Eretnek gondolat ez, még nekem is szoknom kell kicsit, de ez van, erre jöttem rá a negyed évad utolsó részében. Ez lett az a sitcom, amiben minden annyira működik, mint a legendás egykori nagyágyúban, és amin ha nem akarok röhögni, akkor is tökre élvezem, mert érdekel, mi történik ezzel a pár agyalágyulttal. (Pszt, szpoiler!)

Persze, fiatalok, persze, összekavarnak és persze, most már két hatalmas, egymás mellett levő lakásban laknak, de nem is ezek azok, ami miatt a leginkább érzem a Jóbarátok-hasonlatot, hanem amiatt, amit már fentebb is írtam. A párhuzam viszont nem bontható le szereplőkre, itt mindenki kicsit Joey, Ross, Chandler, Rachel és Phoeboe. Na jó, kicsit talán Monica is.

Ezért, amikor a negyedik évad zárásaként komoly párkapcsolati dolgokat kaptak elő, igazából három Ross-Rachel évődést kaptunk különböző méretű kiadásban. És épp ezért nem is volt meglepő, hogy miután sikerült kiszedni egymásból, hogy ki és mit érez ki iránt, Cece igent mondott Schmidtnek.

Már csak azért sem, mert részek óta kerülgettük ezt, ebben a részben meg aztán pláne erről volt szó. Illetve Coach és Winston búcsúzásáról, és a Jess-Nick vonal felmelegítéséről, de mivel négy évadon át minden humor, dráma és új történetszál kapcsolati vonalon mozog, ezért ez nem újdonság. Sőt, mondhatni az egész évad új nagy kapcsolatokon pörgött, előbb Fawn Moscato, majd Kai, aztán Ryan Geauxinue, hogy végül visszatérjünk az alapfelálláshoz.

Coachot jól kiírják New Yorkba, ahogy megy a csaj után, Cece és Schmidt újra együtt, Jess és Nick talán, Winston pedig csinálhatja tovább a heti szelfiket a macskájával. Business as usual, ezért is volt jó, hogy a végén tényleg kicsit emberként viselkedtek, és ha egy pár perce is, de eldobták azt a furcsaságukat, ami miatt vagy szereti valaki a New Girlt, vagy pont, hogy utálja.