Immáron tizenegyedik alkalommal tértek vissza a képernyőre mindenki kedvenc farmernadrágos démonűző, vámpírlefejező, vérfarkas-sintérei: a Winchester-testvérek. Sam és Dean másodpercre pontosan ott folytatja, ahol az évad végén elbúcsúztunk tőlük: a probléma nagy, a helyzet siralmas, úgyhogy a srácok igyekeznek a lovak közé csapni, amennyire csak lehet.
A szinte már-már szokásosnak mondható szintet hozza az évadkezdés: fel kell vezetni egy csomó mindent, úgyhogy mire mindent és mindenkit kipipálnak a listán, addigra vége is a résznek. Erős közepes a kezdés, de van hova dobbantani, szóval reménykedjünk. A tovább mögött már lesz spoiler is.
Szóval ott tartottunk pár hónapja, hogy mindenki legnagyobb örömére Dean megmenekült. Cserébe sikerült valamit a világra szabadítani, ami annyira gáz, gonosz és borzadályos, hogy még a Jóisten zárta be oda, ahol eddig volt, nem is akármikor, hanem az idők kezdetén. Szokás szerint, ahogy kimásznak a srácok az egyik gödörből, az élet már teszi is eléjük az újabbat.
A nemes egyszerűséggel csak Darknessnek nevezett főgonosz sokat nem mutatott meg magából, bár az egész érdekes volt - pláne, hogy mintha teli tüdőből flörtölne a nagyobbik Winchesterrel. Van hova továbvinni a szálat, és tetszett az is, ahogy apránként kaptuk meg az infókat a flashbackekben. Kíváncsi vagyok, hogyan tovább.
A heti mellékszereplőnknek akár az is lehetne az anyakönyvezett neve, hogy a szegény ember Megan Foxa. Sok vizet nem zavart, viszont látszik rajta, hogy még legalább egyszer elő fogják kapni a forgatókönyvírók az évadban. Valahogy az egész epizód ilyen volt: szépen feloldottak mindent csavart és kutyaszorítót, amibe az előző évad végén beledobálták a négy kulcsszereplőnket, de az egész amolyan tisztességes iparosmunka volt. Az egyetlen élvezetesebb fordulat Crowley rövid orgiája volt a kötelező körök alatt, de minden más száraz volt, mint a sivatag.
A Supernatural legnagyobb baja az elmúlt pár évadban, hogy van egy külön történetszála Crowley-nak, van egy külön történetszála Castielnek, meg akkor a srácoknak egy, de néha kettő. És négy szálat nem tudnak normálisan lefuttatni az írók - ez most is látszott. Mindenki szerepelt egy kicsit, mindenkivel történt valami extra, amit majd szépen tovább lehet ívelni, de ennyi. A három szálnak amit most tekergettek az orrunk előtt, csak nagyon minimális köze volt egymáshoz, és ez bosszantó. És végig ez volt az előző évadban is, hogy csak a legvégén sikerült a három-négy szálon futó történetet egybedolgozni, itt-ott kicsit sután.
Szóval, merre tovább, meg ilyenek: egyrészt a libikóka recept teljesen jól működött most is. Mivel Dean nyakáról lekerült a hurok, amit az egész előző évadban rángattak egyre szorosabbra, hogy az utolsó pillanatban leszedjék róla, gyorsan rá is dobták Samre. Gyanítom a következő rész azzal fog eltelni, hogy jól megmentik, és mindenki boldog a harmadik epizódig, ahol meg Monster of the Week problémába futnak, aztán még ötször, mire kicsit továbbviszik legközelebb a főszálat.
Az van, hogy 11 év alatt kicsit már kezdi kiismerni az ember a sorozat menetét - és persze, nem lehet tizenegyszer full egyedi módon megmenteni a világot, de jó lenne, ha kicsit többször tudna úgy igazán istenesen meglepni a sorozat. Tudom, 11 év után ez baromi nagy kérés a készítők felé - de azért jó lenne, ha meg tudnák oldani. Ha nem érezném úgy, az epizódok fele, háromnegyede időhúzásra játszik. Azt imádnám.
