A csúcson kell abbahagyni – nem véletlenül. A Feketelista harmadik évadának nyitánya csalódást keltő: az ember azon tanakodik, hogy mit szívtak a készítők, vagy hova akarnak eljutni – mert az alapötlet nagyon nem ez volt, a nagyontitokzatos gonoszemberek és az Oroszország (megint) az ügyletes rosszfiú 2015-ben kicsit unalmas. Spoileresen folytatjuk.

Ott hagytuk abba, hogy Lizzy és Red menekül, ők lettek public enemy no.1. Nyilván Reddingtonnak erre az eshetőségre is volt kidolgozott terve, a tréleren álcázott rendőrautó, meg az atomtámadás elleni óvóhely egészen jó ötlet volt az íróktól. Pirospont jár még Dembe családjáért – eddig meglehetősen háttérbe volt szorítva Reddington erőembere, de hogy a nagyontitokzatos szervezet nagyontitokzatos vezetője (?) dróton rángassa a CIA műveleti igazgatóját – neki legalább megtudtuk a nevét, valami borzalmas Peter és görög – szóval az inkább röhejes volt. Meg persze Lizzy újabb parókája (emlékszünk még az első évadra?).  

Ressler Terminátor-üzemmódban pusztít, ő az ügyeletes Amerika kapitány, meg kell menteni a hazát, itt vannak az orosz kémek – úgy látszik, hogy a hidegháború tényleg újra itt van, a sorozatok pedig beállnak kiszolgálni a propagandagépezetet. Ha már propagandagépezet: nyilván a tájékozottabb olvasók (nem a trollok – hogy utaljunk az epizód címére is) felfedezték a hasonlóságot a néhány hónapja a hírekben is szereplő orosz trollhadsereg és a Feketelistás kínai verzió között.

Összegzésként annyit mondanánk: valami félrement odaát (és ha őszinték akarunk lenni, akkor ez már az előző évad végén is érezhető volt), és tartunk tőle, hogy James Spader kevés lesz ahhoz, hogy elvigye a hátán a sorozatot. Csak bízni tudunk abban, hogy az írók előállnak valami nagy és eredeti ötlettel, mert az irány így a kasza felé vezet.