Két kamera, egy lakás, két ember és ennyi. Lovász László Lakástalkshow-jára akkor kaptam rá, amikor felhívott, hogy nem mennék el beszélgetni vele? Mondom, oké, megyek, de biztos, hogy én kellek oda? Mondta, ja, ilyen is kell. Megnéztem pár műsort, a tankcsapdás Lukács Lacival készültet elsőként, mert habitusunk mindenképpen jobban hasonlít, mint mondjuk az Elek Ferencé, aztán ott ragadtam, és klikkolgattam. Volt ami jobban tetszett, volt ami meg nem, az alany nem fogott meg, vagy kicsit modoros volt, olyan talkshow-s, de máskor meg azon vettem észre magam, hogy de jó lenne, ha lenne még tovább, mert hallgatnám. Csákányi Eszterrel a Terápia forgatásán én is beszélgettem, de az egy másik szitu volt, itt tök másként reagált, és nagyon érdekes dolgokat mondott.

Lovász nem úgy kérdez, ahogy azt megszoktam, (ezt nem feltétlenül a saját bőrömön tapasztaltam, hanem a tévéműsorokat látva) és ez jó. Nincs felszopó kérdezősködés, nem beszéltünk meg semmit, bementem, levettem a cipőmet (lakás, nem sározzuk össze), kaptam egy kávét, egy mikroportot, leültünk, a kamera forog, és tessék beszélgetni. Mindegy miről, arról, ami Lovásznak eszébe jut az alanyról, de ez csak a kiinduló pont, tök organikus az egész, mert amit mondtam, és ahogy mondtam, arra reflektált. Ettől lesz ez jó kis műsor, ami szerintem egy késő esti sávban egy kábelcsatornán is megélne. Jó lenne. Az aktuális adás fent, a többit onnan elindulva meg lehet találni fél perc alatt.