Egy hete túlestünk A Dal első adásán, most jöhetett a második 10-es adag. Múlt héten csak úgy kapkodtuk a fejünket a rengeteg baromság láttán, hallatán, most viszont csak egy lemondó vállrántásra futja. Egyszerűen rosszak a dalok, és ha ezeket sikerült 3-400-ból kiválasztani, akkor tudni sem akarom milyen volt a többi.

A verseny lebonyolításával kapcsolatban az előző cikkben minden leírtunk, ahhoz képest mindössze annyi változás történt, hogy a pontozás sorrendje már nem balról jobbra megy, hanem látszólag véletlenszerűen. Ezen kívül semmi más érdeleges dolog nem történt, Tatár Csilla kevesebbszer bakizott, Harsányi egy fokkal szórakoztatóbb volt, és a mágikus "trend" szó se hangzott el annyiszor, mint a Közgép neve az állami megrendeléseknél. Trend helyett most a "rádiós játszás" volt a kulcsszó, ami abból szempontból tökéletes, hogy pont annyiszor lehet ráhúzni a dalokra, mint eggyel a korábban a trendit. Viszont hiába volt az előző műsorban egy jó dal (tudom, hamisak voltak, másnak sem tetszett, ez van), úgy néz ki több nem is lesz, ha ezt a mostani mezőnyt nézzük.

Chances

A szokásos magyar tündérmese a metált popdalokra cserélő renegátokról. Most azt hagyjuk, hogy ez kb. annyira metál, mint unikornissal lovagolni szivárvány alatt, beszéljünk inkább a produkcióról. Ami konkrétan nem volt. A két szakállas srác annyira besült már a legelején, hogy a zsűri is alig tudott megszólalni. Mindketten baromi hamisak voltak, de még egy kórust is kaptak maguk mögé, ami nem csak ide-oda csúszkált, de elnyomott mindent a dalból, így csak az énekes és a dobot lehetett hallani. Iszonyat kínos volt nézni ezt a katasztrófát.

Szabó Ádám

Az Ember Aki 22 Évesen Több Zenés Műsorban Szerepelt Mint Amennyit Fejből Fel Tudnék Sorolni. Szép hangosan elénekelt egy azonnal felejthető popballadát, amitől mindenki hanyatt vágta magát a zsűritől a nézőkig.

Leander Rising

A hideg ráz popmetálnak már csak a gondolatától is, ettől függetlenül az övék volt a kevés összeszedett produkciók egyike. Tatár Csilla a végén még azt is elmondta, hogy ez a zene tökéletes tükrözi a lelki állapotát (jobbulást!) és láthatóan bejött neki a dal. Arra az óriás köcsögségre viszont nincs magyarázat, hogy a kortesbeszédeknél megköszönték az elmúlt 5 évet a rajongóknak (kit érdekel?), mondván már annyi szakmai elismerésben részesültek (ahahaha), hogy más nem is kell nekik. Nekik köszönhető a műsor egyik legkínosabb pillanata is, amikor egyikük nagy lelkesedésében beüvölttötte, hogy Leander "Fucking" Rising. Egy pár pillanatra megfagyott a levegő, a műsorvezetőkbe beszorult a szó, de aztán valószínűleg mindeni rájött, hogy Magyarországon az emberek 90 százaléka egyáltalán nem beszél angolul, és minden folytatódott tovább.

Ív

Hiába húzta elő Csiszár a trendkártyát, a hölgyemény egész előadása alatt azt hittem, hogy nyúzzák őt, vagy csak baromira szorítja a cipő, úgy vonyított. Sikerült a hangszínéhez egy semmilyen szinten sem illő dalt írni, ő pedig tisztességesen végigszenvedte. Érthetetlenül felpontozták.

Éliás Gyula Jr.

Róla mindig elmondják, hogy a sztárok énektanára, ami tök jó, csak enyhén szólva gyanússá teszi a verseny tisztaságát. Én elhiszem hogy baromi jó hangja van, de az egész olyan volt, mintha egy profi énekes fekete r'n'b-előadókat akarna parodizálni a haveroknak. A dal egyébként egész szórakoztató volt - ahogy Pierrot fogalmazott - 30 fölött.

Pankastic

Tudom, hogy manapság nagyon nehéz jó zenekarnevet találni, de ez azért még is csak túlzás. Ennyi erővel jöjjön Feri Halliwell, System of a Dani vagy az Alex Pistols. Ugye milyen szar? Szerintem is. Nagyon szeretem Django Reinhardtot, de hiába próbálja valaki évről évre felrázni ezt a stílust, ha nem párosul személyiség hozzá. Az énekesnő hangja nem elég karakteres, hogy eladjon egy ilyen zenét, a dalszöveg pedig annyira nyomasztóan rossz volt, hogy próbáltam nem is értelmezni.

