Az Összezárva Friderikusszal első blikkre egy olyan műsor, amiben két ember egymás lelkében vájkál, miközben egy napot töltenek együtt, együtt esznek, alszanak, és mivel nincs hova menni, jobb híján akkor is beszélgetnek egymással, amikor kurvára semmi kedvük nincsen hozzá. A műsor készítőinek pedig ezt a 24 órát kell egy olyan fogyasztható, élvezhető egy órába belesűríteniük, amit mi, a nézők nem ununk a tévé előtt, és megtudunk belőle valami olyasmit is az alanyokról, amit eddig nem. Vagy csak jobban megismerjük.

Ilyen intim, a sima tévés talkshow kereteit feszegető beszélgetős műsor van másfajta is, ott van pl. Lovász Lászó Lakástalkshow-ja, amiben egy valós nappaliban ül le az alany a riporterrel, és beszélgetnek, vagy a Pimaszúr ott alszik, ahol meg a riporter megy házhoz, és tölt el egy estét és egy éjszakát az alannyal. Mindkettő sokkal intimebb, valóságosabb, mint az Összezárva Friderikusszal, hiszen valós helyszínen játszódnak, Lovásznál kis híján beleültem a gyerek legójába, Pimaszúr meg Hajdú Péter budijába is benézett a fejére erősített GoPóval.

A TV2 új műsorában egy stúdióban felépítettek egy olyan nappalit, ami vagy szándékosan, vagy véletlenül, de pont úgy néz ki, mint egy online stockfotó adatbázis nappalibelső_4.jpg nevű képe, nincs benne semmi, amitől jól érezné magát az alany vagy a kérdező. A falra felkasírozott téglamintás tapéta pont olyan gáz, mint a nyolcvanas évek panellakásainak nappaliját éktelenítő, egész falfelületet beborító homokos tengerpart vagy őszi erdő képe, és hogy mi az istenért állt az egyik sarokban egy Vespa, azt senki nem tudja nekem megmagyarázni. A színek harsányak és erősek, a bútorok ránézésre kényelmetlenek, mintha a berendezéssel azt akarták volna elérni az alkotók, hogy az összezárt páros egy pillanatig ne érezze jól magát odabent.

Hát, sikerült.

Friderikusz első vendége az a Gesztesi Károly volt, aki magánéletét tulajdonképpen a nagy nyilvánosság előtt élte-éli, így izgalmas feladatnak tűnt kicsit lecsupaszítani a palit, és megismertetni a nézőt azzal a Gesztesivel, akivel eddig nem találkozhatott a Blikk címlapján. Friderikusz Sándor lassan 30 éve beszélget emberekkel hivatásszerűen, így joggal feltételezhettük, hogy ha valaki, akkor ő tuti ki tudja csomagolni az embert a celebből, de a tévébe kerülő, vágott műsorban ez nem nagyon sikerült. Nem tudom, milyen volt a többi 23 óra (mínusz az alvás), de az elénk kerülő hatvan perc nagyon csapongott - amikor Gesztesi elkezdett volna valami olyan gondolatot kifejteni, amiből esetleg kiderült volna róla valami azon túl, hogy szeret inni (mert ezt valahogy fontosnak tartotta kihangsúlyozni a műsor), akkor rögvest jött valami vágás vagy áttűnés, ugrottunk az időben, és máris egy másik téma következett. (Ja, és apróság: ha már arról van szó, hogy semmi kapcsolat a külvilággal, akkor a Friderikusz által elrontott kávéfőzőt úgy tessék már kicserélni, hogy legalább ugyanolyan legyen, és nem feleakkora és más színű.)

Nem értem, miért kell úgy vágni egy beszélgetős showműsort, mint a Bourne-rejtélyt, miért kell egy mondaton belül három kamera képét is betolni, miért nem lehet szépen elidőzni az arcon, amikor éppen arról beszél, milyen volt a viszonya a szüleivel. Nekem annál több kellett volna Gesztesiből - és ha már itt tartunk Friderikuszból is - hogy perceken át zongoraszó mellett énekelnek, bármennyire kellemes is a hangja Gesztesinek (Friderikusznak nem az, de hát nem is ez a dolga) és közben minden téma végén Liptai Claudiánál lyukadunk ki, aki, bármennyire is tiltakozott a színész a műsorban ez ellen, a vágott adás szerint élete nagy szerelme a mai napig, és valamiért Friderikusz életében is fontos mérföldkő volt.

A műsorban azok a részek működnek jól, amikor egymás után több olyan kérdés jön az alany felé, amitől kicsit megborul, és nem az évtizedes rutinnak köszönhetően felvett álcát látjuk, hanem alatta a palit, akinek nincs egy igaz barátja sem, és úgy él külön a családjától, hogy a szomszéd házba költözött, amit egy gardrób köt össze a gyerekei lakhelyével. Persze az is lehet hogy a magát az ország öt legjobb színésze közé soroló Gesztesi (nálam is benne van a tízben egyébként) ezt is csak eljátszotta, mint egy szerepet - ez nem derült ki a műsorból.

Szerintem jobban jártak volna az alkotók, ha egy harsányabb, extrovertáltabb vendéggel kezdenek, és nem egy lassabb, megfontoltabb Gesztesivel, a formátum vélt erősségét (amikor megnyílik az alany a humánlaborban) pont nem kaptuk meg a műsortól, bár az kétségtelen, hogy voltak jó momentumok (a Shrek-szinkron, bár ezt is jobban ki lehetett volna bontani), és látszik, hogy ez a formátum egy nyugodtabb vágással, melegebb, otthonosabb szobabelsővel akár működhetne is. Így viszont olyan, mint egy maratoni valóságshow utolsó napjának összefoglalása, amikor már a játákosok nem tudnak istenigazából mit mondani egymásnak, és nagyon szeretnének már a falon kívül lenni.