Elvileg most érkeztünk el ahhoz a részhez, ahol már a legjobb 12 énekes szerepel, ez a gyakorlatban azonban inkább csak három-négy énekelni tudó embert jelent. Ettől függetlenül még így is izgalmasabb volt a mostani adás az előzőnél, attól az apró részlettől eltekintve, hogy egyre kevésbé vagyok képes megérteni a nézők ízlését.

Ördög Nóri és Majka a szokásosnál jóval felszabadultabban kezdtek bele a vasárnapi adásba, ahol már egyenként esnek ki az emberek. Szinte azonnal azzal kezdték, hogy lereagálták a Facebookon hőbörgőket, akik nem igazán értettek egyet a zsűri szerepével az előző adásban. Itt esett le, hogy talán a ValóVilág óta nem lehetett látni ennyi interakciót a közönséggel, mint a Rising Starban, és most már a készítők is annyira belejöttek, hogy jól áll a műsornak az állandó kommunikáció a nézőkkel. És akkor röviden a lényeg.

A jó...

Ahogy azt a most kalózkapitánynak öltözött Pásztor Anna is kiemelte: nem gondoltam volna, hogy egyszer tetszeni fog neki bárkitől egy Karel Gott-szám. Pedig az igazat megvallva én is baromira élveztem Peter Srámek előadását, ez a gyerek tényleg megrekedt a táncdalfesztiváloknál. De basszus, ha ennyire élvezi, és ennyire hitelesen adja elő a legócskább szocialista rádióslágereket, akkor hajrá, menjen csak tovább. Kovács Gyopár is egész jó volt, Mező Misi leszavazásánál már csak a nézői szavazatok elmaradása volt érthetetlenebb. Szintén hasonló guilty pleasure volt Ádám Krisztián Kicsi gesztenyéje - ahogy Majka is kiemelte - , a srác annyira jól nyomja a mézesmázas bájvigyort a kamerába, hogy ezzel a vállalható énektudással még azt is megbocsátom neki, hogy állandóan ilyen szar dalokat énekel jól. És persze ne felejtsük el Gondi Helént, aki magasan az egész mezőny legjobb hangja, egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy nem ő legyen majd a végső győztes.

a rossz...

Szén Alexandra és Zuhanyzós Alfréd is rossz dalokat kapott, sem a személyiségük, sem a hangjuk nem illett az eredetihez. Singh Viki produkciója - Majka szavaival élve - a Savaria Táncverseny színvonalát hozta, tényleg egy búcsún tudtam volna elképzelni ezt, nem egy tévéműsorban. Bármilyen jól is játszott a háttérzenekar, Heiser Ádám egyszerűen úgy túltolta a ripacskodást, hogy néhol hallgathatatlan volt, amit csinált. Érezhetően fogalma sincs, hogy mi különbözteti meg egymástól a paródiát és az imitálást. Udvarias Anna pedig egyenesen katasztrofális volt egy olyan dallal, ami egy magányos csónakról szól a tengeren. Konkrétan 25 évet öregedtem az előadás végéig.

és a meh :/

Elképzelésem sincs Czibi Norberten mit esznek ennyire, de ezzel csak én vagyok így, mind a zsűri, mind a nézők imádják. A Sárközi testvérek Cseh Tamás-feldolgozása pont olyan semmilyen volt, hogy akár egy reklámszünettel is összekeverhettem volna. Izsák Palmer pedig tényleg szórakoztató figura, csak ekkora dózisban már túl sok. Persze ha tökéletesen énekelne, akkor megbocsátanék neki, de ez csak maximum közepes volt.

Végül Heiser kapta a legkevesebb szavazatot, aki nagyon bátran Szén Alexandrát hívta ki, aki a legközelebb állt a kiesőjelöltek közül a fal felhúzásához. Mindketten más számot adtak elő (és ez hatalmas plusz pont), Heiser konkétan olyan szintre vitte a ripacskodást az I Can't Get No-val, hogy a végén még én is megemeltem volna a kalapomat. Ez már olyan produkció volt, ami után nem akartam megfojtani. Ha már az elejétől kezdve így csinálta volna, nem pedig bohóckodva, Jim Carreynek képzelve magát a Kábelbarátból, akkor valószínűleg a közönség szimpátiáját is hamarabb elnyerni. De ez kevés volt, mert az egy fokkal jobbat éneklő Szén Alexandra ment tovább, pedig a párbaj alapján neki kellett volna kiesni.

Új szabály, hogy a nézők egy kiesőt visszahozhatnak a műsorba, szóval mindenki szurkoljon, hogy az ököritófülpösi kubai csodaduó, Beni és Michel térjen vissza!