Sokára lesz még 2016 januárja, amikor elstartol a hatrészes X-akták minisorozat, ám aki addig nem bírja ki az öltönyben és nyakkendőben nyomozó David Duchovny nélkül, nyugodtan tegyen egy próbát a közkedvelt tévésztár legújabb sorozatával, nem fog csalódni!

Az Aquarius ugyanis pont olyan, mintha egy beszívott producer összemixelte volna az X-akták és Kaliforgiát:

Az 50 felett is macsó David Duchovny lepukkant drogtanyák és Los Angeles-i luxusvillák mélyén próbál felderíteni egy szövevényes bűnügyet, amiben a trapéznadrágos hippiken túl a politikai-gazdasági-szórakoztatóipari elit is vastagon érintett. 

Duchovny ahogy öregszik, úgy lesz egyre jobb színész. 9 évadnyi X-akták és 7 évadnyi Kaliforgia után már rutinból hozza az öltönyben kelő-fekvő, cinikus nyomozót, aki mindenből kiábrándult, és kizárólag a hivatásának él (ami miatt persze hogy otthagyta a felesége és a gyereke is), és akit semmi sem tántoríthatja el az adott ügy megoldásától. Még holmi szolgálatai szabályzat és szövetségi törvények sem. Mintha csak Fox Mulder apját látnánk nyomozás közben a szextől, drogtól, rock&rolltól, Vietnamtól és polgárjogi mozgalmaktól hangos '60-as években.

Az Aquarius főhőse, Sam Hodiak tipikus rossz zsaru. Addig veri a nagypofájú tanúkat és a piti bűnügyek gyanúsítottjait, amíg azok el nem éneklik neki, hogyan juthat el az eggyel nagyobb ligában játszó bűnözőkhöz. A sorozat nyitóepizódjában az exbarátnője keresi fel sírva, hogy segítsen megtalálni a 16 éves lányát, Emmát, aki egy hippitanyára ment bulizni, és azóta senki sem látta. Az ügy azonban kényes, ezért Hodiaknak titokban kell nyomoznia, mivel a lány apja Los Angeles legmenőbb ügyvédje, jó politikai kapcsolatokkal, így nem tenne neki jót egy emberrablási ügy a választási kampány idején.

Hodiak elvállalja az ügyet, de munkamániás megszállottként szinte sértésnek veszi, hogy már az első epizódban kap maga mellé egy fiatal társat (Grey Damon a True Bloodból). Shafe nyomozó a sorozat jó zsaruja: a szabályzathoz és a tanúkihallgatásokhoz is jobban ért, mint az idétlen kefefrizurás kollégája. Ráadásul az ökle mellett az eszét is szokta használni, mivel fedett nyomozóként neki kell beépülnie Emma elrablói közé, a hippiközösséget vezető Charlie Manson bandájába.

Igen, arról a Charles Mansonról van szó, aki 2027 előtt semmiképp sem szabadulhat ki a börtönből az 1969-ben elkövetett, brutális gyilkosságaiért (ha van egy kis esze az NBC-nek, neki is levetítik a sitten), és aki mára az Antikrisztus lett az amerikai folklórban. A sorozat jelenében, 1967-ben persze még csak egy vidám hippiközösség vezetője, aki a szexuális szabadságot hirdetve több tinilányt is magába bolondít a tábortűz mellett gitározgatva, hogy aztán mindent tudó guruként telebeszélje a fejüket kiválasztottságról, az őket elnyomó szülők gonoszságáról és a fennálló rendszer elleni lázadás fontosságáról.

Bár Manson látszólag csak egy drogos zenész, aki híresebb akar lenni nagy példaképénél, a Beatlesnél is, valójában egy rafinált bűnöző, akinek már korábban is volt priusza a zsaruknál. Hírességeknek, politikusoknak és menő ügyvédeknek ajánlotta fel kerítőként az ujja köré csavart hippilányokat – szinte már meg sem lepődik a néző azon a fordulaton, hogy Manson az eltűnt lány apjával is évek óta szoros viszonyt ápol, ráadásul zsarolással arra is ráveszi, hogy a zenei karrierjét egyengesse. És hogy még bonyolultabb legyen a képlet: a 16 éves Emma már egyáltalán nem akar hazamenni, mert sokkal jobban érzi magát a bulizós hippik drogtanyáján, mint otthon, a szigorú társadalmi normák közé szorítva.

Charles Mansont egyébként az a Gethin Anthony alakítja, akinek a Trónok harca Renlyjeként egy teljesen másfajta karakter kellett hoznia. Ott egy naiv és gyengekezű trónkövetelő volt, itt viszont pont az ellentéte:

egy karizmatikus szektavezér álcája mögé bújt szadista gyilkos, akinek nemcsak az ábrándos tekintetű, virágfüzéres lányok, de a marcona motorosok és kocsmai verekedők is isszák minden szavát, és asszisztálnak neki az összes bűntényhez.

A Manson család bűnlajstromának felgöngyölítése önmagában is elég lenne egy teljes évadhoz. Az Aquarius készítők azonban nem hülyék, az 1969-es mészárlásokat ráérnek majd elsütni a harmadik évadban. Hiszen az addigi két év is bővelkedett nagy horderejű amerikai eseményekben: 1967 volt a szerelem nyara, és a hippi életérzés robbanásszerű elterjedésének éve, 1968-ban pedig egy ismeretlen merénylő meggyilkolta Martin Luther Kinget.

Utóbbihoz érdekes összeesküvés-elmélet lehetne, ha az Aquariusban Mansonék ölnék meg, hiszen az őrült hippikolónia tényleg a fekete-fehér faji háborúba torkolló zavargásoktól várta az Apokalipszis eljövetelét - ám mivel az nem akart jönni, ők maguk is tettek ezért a Helter Skelter-hadműveletben elkövetett bűnténysorozatukkal. A fekete polgárjogi mozgalom egyébként eleve az egyik központi témája a sorozatnak: a főhősök a Fekete Párducok tagjaival és a meggyilkolt Malcolm X radikális csoportja, a Nation of Islam egyik vezetőjével, Bunchy Carterrel is konfrontálódnak a nyomozás során - ráadásul Shafe nyomozó feleségéről is kiderül, hogy fekete.

A széria első percétől az utolsóig lüktet tehát a hamisítatlan '60-as évek hangulattól. A készítők tényleg minden apró részletre figyeltek, a zsaruk leharcoltan is impozáns Plymouth-jától kezdve az utolsó statiszta pszichedelikus minátjú ingéig minden stimmel.

Ráadásul nincs olyan másodperce  a szériának, ahol ne duruzsolna a háttérben a tévéhíradó az utcai tüntetések és a vietnami háború eseményeivel vagy valami rádióműsor, amiben épp a Rolling Stones Paint It Blackjét és a Jefferson Airplane White Rabbitjét sugározzák. A második évad 2016-ban jön - most már legalább annyira várom ezt is, mint az új X-aktákat!

Az impozáns Aquarius dallista egyébként az NBC honlapján, is elérhető Spotify-függőknek, nem kevesebb, mint 42 pompás '60-as évekbeli nótával: