A nyári sitcomfelhozatal legnagyobb kérdőjele az az Impastor, amiben Michael Rosenbaum (Lex Luthor a Smallville-ben) egy kisstílű szélhámost alakít, aki sokadik tartozása (és az ezzel járó nagyon erős emberek) elől menekülve éppen öngyilkos akar lenni, de egy véletlen folytán egy kisvárosban köt ki, ahol meleg Lutheránus (Evangelikus) lelkészként igyekszik elbújni az erős emberek elől. A pilotban látott poénok java részét a szinopszis alapján meg tudja írni bárki, aki látott már két olyan sorozatot, amiben egy feladatra tökéletesen alkalmatlan ember a főszereplő, akiről viszont mindenki elhiszi, hogy ő az, akinek mondja magát. Ebből a műfajból messze a legjobb a Banshee, de ott minden második szereplőknek leszakad a feje, az Impastor viszont sitcom ugye. Viszont annyira nem működik.
A karakterek elég sablonosaak, a meleg lelkészt várja egy vicces adminisztrátorcsaj, egy kikapós szőkenő, egy morózus polgármester és egy meleg faszi, aki kis híján elájul a lelkész láttán. A közösség java része mélyen vallásos, és perszehogy az új lelkészhez (egy éve várnak az eőző utódjára) fordulnak mindenféle bajaikkal, és ugyan hősünk, Buddy, semmit nem tud a Bibliáról, mégis feltalálja magát minden helyzetben. A sitcom akkor működik, amikor csak Rosenbaum van a képernyőn, mert ő kurvajó, és az a fura, hogy a többiek is azok (kivéve a túlzásba vitt meleg pasit) - csak akkor nem, amikor együtt szerepelnek.
A sztereotípiák meglovagolása sajnos nem az egyetlen bűne a forgatókönyvnek: teljesen nyilvánvaló, hogy Buddy soha nem tudná eladni magát meleg lelkésznek még egy vak közösségben sem, és én értem, hogy ez egy vicces sorozat, de ha arra cseppet sem ügyelnek, hogy a látszatnak csak a szikráját fenntartsák, akkor én mint néző, miért invesztáljak a sorozatba? Egy esélyt még kap, de többet nem fog.
