Negyedik évadát tapossa a CW képregényes üdvöskéje, és valljuk be férfiasan, talán ennek is köszönhető, hogy ezen a nyitányon érződött némi fáradtság. A jelmezek, a harcok, a főgonosz, a nagy csavarok: minden egy kicsit gagyibb lett.

Az Arrow eddig minőségi popcorn szórakozást nyújtott egészen megbízhatóan - most meg hirtelen ráharaptunk az évadnyitó alatt egy marék szénné égett, elsózott kukoricára az eddigi vajas mellett. Magasra tették a lécet, és a felét sem sikerült átvinni. A tovább mögött spoilerektől nem mentesen folytatódik az írás.

Szóval, mi a helyzet Starling City-ben, miután Oliver az előző évad végén felakasztotta az íjat, beintett mindenkinek, és lelépett álmai szőkéjével papás-mamást játszani egy unalmas kertvárosba? Egyrészt átnevezték a várost Star City-re, amire kicsit nehezen áll át a nyelvünk. Másrészt egy roppant titokzatos bűnbanda keveri egyre jobban a kavarnivalót, akik egyrészt mindössze bő 15 percig maradnak titokzatosak, majd nettó 12 perc múlva jutnak el arra a szintre, hogy akkor ez nem megy Laurelnek és társainak, hozzuk vissza mégiscsak ezt az Arrow gyereket, vissza az egész!

Apropó Laurel, és társai. Mivel nem olvastam soha életemben egy centi Green Arrow kérpegényt se, így nincs viszonyítási alapom, de egyszerűen röhej, hogy Oliver környezetében mindenki minimum karatézó, de inkább kardokkal, íjjakkal, botokkal hadonászó kvázi szuperhősként végzi előbb, vagy utóbb. A lista eddig: Oliver első, második, harmadik, csaja, plusz Laurel, plusz Laurel húga, aki amúgy mellékesen Oliver csaja, Oliver saját húga, a húga csávója, a húga biológiai apja, aki amúgy a legjobb haverja apja is. Remélem nem maradt ki senki hirtelen. Ja, de. Slade. Meg még páran. Szóval kicsit nevetséges, de sebaj. Nem annyira nevetséges, mint Thea verekedése, vagy Diggle "álarca" - te jó ég, az mennyire gagyi.

Ha már gagyi. Az első, második, harmadik évadban imádni lehetett a bunyót: szépen volt kamerázva, jól volt összerakva, meg volt a tempó, a koreográfia, a minden - ehhez képest ebben az epizódban olyan latymatag volt az egész, hogy párszor vissza is tekertem, hogy ez mégis mikor lett ilyen gagyi? Nem ezt szoktam meg az Arrow-tól. Lehet kellett a pénz a Flash évadnyitójára.

Szóval, a bunyó kicsit gagyi, a történet kicsit suta, majd akkor a főgonosz helyrehoz mindent! Nos... félig. Neal McDonough egyrészt roppant karakteres arc, másrészt vérpofi, így öröm volt nézni amit alakított. A karaktere... Damien Darhk. Aki valamiféle természetfeletti hűha egy sereg alattvalóval. Érdekes, nem kifejezetten tudtam összeegyeztetni a véráldozatot, meg a telekinézist és az egyéb varázstrükköket az öltönyös-nyakkendős hostile-takeover CEO imidzssel, de ez legyen az én bajom. Gondolom a képregények kellően adnak talajt a karakternek, és lesz hova nőnie, szóval ez a szál rendben lenne.

Ami kevésbé volt rendben, hogy az Arrow kicsit túl sok vágányon kezelte most a cselekményeket. Van ugye a jelen, ahol hőseink az új gonosszal pofozkodtak, van a múlt, amit nem tudom meddig tudnak még húzni, nyújtani, ahol Olivert valami rejtélyes okból ismét visszatosszák a szigetre, ahonnan egyszer-kétszer már megmenekült.

Azt gondolná az ember, hogy akkor ennyi idősík elég is lesz. De nem! Az utolsó harminc másodpercre berángatják vendégszerepelni Central City sztárját, a Flash-t - itt ugyanis kapunk egy kis betekintést hat hónapra előre, ami valószínűleg kb. az évadzárót vezeti fel, vagy a félévadzárót, ha szerencsénk van. Baljós árnyak, meg minden, temető, bosszú, minden létező klasszikus klisé.

Szóval, mit tudott ez az Arrow évadnyitó? Tálalt elénk egy csomó újdonságot, addig pipa. Volt fordulat is. Pipa. Csak éppen minden, amit leraktak egy kicsit gagyi, egy kicsit ciki, egy kicsit hiteltelen volt - ami roppant kellemetlen. És nyilván, egy szuperhősös sorozat soha nem lesz hiperrealista, de attól még ne nézzenek már ki úgy a hőseink, mintha egy bénább Comic Con cosplay verseny második helyezettjétől lopták volna a jelmezüket. Meg ne úgy verekedjenek már, mint amit utoljára Xena a harcos hercegnő, meg Kevin Sorbo Herkulese műveltek le a tévéképernyőn, mert menten elsírom magam.

Szóval remélem összekapja magát az Arrow ennél jobban, mert az alap megvan, csak most nem sikerült kicsiszolni belőle a lényeget, azt a pici apró extrát, amitől az Arrow eddig istentelen fasza sorozat volt.