Ennél már csak az volt kínosabb, amikor Harsányi Levente egy tabletet nyomkodva mutatta meg, hogy igen, már A Dalnak is van Instagramja, nézzék csak ezt a videó XY versenyzőről. A világ minden táján az a normális, hogy egy ilyen műsor ott van az összes közösségi felületen, nálunk még tableten kell mutogatni.

Dér Heni

Esküszöm semmi bajom nem volt a tavalyi dalával, de ez fájdalmasan jellegtelen volt, hiába ráncigálták két oldalról táncosok a ruháját. Csiszár persze próbálta menteni a dolgot azzal, hogy itt egy fronthölgy (jaj...), aki most kilépett a zenekarból és szólóban tolja! Hű! Csak én emlékszem rosszul, hogy a Megasztárban is egyedül nyomta anno? Mindegy, legalább végleg kiderült, hogy Pierrot az egyetlen látszólag hozzáértő ember az egész bagázsban.

New Level Empire

Ahogy tavaly, úgy idén is ők az egyetlenek, akik tökeletesítették a eurovíziós tucatdal formulát. Egy hangra sem emlékszem az egészből.

Oláh Gergő

Meggyőződésem, hogy lassan van egy Caramel-műfaj itthon: az a kiherélt kelet-európai r'n'b, amiben a zene igazából lényegtelen, csak az énekes hadd hajlítgassa a hangját állandóan. Egyébként az ő bemutató videójában sikerült azt a bravúrt elkövetni, hogy a Bravo Otto-díjat úgy emlegették, mintha a Grammyt nyerte volna meg. Egyébként jól énekelt, de persze úgy sem fog ezzel kijutni. Pedig a zsűri elmondta neki, hogy A Dal végéig még van lehetősége áthangszerelni a számokat vagy új szöveget írni. Utóbbi esetében azért érdekelne, hogy ugyan az Eurovízió közönségét még is hol a fenébe érdekli a bénácska a rímpár egy olyan dalban, aminek MAGYAR A SZÖVEGE. Mégegyszer: MAGYAR. Az Eurovíziót bámuló milliók közül hány olyan ember lesz, aki kiszúrja a gyenge dalszöveget, hm? Megmondom: akik a magyar közvetítést nézik, mert rajtunk - és a határmenti területeken - kívül kurvára nem beszéli senki a nyelvünket.

Szécsi Saci és Szécsi Böbe

Furcsa egy ikerpár, mert a szőke lány tudott énekelni, a barna viszont nem. Jó gyenge volt az előadásuk, és szegények olyan fejjel álltak a zsűri elé, mint amikor 1994-ben az Olsen ikreknek elmondta az anyjuk, hogy a Mikulás nem létezik.

Szabó Ádám és Oláh Gergő 40 pont fölötti eredménnyel ment tovább (legutóbb csak a Passednek sikerült ez), őket a Pankastic és Ív követte. Ötödik helyre azonban a Leander Rising és Éliás Gyula között kellett választani a zsűrinek, és perszehogy Gyuszi nyert, akit amúgy is olyan jól ismer például Rúzsa Magdi. Sebaj, a Depressziót tavaly is csak a közönség tartotta életben, talán Leandernek is összejöhet. Nem jött össze, mert a New Level Empire jutott tovább a vigaszágon.

Végül még annyi, hogy a múlt heti adásban említették, hogy egy szakmai grémium választotta ki a többszáz beküldött dal közül a 30 legjobbat. Kivancsiak lettünk, hogy ez a szakmai grémium pontosan kikből áll, ezért megkérdeztük az MTVA sajtóosztályát, akik készségesen (!!!) válaszoltak:

• Rúzsa Magdolna Artisjus-díjas énekesnő
• Csiszár Jenő rádiós és televíziós műsorvezető, az MTVA program főtanácsadója
• Rákay Philip az MTV Zrt. vezérigazgató-helyettese
• Pierrot EMeRTon-díjas zeneszerző, előadó, dalszövegíró, producer
• Balázs Fecó Liszt Ferenc-díjas, Artisjus Életmű díjas, kétszeres EMeRTon-díjas, Fonogram-díjas énekes, zenész, az egykori Korál együttes alapítója
• Horváth Attila Fonogram-életműdíjas dalszövegíró, költő
• Milkovics Mátyás zeneszerző, énekes, billentyűs, a Neo zenekar alapítója és vezetője
• Borcsik Attila (Izil) a Petőfi Rádió zenei vezetője
• Nyitrai Kata az MTVA Szórakoztató Főszerkesztőségének vezetője
• Koós György főrendező-producer 

(a titulusokat nem mi adtuk, sőt, nem is kérdeztük, de azért köszönjük)

Azt meg csak tényleg kurva halkan tesszük hozzá hogy vélhetően ez az egyetlen olyan műsor, amiben az elődöntő megelőzi a középdöntőt.