A ma este induló Fear The Walking Dead két főszereplője tévés veteránnak számít, és nemcsak koruk miatt (Cliff Curtis 47, Kim Dickens 50 éves), hanem azért, mert a kilencvenes évek eleje óta szerepelnek sorozatokban, és mindketten tekintélyes filmes karrierrel bírnak. Az AMC új sorozatának forgatásán mindketten közvetlenek voltak a sajtóval, igazi profiként állták a kérdéseket amiket pedig biztos ezerszer hallottak már. Kétrészes interjúnk első felében Cliff Curtisszel beszélgettem Vancouverben.

Cliff Curtis mosolyogva, kipihenten jön az interjúra, neki nem volt jelenete délelőtt, a lakókocsijában pihent és készült a délutánra. A színészek között magasnak számít, 184 centi, ami azért nem kellemes, mondja, mert nehéz öltöztetni. Ő is jelmezben van már, a szerepének (gimnáziumi angoltanár) megfelelően nem túl harsány, felejthető öltözékben van, nem angyalszárnyas bőrmellényben, mint Daryl a The Walking Deadben. A színész ebben a sorozatban alakít először olyan karaktert a tévében, aki a saját származásának megfelelően maori, és nem indiai, arab vagy latino - a bőrszíne miatt ugyanis ilyen szerepeket szokott kapni, például a Trauma, a Missing vagy a Gang Related című sorozatokban. Travis, a karaktere, elvált, van egy fia, akit exnejével felváltva nevel, miközben Madisonnal esedékes házasságát tervezgeti.

Először alakít maori származású karaktert a tévében, milyen érzés?

Mindenkinek azt mondom, aki rákérdez, hogy semmi különös, de ez persze nem így van, mert nagyon jó érzés, hogy végre a saját bőrömbe is bújhatok egy kicsit. Travis egyébként inkább amerikai, mint maori, de ez az első olyan alkalom, hogy nem kellett lesminkelni a tetoválásaimat.

Ha jól emlékszem, először Sean Cabrera néven futott a szereplő. Kinek az ötlete volt, hogy ne latino, hanem maori legyen?

Amikor Dave Ericksonnal a sorozat egyik alkotójával beszélgettem a karakterről és a hátteréről, és ő kérdezett rá, hogy mi lenne, ha mégis maori lenne? Én meg mondtam neki, hogy végül is miért ne, csak tudok még maorit is játszani. Ezen elröhögtünk egy ideig, aztán összeraktuk, mert ugye hihetőnek kell lenni a dolognak, mármint hogy mit keres egy maori LA-ben, de mondtam Dave-nek, hogy Hawaii-n keresztül szoktak LA-be és San Diegóba jönni, szóval tök elképzelhető, hogy a pali eljött Új-Zélandról, hogy az USA-ban próbáljon szerencsét. Erre azt mondta Dave hogy inkább a nagyszülők jöttek ét, és Travis már itt született, és csak félig maori. Mondtam, hogy jó, legyen.

Milyen lenne a zombiapokalipszis Új-Zélandon?

Ahonnan én jövök, ott ha elmegy az áram, kimegyünk az udvarra és tüzet gyújtunk, és ha nincsenek üzletek, akkor beülünk a csónakba, és fogunk halat az óceánban. Szóval szerintem sokkal jobban viselnénk, mint az amerikaiak.

Miért pont angoltanár lett Travisből?

Ez jó, ezt nagyon szerettem a forgatókönyvben. Az ilyen “összeborul a világ, meg kell menteni mindenki” filmekben és sorozatokban a főhős vagy rendőr, vagy katona, vagy tudós, azaz az ilyenkor szokásos alaptípusok egyike. Erre itt egy angoltanár és egy pályaválasztási tanácsadó fogja a túlélést bemutatni, hát könyörgöm, van ennél a két szakmánál haszontalanabb ilyen esetben? Ettől lesz realista a sorozat, ettől kerül közelebb azokhoz, akik nézik, és közben pont azon tűnődnek, hogy vajon ők, a kőművesek vagy kosárfonók mi a fenét kezdenének egy ilyen helyzetben.

Milyen ember Travis?

