Egy hét. Ennyit bírt ki az X-Faktor sztájlisztja, hogy ne olyan ruhát adjon Tóth Gabira, amiből bármelyik percben kibuggyanhat a másodlagos nemi jelleg, márpedig a tegnap este megint hiperaktív énjét hozó, az összes fellépő után lelkendezve ugráló és sikongató énekesnő minden mozdulatában benne volt a villantásveszély. Mondjuk így legalább volt valami, amire oda lehetett figyelni, vagy amire ivós játékot játszhat az ember (egy feles, ha Tóth Gabi azt mondja, csodálatos vagy, egy sör, ha egyetért Alföldivel és egy matrózfröccs, ha valamelyik faszival flörtöl), mert a fain bulika van a színpadon, höjj-tematika nem igazán úgy sült el, ahogy azt Móricka elképzelte - az egyetlen olyan előadásra, amitől tényleg libabőrös lett az ember, a párbajban került sor, addig meglehetősen lapos volt a műsor.

Egy biztos: az X-Faktort olyan profi stáb készíti, ami nem nagyon tud hibázni. A látványra megint nem lehetett panasz, a háttétvetítés és a kameramunka miatt még az olyan rémesen statikus előadók, mint Jonatán is bulikirálynak tűntek, szinte belakta a színpadot az LGT Szólj rám, ha hangosan énekelek-feldolgozása alatt, pedig se kellékek, se táncosnők nem voltak mellette. A táncosok tegnap este egyébként megdolgoztak a pénzükért, nekem, a mozgáskoordinációs kihívásokkal erősen küzdő negyvenesnek minden olyan produkció, amiben legalább 3 ember egyszerre mozog kész varázslat, és tudom, egyszerű vagyok, mint Istenes Bence frizurája, de ezzel majdnem mindent el lehet nekem adni.

Oké, a Spoont így sem. Megint nem voltak jók, sőt, botrányosan szar volt az előadásuk, ráadásul az a legnagyobb baj velük, hogy a képek alapján rendes fiúzenekarnak gondolja őket az ember, aztán a fellépéseken csak az énekes gyerekről szól minden, a három másik meg tétován álldogál/üldögél a háttérben, a kezükben hangszerek, de hogy szólnak-e, azt tán ők sem tudják megmondani (nem szólnak). A heti témához a Tha Shudras sem tudott hozzátenni semmit, pedig a Backstreet Boys Everybodyját tolták, az alapok pont olyanok voltak mint az előző 3 produkciójuk alatt, és ez egy idő után unalmas, ráadásul ezt a számot pont a vokál dobja fel, de náluk ez totál kimaradt, a zöldre festett énekes pedig igencsak birkózott a hangokkal.

Little G másik indulóját, Horányi Julit most kivetkőztették önmagából, megmutatták, hogy van lába, és azt is, hogy ki lehet úgy rúzsozni egy harmincas csajt, hogy hatvannak tűnjön. Ő Lady Gagát nyomott, közepesen, de legalább hangosan, és nem hamisan, bár az előadás minden pillanatáról sütött, hogy a pokolba kívánja ezt a nótát. Így volt ezzel még Benji és Szabó Richárd is, a kiskölyök George Michael-nótája lapos volt, és láthatóan nagyon kényelmetlenül érzi magát a színpadon, az ezen a héten kieső Szabó Ricsi meg annyira koncentrált a tánclépéseire, hogy az éneklésre már nem maradt ereje. A kiesése nem ez eheti produkciónak köszönhető persze, vagy nem kizárólag, valahogy nem tették annyira eladhatóvá, hogy a hét közben beérkező szimpátiaszavazatokból elég jusson neki.

Borbély Richárd egy Tom Jones Prince-dalt, a Kiss címűt bájgúnárkodta bele a kamerába, de a kistérségi Heath Ledger-jelmezbál különdíjasát a nézők nem akkor csípik, amikor ilyeneket tol, hanem akkor, amikor a Billie Jeant adja elő úgy, mintha az élete múlna rajta. Little G a párbaj alatt meg is tapsolta a produkciót, tán még fel is pattant - érthetően, hiszen óriásit énekelt a pali, messze az utolsó produkció volt az este legjobbja. Szikora két versenyzője közül a 15 éves kora ellenére a seggrészegséget valahogy eddig megúszó Tóth Andi volt a gyengébb, az En Vogue Free Your Mindját énekelte, vagyis óbégatta el, és ugyan iszonyú mennyiségű energia szorult a kiscsajba, de a hangjával nagyon sokat kellene még dolgozni.

Jakab-Péter Izabella Ellie Goulding Burnje közben végig az járt a fejemben, hogy ezt az előadást a táncosokkal, a mezítláb éneklő, vörös ruháját tekergető csajjal az Eurovíziós dalfesztiválra lehetne eladni kb. 12. helyezettnek, amiről nem tudtam eldönteni, hogy ez most jó-e vagy sem, mindenesetre ha kiesik Izabella, még mindig ott A Dal, el kell indulni valami fülbemászó slágerrel, Csiszár imádni fogja.

A partyslágerek közül persze nem maradhatott ki Psy sem, bár nem tudom elképzelni, hogy van olyan házibuli 2014-ben, ahol tényleg ez szól, viszont Nagy Richárd, akit a kisfilmjében valami külvárosi Casanovának állítottak be a szerkesztők (és még csak nem is ez volt a legborzasztóbb felvezetés, hanem Szabó Ricsi saláta vs. szalonna tematikájú rémálma) kurva komolyan vette a feladatot és nagyon jól feldolgozta a rémes koreai slágert, ezzel valamit jóvá téve a múlt heti AC/DC-abúzálásból, amiért egyszer majd még nagyon ki fog vele tolni a sors. Nagy Ricst nem mellesleg Vastag Csaba 2.0-nak formálja éppen az RTL, nem is sikertelenül.

Amin mindenképpen változtatnék a műsorban, az Istenes Bence viccesnek szánt, de meglehetősen izzadságszagú felvezetései, nem kellenek ezek a kisfilmek, mert a műsorvezető nem lesz tőlük szimpatikus vagy szerethető, csak idegesítően modoros és maníros, az meg nem kell ide, legalábbis nekem tuti nem. Ja, és a Twitter-üzeneteket a LED-falra kivetítő szoftveren sem ártana finomhangolni, mert az ő és az ű betűkkel komoly problémája akadt, így viszont olybá tűnik, mintha minden beolvasott twittet ugyanazon a hibás billentyűzeten pötyögtek volna be, ami ugye elképzelhetetlen. Jövő héten a férfiaknak női, a nőknek férfi énekesek jutnak, hajrá.

Giffel kezdtünk, giffel zárunk.