Olyan, hogy magyar sorozatgyártás, tulajdonképpen nem létezik. A köztévé próbálkozik, pontosabban a Kálomista művek, de sem a Munkaügyek, sem a Fapad nem az igazi, bár akadnak jobb pillanataik, a Hacktion meg egy vicc volt ugye. Volt aztán Marslakók, meg még korábban Tűzvonalban, ami jól indult, az első évad sztorija kifejezetten jó volt, de a megvalósítás annyira cseszlovák volt ott is, hogy inkább hagyjuk. Mi van még, ami nem HBO? Voltak a sitcom-próbálkozások a Família Kft-től a Teán át a Pasikig, a TV2 egy amerikai vígjátékot is magyarított ugye Egy rém rendes család Budapesten címmel, de ha valakinek azt mondom, magyar sorozat, rávágja, hogy Szomszédok, ami elkeserítő, hiszen egy 1987-99 között bemutatott szériáról van szó. (A napi sorozatokat most hagyjuk, más üzleti modellről van szó.)

Az HBO a Terápiából és a Társas játékból forgatott két évaddal megmutatta, hogy ha van pénz, ötlet, forgatókönyv és színész, akkor itthon is lehet olyan szériát forgatni, ami pont úgy néz ki, mint egy “rendes” sorozat - az már más lapra tartozik, hogy a Társas játék második, nem izraeli alapra, hanem magyar ötletre épített évada már nem volt olyan jó, mint az első. Az HBO mindkét eddigi sorozatából forgat harmadik évadot is, és hamarosan elindítja az Aranyélet című krimijét is, emellett egy újabbat készít éppen elő, szóval van mit behoznia a két kertévének, ha komolyan akarnak sorozatgyártással foglalkozni. Márpedig akarnak, mert a nemzetközi piacon egyre több drámai formátumot kínálnak és adnak el, aki él és mozog, az drámát forgat mostanában. Az RTL legutóbb drámai sorozapróbálkozása a 2001-es Első generáció volt, ami olyan traumát okozott mindenkinek a Nagytétényi úton, és úgy egyébként az egész országban, hogy mostanáig rettegtek a sorozatgyártástól.

A Divorce, azaz magyarul Válótársak című új, tízrészes drámasorozatuk, vagy inkább dramedyjük a pilot alapján hálistennek nagyon messze van a kapucnis felsőben hackerkedő Hujber Feritől, ez egy olyan termék, amire az RTL joggal lehet büszke, még akkor is, ha gyermekbetegségek bántják. A kép túl tévés, túl sterilre komponált, nem olyan filmszerű amit az amerikai, brit, skandináv, vagy éppen az RTL újoncánál jóval nagyobb költségvetésből forgó HBO-sorozatoknál megszokhattunk. A tegnapi RTL-sajtótájékoztatón bemutatott verzió még nem a végleges, nem volt se főcím, se zene, és a hangkeveréssel sem végeztek, de ettől még simán lehetett műélvezni, és most nem cinkelek, a pilot tényleg jól sikerült.

A holland eredeti alapján forgatott sorozathoz a forgatókönyveket lefordították magyarra, átültették a mi társadalmi viszonyainkra és kicsit finomhangoltak a karaktereken és a stíluson, ugyanis a Divorce eredetileg egy kőkemény, hímsoviniszta macsósorozat, ami az RTL szerint minden bizonnyal sok lett volna a nézőknek, a holland és német verzióban másodlagos és nem is annyira szimpatikus női karaktereket kicsit átírták, és kiegyensúlyozták a sztorit. Hogy ez mennyire tesz jót a tízrészes szériának, egyelőre nem látni, az RTL mindenesetre nagyon bízik a Válótársakban.

A történet annyi, hogy van három, markánsan eltérő kapcsolatban élő és személyiségű pasi: az egyik (Stohl András) sikeres vállalkozó, van két gyereke, de csalja a feleségét (Gubás Gabi), aki az utolsó utáni kilengést már nem bocsátja meg, a másik (Scherer Péter) 16 éve házas üzletember, a feleségét (Balsai Móni) a tenyerén hordozza, de a kapcsolatuk teljesen kiégett, a harmadik (Lengyel Tamás) egy fiatal mesterember, aki nem tudja eldönteni, hogy akar-e gyereket a csajától (Földes Eszter), aki viszont elég türelmetlen. A három pali a pilot végére egy közös házban köt ki, ahol tulajdonképpen beindul majd a sztori, az első rész csak egy nagy expozíció volt, amiben bemutatták a szereplőket és felvázolták a kapcsolati hálót.

A karakterek, a konfliktusok érdekesek, a párkapcsolatokat boncolgató sztorik meg eleve olyanok, amikkel a nézők simán azonosulni tudnak, mindenkinek volt már nője/pasija, és mindenki ment már át magánéleti/kapcsolati válságon, ugye. A három sorozatbeli kapcsolat jól elkülönül egymástól (bárcsak képileg is sikerült volna megkülönböztetni őket), a színészek pedig nagyrészt a magyar sorozatokra oly jellemző, túljátszott, heves gesztikulációtól, színpadias maníroktól mentesen hozzák a karaktereket. Stohl néha kilóg, néha viszont sikerül átlényegülnie, legjobbak a Gubás Gabival közös jelenetei, de azt, ahogy egy bárban spiccesen balhézó alakot hoz, azt szerintem ő maga is megbánta már. Lengyel Tamás nem szerepelt eleget ebben az epizódban, legalábbis én még elnéztem volna szívesen, mert az ő karaktere a legérdekesebb, és Lengyel szerintem az egyik legtehetségesebb magyar színész. A legjobb viszont Scherer és Balsai párosa volt, a jeleneteiket így ahogy van, simán át lehetne emelni bármilyen amerikai párkapcsolati drámába, nagyon működik köztük a kémia.

A Válótársak akkor mehet félre, ha átmegy önmarcangoló melodrámába, és nem mer rendesen hozzányúlni a karakterekhez, de mivel a forgatókönyveket egy az egyben átvették, van remény, hogy nem lesznek elkenve a konfliktusok. Az RTL elsőre simán átvitte a lécet, ha ez az iránya az új magyar sorozatfejlesztésnek, akkor lelkesen hullámzok hozzá, már csak a néha színházi jeleneteket idéző képkompozícióktól kéne elszakadni, többet kéne vágni, gyorsabb, pörgősebb, feszesebb jeleneteket kéne egymás után pakolni, és nem időzni feleslegesen a karakterek arcán egy-egy Nagyon Fontos Kijelentést követően, mert ez csak időhúzásnak tűnik.

(A sorozatból nem kaptunk képeket, vagy előzetest, a posztban a helyszínen készült fotókat és a holland eredeti főcímét használtuk.)

Fotó: Kaszás Tamás