Még csak most ismerkedem vele, de egy kedves faszinak tűnik, amit újdonságként élek meg, hiszen általában seggfejeket alakítok. Travis sem annyira egyszerű, mint amilyennek első látásra tűnik, ezt elárulhatom, de az apróságok majd csak később jönnek elő. Amikor először találkozunk vele, egy unalmas, átlagos pasi, angoltanár a gimiben, elvált, van egy fia, a csajának meg kettő, és ugyanott dolgoznak. Nem akcióhős, nincsenek súlyos titkok a múltjában. Ami a szívén, az a száján. A világ, amibe belecsöppenünk, éppen összeomlik, és a néző a karakterrel együtt fedezi fel, mire képes Travis a családjáért. Az a legérdekesebb az egészben, és gondolom ezt mindenki elmondta már magának, hogy fogalmunk sincs arról, mi az isten történik körülöttünk. Apokalipszis? Kinek jutna pont ez az eszébe, amikor csak arról van szó, hogy a szomszéd hülyén viselkedik? Vírus? Biológiai fegyver? Mittudomén. Senki nem tudja. Hallunk dolgokról, sokan látnak vagy látni vélnek valamit, de megerősíteni senki nem tudja őket, nagyon érdekes az egész.

Travis erre hogy reagál?

Nyugodtan. Ezt nagyon szeretem benne. Nem kapkod, nem rohan, és optimista. Tudja, az a fajta, néha rém idegesítő fazon, aki azt hajtogatja, hogy “minden rendben lesz.” De hát zombik akarják megenni a gyereket! “Nem baj, megoldjuk, nyugi, minden rendben lesz.”

Én ettől a falra másznék.

Ő meg közben azt hajtogatná, hogy semmi baj, majd elmúlik, minden rendben lesz. Ő akar lenni az, akire a családja támaszkodhat, amikor minden összedől. Ez nagyon fontos neki. A család a mindene, és hisz abban, hogy ha a család együtt van, akkor minden rendben lesz. De tudja mit? Egy ilyen helyzetben optimistának lenni sokkal keményebb feladat, mint puskát ragadva rábízni magunkat a sorsra.

Amikor a családot emlegeti, melyikre gondol?

Travisnek két családja van, a régi, az exfeleséggel és a fiával, illetve az új, Madisonnel és a két gyerekével.

Nem nagyon lövök mellé, ha azt tippelem, hogy össze akarja hozni a két családot?

Nem, pontosan ez a célja. Hogy aztán az exem és a jövendőbelim és a gyerekek hogy jönnek ki egymással, az majd kiderül a sorozatból, erről egyelőre nem beszélhetek. Annyit elárulok, hogy Travis nem hajlandó elfogadni azt, hogy valami nem megy, addig dolgozik rajta, amíg sikerül. Mert ilyen.

Mitől fél legjobban Travis?

Ez könnyű kérdés: hogy a családja nem fogja szeretni. Ettől retteg legbelül. A fiával a válás óta elég feszült a viszonya, és ez rányomja a bélyegét a viselkedésére. A karakternek van egy egészen hosszú és részletes háttértörténete, amit a sorozatban nem érintünk azonnal, ez magyarázza meg a kapcsolatukat. Travis nem akart elválni, nem rajta múlt a dolog, de a fia nem így látja a helyzetet.

A magánéletben is ilyen családcentrikus? És optimista is?

Igen és igen. Ha kitörne egy zombijárvány, pont úgy viselkednék, mint Travis. Ezért is élvezem ezt a szerepet, hiszen a múltban túl sok optimista karaktert nem játszottam, inkább feszült, ideges palikat. Én azt vallom, hogy az emberiség alapvetően jó, csak rengeteg baromságot csinálunk. Tudom, hogy szörnyű dolgok történnek a világban, éás én is elkövettem már nagy hibákat, amiknek megfizettem az árát, de ez valahol természetes, ez kell ahhoz, hogy fejlődjünk. Minden nap egy újabb alkalom arra, hogy az előző napi hibáinkból tanuljunk. Ezt komolyan hiszem.

Lesz kapcsolódási pont a The Walking Deaddel?

Úgy tudom nem, pedig egy sört szívesen meginnék Rick Grimesszal. A Fear The Walking Dead egy különálló sorozat, semmi köze az elődhöz, nem előzménysorozat vagy spinoff, hanem társsorozat. Nem olyan a hangulata, nem úgy néz ki, nem olyan a hangja, a képe, semmi, érti. Ott mindenki tudja, mi történik, itt senki. Mi pont azzal foglalkozunk, amivel a másik sorozat nem: a nem tudással, a bizonytalansággal, a kétséggel, a kérdésekkel. Szerintem nagyon érdekes így megközelíteni a zombiapokalipszist, de biztos lesznek olyanok, akiknek ez túl lassú lesz.

