Nézzük, mennyire ismerős ez a premissza: egy amnéziás emberre lelnek valahol, akiről lassan kiderül, hogy nagyon kemény dolgokat tud, pl. egy mozdulattal el tudja törni bárkinek a combcsontját/alkarját/medencéjét. De a nevét, azt bezzeg nem tudja. Ugye megvan? És míg mindenki, így én is a Bourne-rejtélyhez hasonlítom a Blindspot központi motívumát, Ludlum 1980-as kémregényének volt irodalmi előzménye is, a tévében pedig az 1967-es Coronet Blue című sorozat már ellőtte a “semmire nem emlékszem, de mindenféle jelekből/nyomokból össze lehet szedni a múltamat” tematikát, amiből persze ettől még ki lehet hozni valami újat, de ehhez az, hogy az amnéziás hős egy szénné varrt nő, még nem biztos, hogy elég lesz.

A Blindspot a The Blacklisthez hasonlóan az NBC nagyívű keveréksorozata, amiben a prodecurális sorozatokra jellemző heti egy megoldandó esetet keverik a szerializált testvérek összefüggő történetével: a Times Square-en egy bazinagy sporttáskában talált amnéziás csaj (Jaimie Alexander a Marvel filmek Lady Sifje) teste ugyanis nem jakuza stílben van szenaszét tetoválva, hanem tudatosan, pl. a lapockájára azt vésték, hogy Kurt Weller, FBI, és hoppácsak, tényleg van egy ilyen nevű ügynök (Sullivan Stapleton a Strike Backből), akit a sorozat írói sajnos úgy írtak meg, hogy elővették a Sablonkarakterek a Network Tévében című könyvet, és az FBI-ügynök c. fejezetet kimásolták belőle.

A csaj, akit Jane-nek neveztek el jobb híján és az FBI közösen kezdi el kibogozni a rejtélyt, ami nem az, hogy mégis, mennyi ideig tartott ennyire szénné varrni valakit (évekig), és addig mi az istent csinált azon kívül, hogy a fogát szívta, és felélte egy kisváros folpack- és körömvirágkenőcs-készletét, hanem az, hogy a tetoválások miért utalna egy-egy, még el nem követett bűncselekményre, amiket az FBI Jane testének segítségével fejt majd meg. És nem, nem kérdezem meg, honnan a picsából tudta az Ismeretlen Tetováló Ember azt, hogy egy év múlva hol, mikor és ki fog bűnözni, mert minek, fogadjuk el a rejtélyt úgy, ahogy van, és menjünk bele a játékba. A pilot nagyjából arról szólt, hogy elmagyarázták nekünk, hogy a nő kapott valami drogot, és attól amnéziás, de nem menthetetlen ügy, és ez jó, mert azokban a jelenetekben, amikben a múlt egy villanását kell valahogy kontextusba helyeznie, Alexander kifejezetten jó.

Az egyik tetkó nyomán meg elindul a heti eset, ami, mivel ugye ez egy pilot, és tele van expozícióval, egy nagyon csökött ügy, valami kínai faszi az anyja halála miatt fel akarja robbantani fél New Yorkot, de nem jön neki össze. És mivel a leginkább a teljesen üres tekintettel saját magát a tükörben méregető Jane valamiért nagyon kell a nyomozáshoz, az is kiderül, hogy piszok jól verekszik. Ez egyébként simán lehetett volna kulcsmomentum, és milyen fasza lett volna hagyni a nézőt, hogy megkapja a vaddöffakk pillanatot magának, de nem, előtte a szánkba kellett rágni a keménycsaj mivoltot egy Navy Seal tetkóval. És ez a legnagyobb baja a Blindspotnak: nem hagyja a nézőt felfedezni, együtt gondolkodni a szereplőkkel, mert az írók, mintha nem bíztak volna eléggé a sorozatuk erejében, mindent lelőnek nekünk, majd a pilot legvégén elővesznek egy összeesküvéves flashbacket, amit nem Jane álmod meg, csak nekünk mesélik el, mert csak, hátha ezzel be lehet rántani a nézőt a többi részre is.

Lehetne jó a Blindspot, Alexander és Sullivan tisztes iparos, előbbi a jócsajfaktort is hozza, utóbbi meg tud vicces is lenni, közösen ráadásul elég jól működnek. Az íróknak kellene egy fokkal bátrabbnak vagy mittudomén, a nézőket felnőttebbnek kezelőnek lenniük, és akkor még érdekesebb lenne a sorozat, de hátha kiegyenesedik majd a 3.-4. epizódra. Addig viszont csak 3 pont az 5-ből.

(Disclaimer: a poszt a kiszivárgott pilot alapján, egy hónapja íródott, ha a végleges változatban azóta változtattak valami - nem hinném - akkor tessék jelezni kommentben, kösz.)