Azokkal a könyvekkel, filmekkel, sorozatokkal általában nincs bajom, ahol a realisztikus kezdésből úgy jutunk el a tökéletesen szürreális végpontba, hogy mindent cseppenként adagolnak és centinként hagyjuk el a valóságot. Ha a Scorpion kísérletet tett volna erre, minden más lenne, ehelyett viszont egy akkora katyvasz lett az egészből, hogy csak fogtam a fejem. De mivel ezt hétről hétre tettem, sajnos a CBS nyert, én pedig nem tudok mit felhozni a mentségemre. Illetve megpróbálok, spoileresen.

Az, hogy a Scorpiont berendelték egy második évadra, remélhetőleg

• csak egy rossz vicc,
• egy elvesztett, nagyon csúnya fogadás eredménye,
• árpilisi tréfa (nem az sajna, mert január 12-én jelentették be a berendelést),
• Pamela álmának része és mind felébredünk, Bobby meg ott mosolyog majd a zuhany alatt.

Ezekre rettenetesen kevés az esély, pedig ennek a sorozatnak tényleg nem sok köze van a képernyőhöz, és a valósághoz sem. A felállás adott, a pilotkritikában már taglaltuk: van egy csapatnyi zsenink, akik bedolgoznak a Nemzetbiztonsági Hivatalnak és ultrazseni módon oldanak meg olyan ügyeket és helyzeteket, amire mindenki más képtelen.

De amikor ezek az ultrazseni megoldások olyanok, amiket még egy óvodás sem nagyon venne be, akkor nincs miről beszélni. Merthogy a csapatunk kreativitása ilyenekre terjed:

• Egy levegőben szálló utasszállítóra kötnek kábellel egy laptopot egy alatta száguldó sportkocsiból.
• Egy fickót elektródákkal egy üres chipeszacskóra kötnek, és a rezgésből alkotják meg az ábécét, hogy dekódoljanak egy üzenetet.
• Megszöknek egy börtöncellából egyetlen póló segítségével.
• Egy hatvanéves fasziból gyilkolórobotot lehet csinálni pusztán azzal, hogy megfelelő módon sokkolják az agyát.
• Kéziágyú gyártható egy tekercs kézitörlő és pár piszoártabletta segítségével.
• A kocsin kívüli (!!!) robbanás idézhető elő, ha a szellőzőn keresztül shotguntöltényeket nyomunk a túlpörgetett motorba.
• És a harmadik világháború megelőzhető egy mérgeskígyóval, egy nyavadt rágcsáló vérével, egy salátacentrifugával és egy büfékocsival.

Szóval értitek. Ha önmaga paródiájának szánják a sorozatot, az remek, de sajnos nem. De mondom, nem a CBS a hibás, hanem én, hogy minden héten leülök, mert egyszerűen nem hiszem el, hogy nagyobb hülyeség jöhet. De jön. MacGyvernek ezt tökre elnéztük, de ő nem gondolta magát komolyan, és hát ő volt MacGyver, nyilván elnéztünk neki mindent, de ez már nem a 80-as évek, amikor minden jó volt, ami a tévében ment, csak legyen tévé.

Ilyen szempontból a finálé tökéletes koronája az évadnak. Hozzáteszem, a cliffhanger miatt (ez volt az előző heti rész címe is, tök kreatív...) elsőre azt hittem, ott van vége az évadnak, de nem. Nyilván, mert a főhősünk nem halhat meg, ez fix, tehát senki nem rágta le a körmeit sem a múlt hét óta, sem a 40 perc alatt. Walter egy sziklafal oldalán billeg a félig odazuhant Ferrarijával, a csapat egy drónra szerelt telefonnal dumcsizik vele, ő maga egy felhevített tollal megműti magát a kocsiban, az élete pedig azon múlik, hogy a kocsi orrára odaszállt holló elrepül-e.

Ehhez remek fizikai/orvosi/matematikai/MINDEN magyarázatot kapunk, de hát na, ezt egyenként sem hiszem el, nem hogy együtt. Az pedig már csak a hab a tortán, hogy a korábbi főfőnökünk, aki pár perccel korábban felmondott a nemzetbiztonságisoknál, féltucat rendőrt, mentőt, tűzoltót és mindenkit küld el a vérbe, miután fellibbenti a búvárengedélyét. Aha.

Ha a halálos cliffhangert nem vállalták be, egyértelmű volt, hogy sokkal tovább a szerelmi szálat sem húzzák, a csapat bébiszittere nyilván megcsókolta a félkómában/félálomban fekvő Waltert, remek lesz jövőre, ahogy évődnek, mert hát mégiscsak egy naív lánykáról és egy szociopata zseniről beszélünk. És nyilván nézni is fogom, mert látni szeretném, hogy tippre a kövér, asztmás matekzseni egy 200-zal száguldó tartálykocsi tetején egyensúlyozva progamoz újra műholdakat, mielőtt azok szökőárral borítják be New Yorkot, a pszichológus egy csapat bedrogozott méhet von majd agykontroll alá, hogy azok ne falják fel az amerikai elnököt, hogy a mérnöklány egy parittyával alkatrészeire robbantson egy, a Pacific Rimből elszabadult jägert, ami Dél-Olaszországot próbálja épp legyalulni, és hogy a zsenipalánta egy banánt (más tetszőleges gyömölcs is játszik) megerjesztve szabadítsa ki terroristák fogságából anyucit és az új aput.

Vagyis, ha nem komoly nyomozós drámának, hanem egy 40 perces, paródiának beillő vígjátéknak fogjuk fel, remek szórakozásra van kilátás. Jövő szeptembertől is, mert én ezt az őrületet a lenéző pillantások ellenére sem akarom kihagyni.