A The Walking Deadet nézte?

Belenéztem a gépen idefelé jövet, de tényleg csak pár percre, mert nem akarom, hogy bármilyen mértékben is befolyásoljon, hogy a Fear világát a The Walking Dead szűrőjén keresztül nézzem. És még mielőtt megkérdezi azért néztem bele, mert kíváncsi voltam, mire fel a világméretű felhajtás, miért beszélnek erről a sorozatról mindenütt. Most már értem.

A Fear The Walking Dead lehet olyan sikeres, mint a másik sorozat?

Nem tudom, azt hiszem ezt senki nem tudja előre megmondani. Ha tippelnem kellene, elképzelhető, de nagyon magasak az elvárások. Lehet, hogy kevesebb embert érdekli majd a társsorozat, és szerintem nem is feltétlenül ugyanazok a nézők fogják követni, mert nem győzöm eleget hangsúlyozni, ez egy teljesen más típusú sorozat. A The Walking Dead az évek során eljutott abba a helyzetbe, hogy mindenki nézi, a gyerekektől a nagymamákig, társadalmi helyzetre vagy rasszra való tekintet nélkül. Ha a mi sorozatunk is lenne ilyen népszerű, és elérné a társadalom minden szegletét, az nagyszerű lenne, de az első évadban nem ez a dolgunk, még csak az első lépéseket tesszük meg.

A szabadidejében sokat tévézik?

A filmeket szeretem inkább, és meglehetősen eklektikus az ízlésem, imádom a legkisebb művészfilmeket és a legnagyobb blockbustereket. Ami köztük van, ritkán kerül a szemem elé.

Mi volt a legutolsó film, amit látott?

A Törésvonal című katasztrófafilm.

Hogy tetszett?

Hát, az, hogy kicsit retró hangulata volt, az bejött, tudja, a nyolcvanas évekre jellemző hatalmas pusztulás, ráadásul hatalmas Dwayne Johnson-rajongó vagyok. Meg Schwarzeneggert is imádom. A nyolcvanas évek akciófilmjei voltak a legjobbak. A Törésvonal meg valahol erre emlékeztetett, csak több trükkel. Johnsonban az a jó, hogy 185 centisnek látszik, miközben van vagy 195. Schwarzenegger a vásznon mindig sokkal nagyobbnak tűnt, mint amekkora a valóságban. Szeretem az ilyen popcornfilmeket. De ha azt kérdezi, mi a kedvenc filmem az elmúlt tíz évből, akkor a Nader és Simin - Egy elválás történetét mondom, ami a leggyönyörűbb film, amit életemben láttam. Lassú, alapos, csodálatosan rendezett dráma az emberi kapcsolatokról.

Ön hogy viselkedne ha beütne a krach?

Szerintem három nagy csoportra lehet osztani az embereket. Vagy elmenekülnek, vagy szembe mennek a veszéllyel, vagy csak állnak egy helyben, lemeredve. Mindenkinek megvan a maga elképzelése arról, hogyan cselekedne egy ilyen szituban, de mivel még nem került ilyenbe, fogalma sincs, mi történne valójában, milyen ösztönök indulnának be benne. Én saját magamat a veszéllyel bátran szembeszálló típusnak gondolom, tudja, ha ég a ház, és bent a gyerek, akkor berohanok és kihozom. Hogy aztán mi lenne, ha valóban égne a ház, gőzöm sincs, de nem is akarom megtudni.

Vissza szokta nézni a munkáit?

Nem nagyon. Szokta nézegetni az útlevélképét?

Néha.

És mit érez?

Dühöt. Pocsék a fotó.

Képzelje el milyen, ha még beszél is! Mindenki így van ezzel, még a szupermodellek is. Nem tudnék egy embert sem mondani kapásból, aki élvezi a saját munkáit visszanézni. Na jó, Al Pacinón kívül, de ő lehet szerelmes saját magába, mert ő Al Pacino, basszameg, megérdemli.

A Fear The Walking Dead első részét hétfő hajnali 3-kor lehet megnézni az AMC műsorán. Ismétlés este 10-kor.