Úgy vártam az új The Late Show-t a CBS-en Stephen Colberttel, mint a messiást, mert jelenleg elég unalmas és egyhangú a késő esti talkshow felhozatal, ha csak az amerikai országos csatornákat nézzük. “Fallonizálódott” a műfaj, már képtelenség ilyen típusú műsort elképzelni olyan szegmens nélkül, amiben híres emberek csinálnak hülye dolgokat, amiknek a legszárazabb leírása is egy nagyon kattintékony Buzzfeed-cím. Én meg annyira nem tartom izgalmasnak vagy viccesnek azt, ha mondjuk Jennifer Lawrence beerpongozik. Craig Ferguson búcsúja óta borzasztóan hiányzik a fura, szokatlanabb humor ebből a műfajból a nagy csatornáknál. Most megérkezett Colbert, és bár nem újította meg a műfajt, de már első epizódjában leiskolázta vetélytársait a lenyűgöző profizmusával. Nem csinál semmi extrát, viszont vicces volt, és ez a lényeg.

Sokan aggódtak, hogy a Colbert Reportban megszokott vicces, nárcisztikus republikánus karakter nyugdíjba ment, és Stephen Colbert generikus talkshow műsorvezető lesz. Nem lett, helyette továbbra is karaktert játszik, ahogy ő maga is kimondta a premierben, korábban nárcisztikus republikánus volt, mostmár csak előbbi. Maradt ugyanaz a típusú humor, továbbra is ő a figura, aki túl komolyan veszi magát, komoly arccal mond marhaságokat úgy, hogy arcizma se rándul, és minden lehetőséget megragad arra, hogy ünnepeltesse magát. Az új stúdió és díszlet olyan, akár egy templom, a tetején még ikonok is vannak, természetesen Colbert képmásaival. Az előző show-jából megszokott elemek is nagyrészt maradtak, pl. folyamatosan kiszól a Jimmy nevű szerkesztőnek, humoros instrukciókat ad neki. Maradt majdnem minden ugyanaz, mint a Comedy Centralnál - ami nem meglepő, mivel magával hozta a CBS-hez a teljes Colbert Report-stábot, sőt, a stáblistán Jon Stewart neve is szerepel executive producerként - szimplán a témák köre, az adásidő, meg a közönség és a stúdió mérete bővült.

Üdítő végre látni valakit ebben a szerepkörben Conan O’Brien mellett, aki bele mer menni a bizarrabb poénokba anélkül, hogy folyamatosan kikacsintgatna a nézőnek, hogy “hé, nyugi, csak viccelek!”. Egy lépéssel pedig még tovább is megy, mint Conan műsora. Az első epizód messze legviccesebb része az a szegmens volt, amikor bemutatja az új stúdióba magával hozott korábbi kellékeit, úgy, mint például Amerika Kapitány vibrániumpajzsa, vagy éppen a furcsa, hatalmas szarvakkal és rubinnal felvértezett misztikus állatkoponya, amit vérrel táplál, így tartva kordában a mágikus erejét. Ezután a misztikus totem dühös lett, átvette kis időre a hatalmat, arra kényszerítve Colbertet, hogy nagyon olcsó termékelhelyezésekhez asszisztáljon.

A másik ilyen vicces rész a George Clooney interjú közben bejátszott szkeccsek. Az ilyen tévéműsorokban a celebinterjúk azt a célt szolgálják, hogy az illető valamilyen termékét reklámozzák, viszont Clooney-nak mostanában éppen nem jön semmilyen filmje, forgattak vele néhány jelenetet egy fiktív filmhez, kissé leleplezve az interjúszegmensek álságosságát. Természetesen szó volt Donald Trumpról is, egyúttal poénkodva azon is, hogy mennyire könnyű célpont, így elképzelhetetlen egy humoros műsor róla szóló szegmens nélkül. Ilyesmit Craig Ferguson csinált utoljára, és jó újra látni a CBS-en ezt a fajta önreflexiót.

Ami az interjúkat illeti, az első adásban mintha picit rövidebbnek tűnt volna, mint korábban Lettermannél, viszont pont annyira feszesnek, mint a Reportban. Clooney-val elviccelődtek azon, hogy a házasságában a felesége a határozott, okos és fontos ember, míg ő csak a mutatós kísérője. Vendég volt a republikánusok legesélyesebb jelöltje, Jeb Bush is, és mivel egy late night talkshowban nem szokás sarokba szorítani a politikus vendégeket néhány provokatív kérdéssel, azért egy ponton nagyon ügyesen tett fel egy kényelmetlenebb kérdést. Szóba került a család, Colbert jelezte, hogy a közönségben ül a testvére, akivel egyébként nem ért mindenben egyet politikailag, a testvérére közelített a kamera, az bólogatott, majd megkérdezte Jeb-től, hogy ő politikailag mivel nem ért egyet testvérével, George W. Bush-sal. Ez is egy tipikusan olyan jelenet volt, ami nagyon jól példázza, milyen profin van szerkesztve az új Late Show. Míg a The Late Late Show Craig Fergusonnal az egyik véglet csúcsa volt, olyan szempontból, hogy nem voltak előre megírt poénok, a vendégekkel meg arról beszélt, ami eszébe jutott a horgászattól kezdve Chicagon át egészen mondjuk Drakuláig, addig ez a másik végleté, amiben minden egyes perc nagyon profin meg van tervezve, ami az írást illeti.

Ami viszont a rendezést és az operatőri munkát, ott még van mit fejlődni, ugyanis becsúsztak bakik. Például lassan reagált az operatőr, és csak néhány másodperccel később találta meg a közönségben azt, akik mutatni akartak, vagy mondjuk a végső zenei produkciónál kisebb fejetlenség alakult ki vizuálisan, de ezek tipikusan olyan dolgok, amik megbocsájthatóak egy ilyen jellegű sorozatpremiernél, ahol a résztvevőknek egy nagyobb színpadra lépve kell azonnal teljesíteni a legmagasabb szinten. Aki viszont ezt a lépést a legkisebb gonddal teszi meg, az maga Stephen Colbert, ennél magabiztosabb kezdést nagyon rég láthattunk ebben a műfajban. Oké, hogy nem most kezdte a műsorvezetést, de ugyanez igaz a szintén egy nagyobb csatornára váltó Jimmy Fallonra, a már Tony díjátadót is vezető James Cordenre, vagy éppen a főműsoridőben élő adásokon edződött Seth Meyers-re. Ehhez képes Fallonon nagyon érződött az első adás alatt a lámpaláz, Corden rendszeresen belevihogott a saját poénjaiba, Meyers meg még most sem tud elmondani úgy egy poént, hogy az működjön. Colbert viszont olyan magabiztossággal vezényelte le ezt a premiert, mintha mondjuk a harmadik vagy negyedik évadot kezdte volna éppen a CBS-en.

Összességében az új Late Show nagyon erősen kezdett, Colbertre egyáltalán nem volt nagy David Letterman kabátja, olyannyira, hogy a műfajnak már az első adásában az új királya lett. Én nagyon remélem, hogy ehhez a közönség is csatlakozni fog megfelelő számban, mert szükség volt már ebben a versenyben egy ilyen egyedi hangra. Én már alig várom a következő részt, amiben Kendrick Lamar lesz a zenei vendég, de egyébként egészen biztosan maradok rendszeres néző.