A Fox idei második sitcomújoncával biztosra mentek: az a John Stamos a főszereplője, akire mindenki a Bír-Lak című sitcomból emlékszik (Full House), pedig 2006 és 2009 között a Vészhelyzetben volt sármos doktor és játszott egy rakás (igaz, felejthető) filmben is. A megbízható vígjátékveterán mellé odapakoltak egy gyereket is, majd hátradőltek, mint aki jól végezte dolgát, a számok meg majd úgyis jönnek. És bejött nekik a dolog.
A Grandfathered arról szól, hogy van Jimmy, az ötvenes, sikeres étteremtulajdonos, akit csak saját maga és a pina érdekli, meg az, hogy van-e ősz hajszála már, mert ha igen, akkor menten ki kell tépni. Felszínes és egoista, de hát pont ettől jó karakter ugye, mert van hova fejlődni. Aztán egy szép napon beállít hozzá egy lúzer külsejű alak, és benyögi, hogy ő a fia. Ja, teszi hozzá, ő meg az unokád, és maga elé ház egy babakocsit, amiben egy kiscsaj vigyorog. Jimmy meg a város legvonzóbb agglegényéből 3 másodperc alatt lesz nagyfater, ami akkora trauma neki, hogy a nagyfater szót nem is tudja kimondani a pilot végéig, pedig vagy hatszor megpróbálkozik vele.
A pilot elég felemás volt, mert miközben az írók minden szereplőt felhelyeztek a táblára (az unoka dögös anyját, aki nem akar a lúzerrel randizni, Jimmy egykori szerelmét, akitől a gyerek van és Jimmy asszisztensét, a leszbikus fekacsajt) elfelejtették, hogy a sorozat alapvetően arról szól, hogyan dolgozza fel egy faszi, hogy egy szemvillanás alatt nagyapa lett, és nem arról hogyan lesz egycsapásra gondos szülő egy zsiványból. Jobb lett volna, ha hagyják Stamost az első részben csajozni, én abba tenyereltettem volna bele az unokával, nem egy fontos vacsorába, de ez már részletkérdés.
A színészek jók, Stamos nagyon élvezi a szerepet, az excsaját játszó Paget Brewster itt is nagyon fasza (nekem a Huffban jött be először), és a többiek is pont annyit szerepelnek, amennyit kell nekik, ami azárt igazságtalan egy kicsit, mert Jimmy fia el fog kicsit szerintem sikkadni - a sztori a Jimmy vs. unoka vonalon fog haladni, illetve azon, hogy Jimmy hogy jön össze megint azzal a nővel, aki annak idején összetörte a szívét. A pilot legjobb jelenetei között volt egy pofon és egy beszélgetés, amit be is ágyazok menten, mindkettőben a lényeg az időzítés, a ritmus, a hangsúly - ez az, amitől egy szimpla párbeszéd jól működik (a két nő beszélgetésére gondolok):
Értékelés: 3,5/5, külön pacsi a Bob Saget cameóért, hangosan felröhögtem.
