Frank Dillane, a Fear The Walking Dead Nick nevű karakterét játszó angol színész úgy érkezett az interjúra, mintha teljesen be lett volna szakadva. Bizonytalan mozdulatok, hebegő hang, és esküszöm, a pupillájával sem volt minden rendben. A Trónok harcában Stannis Baratheont játszó Stephen Dillane fia pedig nem állt tudatmódosító szerek hatása alatt, szerintem egyszerűen csak eljátszotta Nicket nekem is. Az interjú a Fear The Walking Dead vancouveri forgatásán készült, júniusban.

Azt mondta nekem valaki, hogy method actor vagy. Így van?

Szerintem az egész módszer félre van értve, a mostani színészgeneráció minden tagja így játszik. A method acting már nem azt jelenti, hogy mindig szerepben vagy, hanem azt, hogy a forgatókönyveket másképpen közelíted meg, mint mások. Én nem vallom magam method actornek, és nem is maradok karakterben ha leállunk, amit most látsz, az Frank és nem Nick. Azért mondhatták, mert a pilot forgatásán még így viselkedtem, azaz Nick voltam akkor is, amikor nem forgott a kamera, de ez itt, Vancouverben nagyon nem menne, hiszen kurva sokat forgatunk, és nagyon sok a leállás is. Bele is hülyülnék, ha akkor is Nicknek kellene lennem, arról nem is beszélve, hogy nem lőhetem magam heroinnal minden nap, bármennyire is szeretném is.

Mit jelent neked ez a karakter?

Hát…semmit. Na jó, egy melót. Sok pénzt. Csak viccelek ez elég fura kérdés volt.

Oké, akkor nézzük így: hogy jellemeznéd Nicket?

Azok, akiknek komoly drogproblémáik vannak, azaz ők nem gondolják, hogy problémáik lennének, csak szimplán drogosok, ugye, szóval ők minden nap megélik a születés és a halál kínját, akkor amikor a hernyó bekerül a szervezetükbe, és amikor elmúlik a hatása. Nick éppen ezért minden így közelít meg: minden élet-halál kérdése számára, a tét mindig a lehető legnagyobb. De nagyon fura csávó, nem mindig értem, hogy mit miért tesz, hogy mikor hazudik és mikor nem, ez még számomra sem világos. Szerintem az írók sem tudják, ők tudatosan dolgoznak, itt pedig egy ember tudatalattijáról van szó, és az én feladatom kibogozni, hogy mi van benne. Nick heroinfüggőként eleve másképp áll a dolgokhoz, talán ezért sem kételkedik a saját szemében, amikor meglátja az első fertőzöttet, és lehet, hogy a junkie-lét jobban felkészítette egy posztapokaliptikus világra, mint a kispolgári nyugalomban élő anyját.

Mitől fél Nick a legjobban?

Hú, ez fogós, nem tudom, azt hiszem attól, hogy megbolondult, hogy teljesen elvesztette minden kapcsát a valósághoz. Valahogy úgy képzelem el egyébként az előtörténetét, hogy akkor lógott meg otthonról, és lett drogos, amikor az apja meghalt, és valami megszakadt benne.

Nem attól, hogy basszameg, honnan szerzek drogot, most hogy a társadalom összeomlott, és a dílerem is egy zombi?

Ezt én is szeretném tudni. Fogalmam sincs, hogyan reagálja le azt, hogy hipp-hopp, nincs heroin. Az a fontos ebben, hogy a drog az csak a katalizátor, a lényeg maga az addikció, és ha elapad egy forrás, a függők mindig találnak valami mást, amivel pótolhatják a cuccot. Sok exdrogos lett megszállott jógabolond például, vagy rátalél Jézusra, vagy más spirituális élményen megy át, ami pótolja a napi adagot.

Szoktál improvizálni? Változtatsz a dialógusokon menet közben, vagy ragaszkodsz a leírtakhoz?

Mindig is igyekeztem a szövegemet a saját képemre szabni, de tisztában vagyok azzal, hogy ez egy tévésorozat, aminek megvan a cselekménye, és bizonyos dolgoknak el kell hangozniuk. Általában meg vagyok arról győződve, hogy amit ott helyben kitalálok, az természetesen sokkal frappánsabb, mint amit egy profi író kemény munkával összehozott, de itt tiszteletben tartom a leírt szót, és mindent úgy mondok el, ahogy meg van írva. Ezt egyébként azért is tartom be, mert ez az első tévésorozatom, és tök más a ritmusa, mint egy filmé.

Nézed a Trónok harcát?

Nem. Majd akkor nézem meg az apám tévés munkáit, ha már nem él. De akkor minden egyes epizódot, és nemcsak a Trónok harcát. Az apámat mindenki ezzel azonosítja, pedig ő az egyik legjobb Shakespeare-színész a világon.

Van valami oka, hogy nem nézed meg apád munkáit?

Az apám egy lenyűgözően tehetséges, nagyszerű színész. Rengeteget segít nekem, közösen próbálunk el jeleneteket, és rávezet, mi a jó, és mi nem, de arra döbbentem rá, hogy ha tól sokat nézem, ahogy dolgozik, akkor elvész a saját személyiségem, és őt kezdem el utánozni, ami viszont nagyon nem jó. Korábban néztem a munkáit, de annak csak az lett a vége, hogy elkezdtem kételkedni a saját tehetségemben.

A The Walking Deadet nézed?

Nem, pedig tudom, hogy most éli reneszánszát a posztapokalipszis a tévében és a moziban. Hálás vagyok, hogy részesen lehetek egy ilyen pillanatnak, de semmit nem tudok az eredeti sztoriból, de szerintem ez így van jól, nem befolyásolja a játékomat.

Hogy lett belőled színész?

Nem vettek fel az egyetemre. Angol irodalom szakra készültem, de lecsúsztam róla, így elmentem egy színiiskolába, oda kellettem. Várj, nem is, előtte még jelentkeztem a hatodik Harry Potter-film egyik szerepére, és meg is kaptam. Nyílt meghallgatás volt, bárki bemehetett az utcáról is akár. Mentem is. A film után meg egyre több ajánlattal kerestek meg, de mivel még mindig fogalmam sem volt arról, hogy mit csinálok, inkább elmentem a színiiskolába, ja, így volt. A színészetet mindig is az apám foglalkozásának tartottam, és nem akartam a nyomdokaiba lépni. Az iskolában azt tanították meg hogy tulajdonképpen a színészet arról szól, hogy nem kell tenned semmit, csak magadat adni egy másik ember vagy karakter bőrében. Igazi, színpadi szerepeket tuti nem tudnék eljátszani.

A Fear The Walking Dead az AMC műsorán látható hétfőnként hajnali 3 és este 10 órakor.