Hacktion, Első generáció, A hálózat csapdájában, CSI: Cyber - mindegyiken röhögünk a hackelés és számítógépes baszkurálás rémesen kínos, erőltetett ábrázolása miatt. A moziban is van negatív példa elég, nem sorolom, mert minek. A hackelés és a hackerek világának bemutatása egyszerűen túl nagy falat, vagy mittudomén, teher Hollywoodnak, nem néznek utána vagy nem érdekli őket a hitelesség. A magyar tévéket hagyjuk, ott más a baj. A USA Network Mr Robot című sorozata ezzel szemben az egyik legjobb, amit ebben a témában valaha is csináltak, és nem, nem viccelek. Kicsit spoileres bekezdések jönnek.

Elliot egy emberi kapcsolatokra kis híján képtelen, paranoiás, morfiummal lazító geek, aki amellett, hogy az egyik legnagyobb kiberbiztonsággal foglalkozó cég egyik rezidens zsenije - és így a belső monológokban oly gyakran említett, A Világot Tönkrebaszó, Nagyon Geci Cégek biztonságáért felel - a magánéletben egyfajta kereszteslovag, aki egy ártalmatlannak tűnő kávéháztulajdonost úgy tesz tönkre a szenvtelen hangon előadott bizonyítékaival (a csávó egy pedofil rohadék), hogy a hátunk is beleborsózik. És amennyire figyeltem, a tech is a helyén volt. Elliot ilyen, nem tartozik senkihez és semmihez, van egy gyermekkori havercsaja, akibe reménytelenül szerelmes, de nem tesz majd semmit, mert képtelen, mert nincsenek meg azok a skilljei, amelyek az ilyen kapcsolatokhoz vagy legalább azok beindításához kellenek.

Elliot annyira jó az őt alakító Rami Malek előadásában, hogy nem tudsz másra figyelni, tényleg érzelemmentesen viselkedik, és kicsit ijesztő is, de emellett elképesztően szuggesztív, és ez az, ami viszi a pilotot hátán. A történetben szerepel még Christian Slater (egyébként ő Mr. Robot) is, egy olyan hackercsoport vezetője, ami állítólag azon van, hogy a világ összes tartozását eltörölje, lerázza a financiális béklyót az emberekről és tönkretegye A Világot Tönkrebaszó, Nagyon Geci Cégeket. Papíron. A felszínen. Mert Slater karaktere ezt mondja. Én egy szavát nem hiszem el, és asszem Elliot is így van vele, de hogy a történet hová vezet majd, Elliot beáll-e idealista anarchistának, azt nem tudni.

A megvalósítás, ahhoz képest meg különösen, hogy egy tízrészes kábelsorozatról van szó, tökéletes, New York él és lélegzik benne, tényleg ott vagyunk az utcákon a karakterekkel, és egyszer sem kiáltottam fel, hogy gagyi baszki. A színészek Maleken és Slateren túl is jók, Portia Doubleday, Carly Chaikin vagy Martin Wallström jól hozza a saját figuráját, amitől viszont ez a pilot sokkal, de sokka több és jobb lett, mint az idén bemutatott újoncok 99 százaléka, az az, hogy a rendező Niels Arden Oplev (a svéd Tetovált lány rendezője) és az alkotó Sam Esmail filmként közelítettek a feladathoz, olyan beállításokat és fényelést használtak, amilyet nem nagyon látta a Hannibal óta, bár míg az a túlszaturáltságával fogott meg, a Mr. Robot pont az ellenkezőjével, a szürkés, halvány képi világgal.

Az év újonca címet osztogattuk már idén is, de ebben az esetben teljesen joggal. Tényleg az egyik legjobb dolog, ami idén a tévével történhetett.