A HírTv-hez igazolt Veiszer Alinda, Alinda címen indít beszélgetős műsort hétköznap esténként, első vendége Nagy Kriszta Tereskova festőművész lesz, vettük tudomásul rezignáltan, majd robbant a gecizős beharangozó videó, úgyhogy olyan izgatottan ültünk a tévé elé, mintha nem lettünk volna biztosak abban, hogy egy Záróra utódműsorra számíthatunk.

Tereskováról ráadásul könnyen hihetnénk azt, hogy balhés interjúalany, hiszen eszünkbe juthatna, amikor a Fábry Show felvételéről tömegesen vonultak ki a nézők, mert nem bírták elviselni a Kösz faszfej című, provokatívnak szánt dal előadását, csakhogy azóta sok év eltelt. A közbeszéd és maga Tereskova is elég sokat változott: a geci már köznevesedett és nem számít káromkodásnak, és Tereskova is kedvelt vendég lett a Hír TV-ben az Orbán-festményei kapcsán, ahol borzasztó szórakoztató interjúkat adott arról, ahogyan Orbán Viktor leszállt a szárnyaival és megoltalmazta őt. (Jó mondjuk olyanokat kérdeztek tőle, hogy miért nem tengerimalacokat fest, megértem, hogy erre nem lehetett mást válaszolni. )

De már a Hír TV sem a régi, kiismerhető terepet biztosító Orbán-barát tévé, a Simicska-szakítás óta Kövér László ellenzéknek nyilvánította őket, Rogán bojkottra szólított fel, maga a Hír TV pedig deklarálta, hogy középre tart és nem lesznek szócső. Csoda, hogy ezek után az Alinda első adásában Tereskova hirtelen összekeverte a jobboldalt a baloldallal?

Egyáltalán nem, nekem például fogalmam sincs, hogy ebben a megváltozott médiafogyasztási környezetben kikből áll éppen a Hír TV közönsége, és kik nézik egyáltalán a csatornát, azt meg pláne nem tudom megítélni, hogy ezek közül kik és mennyire ismerik Nagy Kriszta Tereskovát és művészetét. Az Alinda ugyanis elég deklaráltan egy szűk rétegnek szól, meg sem próbálja kontextusba helyezni a festőnőt, akinek most az az aktualitása, hogy Berlinben lesz kiállítása az elhíresült Orbán-portrékból. Szóval ha úgy vesszük, teljesen releváns kérdés azzal indítani az adást, hogy

Szerinted Orbán Viktor egy geci?

még akkor is, ha az izgalmasnak ható indítás, és Tereskova megjátszott vagy őszinte lefagyása után egy sima képzőművészeti magazinműsorba fordult az egész, amiben konceptuális művészetről vitatkoznak a felek.

Olyannyira, hogy amikor olyan izgalmasabb témákra terelődik a szó, a műsor akkor is visszamenekül a művészetfilozófia biztonságot falai közé, Tereskova hiába hozza fel, hogy szerinte Lévai Anikó értette a viccet, és azért vásárolt az Orbán-képeiből, Tóth Krisztina viszont nem, amikor azzal vádolta, hogy petyhüdtsége okán nem tud kúrni a kormánnyal, inkább csak szopni tud. Alinda ekkor inkább egy 24.hu (leánykori nevén Hír24) cikkre tereli a témát, amiben illusztrációnak használták Tereskova képeit.

Nem a bulvárosabb témák vagy feldolgozásmódok hiányoznak, hanem az, hogy egyszerű, hétköznapi, értelmezhető kontextust teremtsenek a beszélgetés köré: hosszan vitáznak Fekete György nyilatkozatáról, miszerint “aki húgyba áztatja a Parlamentet, az trágárságot követ el”, de az említés szintjén sem hangzik el, hogy itt bizony arról a Tereskova képről van szó, amin Tereskova a 2006-os zavargások idején a Parlamentet kakálja le, és Dr Máriásról is úgy beszélnek, mintha minden Hír TV nézőnek teljesen evidens lenne, hogy a Tudósok zenekar frontembere is megfestette a miniszterelnököt, André Goodfriend és más híres figurákat.

A feminizmusos témánál is hiányoztak az értelmezési keretek, de itt legalább volt egy kis konfliktus a műsorban: Alinda ugyanis szembesítette Tereskovát egy korábbi nyilatkozatával, amiben még antifeminista gondolatokat fogalmazott meg, de szerencsére a festőnő kiállt saját maga mellett: “Megváltozott a véleményem”. Szerinte ugyanis az antifeministák nincsenek képben, ami abból is látszik, hogy TGM egy cikkel el tudta hallgattatni őket. Nőművészet nem létezik, ahogyan férfiművészet sincs: “Húsz éve a feltűnés kedvéért énekeltem a pinámról, figyelj rám, egy hülye picsa vagyok. Mostmár megkaptam azt a figyelmet, amiben végre elmondhatom, hogy van agyam és vannak gondolataim.”

És itt sajnos vége az adásnak. Érezhetően nagyon szűk ez a húsz perc egy beszélgetős műsornak, főleg a Zárórás előzmények után (a műsor szerkesztői is ugyanúgy Józsa Márta és Rieger Johanna), sajnos kevés témát lehet érinteni, és azokban sincs lehetőség az elmélyülésre. Az más kérdés, hogy a díszletben sem mélyültek el, egy sima fekete háttér előtt beszélhetnek, amit még lehetne a minimalizmussal magyarázni, ha nem járulna hozzá szörnyen ízléstelen aranyozott tipóval kivitelezett főcím. Szerencsére más gond nincs az Alindával, ha a műsoridőt sikerül egy kicsit feljebb tornászni, és a műsor hangvételét is megtalálni, akkor egy tök pöpec Záróra-utód lehet belőle, amit a gecizéssel el akart érni, azt sikerült: "Mindent szabad ebben a műsorban". Oké, legyen így, én az első pár adást nézni fogom.

Alinda, hétfőtől-csütörtökig a Hír TV-n, 22:30-kor