Meg voltam róla győződve, hogy az Agent Carter óriási nagy zsákutca a Marvelnél: a hidegháborús kémdráma koncepcióját már a második Amerika kapitány-filmben is elmosta a szuperhős-vonal, a katasztrofálisan induló, de aztán végére magát egész szépen összekapó Agents of Shieldről nem is beszélve. Aztán lement az Agent Carter kétrészes évadnyitója, és kiderült: a Marvel már megint valami egészen egyedit csinált. 

A sztori szerint Carter ügynök, vagyis Peggy Carter Amerika kapitány "halála" után a Shield elődjének tekinthető SSR-nél helyezkedik el ügynökként. A háború utáni '40-es években járunk, a férfiak visszatértek a frontról, és a nők a korszellem szerint meghatározott helyükre kerülnek: a férfiak mögé rangsorolva. Az Agent Carter egy olyan alternatív történelmben játszódó kémsorozat, ami ugyanabban az univerzumban játszódik, mint a Marvel-filmek és az Agents of Shield, csak a '40-es években.

A ruhák, a szleng, a frizurák és a viselkedés is egyértelműen utal a korszakra, egy olyan időszakban követünk egy női főszereplőt, ahol a szexizmus legalább annyira számított mindennaposnak, mint a beltéri dohányzás, bár országos csatorna révén ez természetesen kimaradt a sorozatból.

Az Agent Carternek az a nehéz és hálátlan feladat jutott, hogy a múltban kell releváns történetszálakkal kapcsolódnia a filmes univerzumhoz. Így feltűnik Tony Stark apja, hallhatjuk az Amerika kapitány-rádióműsort, vagy eltűnik Edwin Jarvis, a Starkok komornyikja is. Az első duplarész alapján még nehéz megállapítani, hogy a sorozat hogyan építheti majd fel a következő filmek (Antman, Bossszúállók 2) előzményeit, hiszen a múltban játszódik.

Carter ügynök vagány, stílusos, Hayley Atwell tökéletes választás az erős női karakterre, jó volt látni Dominic Coopert is Howard Starkként. Szerencsére nincsenek olyan unalmas, gyenge, rossz színészekkel eljátszatott szerepek, mint a Shield esetében. A másik kiemelkedő figura Edwin Jarvis, a Starkok több mint komornyikja, James D'Arcy alakításában. De Jarvis nem csak ezért lehet érdekes: a Vasember-filmekben és a Bosszúállókban is J.A.R.V.I.S.-nak hívják Tony Stark digitális személyi asszisztensét, amiről sokáig azt lehetett csak hinni, hogy egy kikacsintás a képregényekből ismert komornyiknak. Az Agent Carter alapján viszont egészen más a helyzet.

A duplaepizód tele volt ilyen easter eggekkel, hárompercenként kellett leállítanom, hogy felfedezzem, hogy a figura már feltűnt máshol is. Például Anton Vanko, a Vasember 2-ben megismert Whiplash édesapja, de rengeteget utaltak arra a Leviathanra is, ami voltaképpen a Hydra posztszovjet változata. A Screen Rant elég szépen összeszedte a legfontosabb utalásokat, hozzám hasonló Marvel-függőknek erősen ajánlott ez a poszt.

Az Agent Carter már most ígéretesebb, mint az Agents of Shield volt 15 rész után. Kifejezetten nehéz témát választottak egy viszonylag ismeretlen karakterre felhúzva, viszont sikerült remek vizuális érzékkel megvalósítani. Óriási élmény a '40-es évek Amerikáját nézni kicsit szuperhősös szemszögből, tele Marvel-filmes utalásokkal. Ha a sztori hosszútávon képes érdekfeszítő maradni, és valamilyen módon tényleg összekötik a következő Amerika Kapitánnyal, Bosszúállókkal és/vagy az Ant-mannel, akkor az Agent Cartert kötelező lesz nézni. Csak a dzsesszből kéne kicsit visszavenni, mert a végére már sikerült rendesen túltolni.