Harmadik évfolyamát kezdte meg Az ének iskolája vasárnap, és mivel egy sikeres formátumról van szó, semmi nem indokolta, hogy a TV2 a műsoron bármit is változtasson, így nem is nagyon nyúltak bele. Jó, a zsűriben vért frissítettek, a kissé merev és nem túl szimpatikus Király Viktor helyére beült Molnár Caramel Ferenc, aki mackós, joviális külsejével és hajlítgatás iránti olthatatlan vágyával biztos jobban bejön majd a lurkóknak. A többi zsűritag maradt, és ez jó, az meg pláne, hogy Szandi hiperaktivitásából mintha visszább vettek volna egy kicsit, Szulák Andrea és Hajós András viszont maradt pont olyannak, mint eddig, szerethető, a gyerekekkel nem idiótán gügyögő, hanem értelmesen beszélő felnőttnek, aki partnerként kezeli őket, és nem plüssmaciként.

Az osztályfőnök szerepét Ördög Nóra vette át Friderikusz Sándortól, ami visszalépés, nekem az a stílus, amit Friderikusz képviselt, jobban bejött, mint ez az üvöltözős, harsány, műcuki kínvigyorokkal és erőltetett poénokkak teletűzdelt verzió, de lehet lesz ez még jobb is. Mindenesetre akkor, amikor megjegyezte az egyik diák láttán, hogy emlékszem rád a Megasztárból, hangosan felröhögtem, az abszurditás nevű bödön alját így már nagyon régen nem kaparta műsor - a Megasztár 5 idején Ördög Nóra éppen X-Faktort vezetett, és annak is örült ha Vastag Csabát felismerte a színpadon, nemhogy egy akkor éppen 12 éves kiscsajt, aki Patai Anna ellenében hullott ki az egyik elődöntőben.

Az idei gyerekek között az első adásba is bekerült több olyan, akiben ott van a sztori, akinek a hátterét lehet majd egy kicsit kapirgálni kisfilmekben, és most nem a cinizmus beszél belőlem, egyszerűen így van - a rendezett családi helyzet és az átlagos gyermekkor éppúgy nem érdekes, mint a felnőtt műsorokban a normális szereplő, ez van. Mindez persze semmit nem von le az énekesek érdemből, akik között van pár egészen jó, például az a tízéves kissrác, aki már komplett bulikat tol a vidéki kultúrban, és olyan profi a színpadon, amilyen én soha a büdös életbe’ nem leszek, vagy az a kislány, aki Szandi-hangon énekelte el a Szívemben bomba van című dalt.

Az továbbra is nagyon tetszik a műsorban, hogy a gyerekekből nem csinálnak bohócot, bár én azokat a cukiskodós, spontánnak szánt szegmenseket, amikben a gyerekek kulcstartót meg sütit hoznak a tanároknak, hanyagolnám, nem kell ez ide, foglalkozzunk a gyerekkel, a hátterével, a fejlődésével, az énektudásával, és gondozzuk inkább azt, nem kell a bazári vonal. Igen dicséretes és szimpatikus, hogy a műsor továbbra is megmarad emberinek, de nem megy át olyan nyomorpornóba, mint a Rising Star egyik másik epizódja, és ami a legjobb, hogy a gyerekek őszinte öröme, az, hogy elértek valamit, hogy bekerültek egy olyan műsorba, ami a zenei fejlődésüknek igenis jót tehet, száz százalékosan átjön a képernyőn, és valahol ez a lényeg, ugye.