A köztévés dalverseny első blikkre pontosan olyan, mint egy kereskedelmi tévés tehetségkutató. Pont úgy néz ki, mint az X-Faktor (nem csoda, ugyanaz a főrendezője), vérprofi az egész produkció, minden takkra megy, nincsenek benne bakik, belógó mikrofonok, hanghiba is csak kevés (tegnap pl. Ív mikrofonján maradt rajta a dalában használt effekt, így amikor Tatár Csillával beszélgetett az előadás után, egy fél percig olyan hangja volt, mint Shiltonnak, a debreceni Videó presszó legendás alkoholistájának), az előadók nagy része is a kertévékből ismert, a zsűri pontoz és véleményt mond, a műsorvezetők pedig műsort vezetnek szép ruhában, és pont úgy tarhálnak sms-t, mint a Voice-ban, hogy a TV2 se maradjon ki a szórásból.

A különbség, legalábbis elméletben annyi, hogy itt nem az előadó a lényeg, hanem A Dal. Amivel majd Bécsben megmutatjuk, hogy. És elméletileg minden ennek van alárendelve, hiszen a pályázati felhívás egy nem túl gyakran hangoztatott kitételében ez áll:

7. A pályázók tudomásul veszik és elfogadják, hogy az Eurovíziós Dalfesztivál magyarországi nemzeti döntője a dalok és nem az előadók versenye, így a végső döntést a pályázat kiírója hozza meg arról, hogy a győztes dalt kinek az előadásában nevezi a bécsi Eurovíziós Dalfesztiválra.

Tehát az is előfordulhat, bár szerintem nem fog, mert eddig sem volt ilyen, hogy ha nyer mondjuk a Passed zsűri által körülugrált dala, lecserélik az énekest, és egy olyannak adják oda, aki az egyébként nem túl nehéz nótát el tudja énekelni élőben úgy, hogy közben nem hamis. A dalok versenyeznek, nem az előadók, ezt Philip ki is hangsúlyozta a tegnap esti székfoglalójában, mélyen a szemünkbe nézve a képernyőn keresztül, tegyük félre személyes preferenciánkat, mondta, és a nemzeti ügyet nézzük, mert Mátyás után ismét esély nyílik a büszke vár bevételére, el ne kúrjuk már azzal, hogy az egyik énekesnő combtőig (direkt nem pinát írtam) felsliccelt szoknyája szavazásra csábítson.

A második középdöntőből a jővő heti fináléba a zsűri és a közöség ennek megfelelően bejuttatott egy tipikusan Eurovízióra írt, nagyívű refrénekkel, heves karmozdulatokkal és a már említett, lábvillantós estélyivel eladott Conchita-klónnótát Wolf Katitól, a Passed cukimukiból három perc alatt iszonyú menővé avanzsált elektro-tánczenéjét, az underground királynőnek kikiáltott, de valóban jól és jót éneklő Ív akár még trendinek is nevezhető, bár a középrészén érthetetlenül széteső popslágerét, és Gájer Bálintot. Gájert a zsűri nem akarta a továbbjutók között látni, a húszas-harminca évek swingjét modernebb, Michael Buble-s köntösbe öltöztető dalát a pokolba kívánták, de a nézők nyolc pontja megmentette belökdösték a döntőbe. Nem mellesleg a közönség szavazatai a többi továbbjutónál nem számítottak, hiszen a zsűri úgy felpontozta őket, hogy nélkülük is továbbjutó helyen voltak.

A Dal nézői között azonban a 49+-os korosztály képviselteti magát nagy számban, a Nielsen mérése szerint például az első középdöntőre 157 605 18-49-es korosztályba tartozó néző volt kíváncsi, a teljes lakosságban mérve viszont már 599 086, ami azért jelentős különbség. És ennek a korcsoportnak Wolf Kati és Gájer Bálint jelenti a jó zenét ezek szerint, ilyen régies, ócska dalokat akarnak hallani, és ezzel nem nagyon lehet mit kezdeni. Oppardon, de, lehet: a döntőben a zsűri a nyolc versenydal után pontoz majd, az első helyezett 12 pontot kap, a második 10-et, a harmadik 8-at, a negyedik 6-ot, az ötödik 4-et, míg a hatodik 2 pontot - ketten tehát kihullanak, vélhetően a Spoon és Gájer, akiket nem a zsűri, hanem vegytisztán a közönség juttatott tovább. A nézők pedig majd az így kialakult rangsor első négy helyezettje közül választja ki a nyertest, aki igencsak a Wolf Kati-Boggie páros egyik tagja lesz.

A tegnapi műsorból túl sok újdonság nem derült ki, Harsányi Levente továbbra is olyan szerelmes a saját hangjába és poénjaiba, mint eddig, Tatár Csilla adásról adásra lesz egyre magabiztosabb, de ezzel együtt a szegény ember Ördög Nórája, Oláh Gergő hangja messze kiemelkedett a mezőnyből, és ha nem Caramel-utánérzéseket énekeltetnének vele, sokkal jobban járna, szegény Szűcs Gabi meg annyira odafigyelt arra, nehogy kilépjen a cipőjéből, hogy tök semmilyen volt az előadása - nem mintha úgy egyébként a dal, amit énekelt, érdekes vagy izgalmas lett volna. A zsűriben Csiszár Jenő volt az, aki úgy gondolta, hogy ha ő percekig beszél, az érdekes, pedig nem, nem az. Rúzsa Magdi továbbra is csak egyetért az előtte szólókkal, Philip a szövegeken lovagol, Pierrot pedig igyekszik kritikus lenni, és hálistennek öt pontot adott a rettenetes műhipszter Other Planetnek, és azt is megindokolta, miért nem lenne jó ötlet a Passed-et elindítani Bécsben - nem a dal színvonala, hanem az előadó rutintalansága miatt.

A Dal tévéműsornak pont annyira szórakoztató vagy idegesítő, mint egy tehetségkutató, ha viszont levakarjuk a nemzeti mázat róla, és a magyar könnyűzene jelenlegi állapotának fokmérőjének használjuk, akkor egy nagyon szomorú tükör, amiből az ötlettelenség néz vissza ránk. És még csak szakálla sincs.