg a kutya, azt ne feledjük, csodakutya az tuti lesz. Az első adás végén mutatott, a következő hetekben várható produkciók között volt pár ígéretes, (nem az itt is elsütött vetkőző nő), meglátjuk, rám cáfol-e a Got Talent, de a táncos produkciók túlsúlya egyelőre tagadhatatlan.
A műsor külső, szerkesztés, megvalósítás szempontjából semmiben nem marad el külföldi társaitól, két műsorvezető, Sebestyén Balázs és a (nekem) meglepően jól működő Dombóvári István irányítja, vagy inkább csak terelgeti az úton, hiszen nekik nagyjából csak az a dolguk, hogy a fellépőkkel viccelődjenek egy kicsit, és cinkeljék őket, de csak szőrmentén, együtt röhögve velük, nem nyíltan gúnyolódva, ami elnézve a jelentkezőket nem lehet egyszerű néha. A zsűri nekem egyelőre semmilyen, bár Liczényi Márkó kifejezetten kellemes csalódás, ahhoz képest, hogy mennyire megosztó figura, nagyon empatikusan és elegánsan viselkedik, Horgas Eszter és Kovács Patrícia szerintem kioltja egymást, bár előbbi erősebb egyéniségnek tűnik, Csuja Imre hangja meg továbbra is zseniális, amikor csak a hangot hallottam és a képet nem néztem, tök olyan volt, mintha valami film ment volna a háttérben.
A Hungary’s Got Talent nem váltotta meg a tévézést, nem hozott semmi olyat a jelenlegi kínálatba, ami miatt feltétlen nézni akarnám tovább, de semmivel sem rosszabb, mint a Csillag születik volt. Megvoltak az érzelmi csúcsok, a lány, akit elhagyott az anyja és most miatta énekelt (elég rosszul) a tévében, a kisgyerek, aki tehetséges valamiben, de pont nem azzal lép fel, és így tovább, vannak olyan sarokpontok, amiket nem lehet kikerülni egy ilyen műsorban. Tisztes iparosmunka, de hát olyanból elég sok van már így is.
Az utolsó 100 komment: