Régen anyáztam ennyire évadnyitány után, de a Chicago Fire (azért sem lesz Lángoló Chicago – egészen egyszerűen ez a magyar cím béna és kész) készítői most olyat léptek, amivel egészen biztosan kihúzták a gyufát a sorozat rajongóinál. Folytatás a hajtás után, töménytelen spoiler, szóltunk!

Az nyilvánvaló volt az évadzáró végén, hogy a robbanásban valaki meg fog halni. Személy szerint én valamelyik mellékszereplő tűzoltóra (Otis volt a jelöltem)… De hogy Shay-t csapja agyon egy gerenda, arra álmomban sem gondoltam. Az most lényegtelen, hogy nekem ő volt a kedvenc karakterem (nagyon csíptem Lauren Germant a Hawaii Five-0-ban is, onnét is kiírták, innét is – nincs szerencséje a csajnak), de az még jobban felhúzott, hogy valójában guest starring volt (és gyaníthatóan lesz is), mert mindenféle flashbackekkel csak szerepelt az epizódban.

Az évadnyitó persze új történetszálakat is elindított, ebből a rövidebb Mills családi háttere lehet, a másik, több bonyodalmat rejtő vonal Dawson önmarcangolása (a robbanás előtt helyet cserélt Shay-jel, és most depis, mert neki kellett volna meghalnia és milyen rossz így élni). További feszültségforrás lesz majd a 66-os kocsi állományával való folytonos összetűzés is. Severide is kínlódik, de azt a vonalat a női nézők miatt gyorsan lezárhatják azzal, hogy összehozzák a Shayt váltó, egyébként csinoska mentőslánnyal (valami azt súgja, hogy a folyamatos crossover a Chicago PD-s Lindsay nyomozóval nem működhet sokáig. Meglátjuk). Ha már PD: Mouch összejött a PD-s Platt őrmesterrel és most együtt járnak mindenfelé Bodennel és Donnával, aminek előbbi annyira nem örül. Mondjuk Eamonn Walker zseniális magánszáma a Led Zeppelines pólóban az epizód egyik legjobb pillanata volt.

Mindent összevetve, a képzeletbeli 10-es skálán egy nagyon erős 7 pontot kap a nyitány, a sorozat rajongói egészen biztosan maradni fognak, én még dühöngök egy sort Shay halála miatt, egyébként pedig pacsi Dick Wolf producernek, hogy ilyen merész lépéssel lendítik tovább a szériát.