Az ősz egyik legjobban várt sorozata a Foxon most bemutatott Gotham, ami Batman és városának előtörténetét dolgozza fel Pingvintől a Macskanőig. Megnéztük a pilotot és írtunk róla egy duplakritikát, egyik részét Batman-laikus, másik részét (valamennyire) képregényes szemszögből. Abban mindketten egyetértünk, hogy Nolan Gothamjénél ez a város fényévekkel autentikusabb, de ez semmit sem ér majd, ha a főhőst játszó Ben McKenzie nem szedi össze magát hamar.

Elöljáróban: relatív kevés tapasztalatom van a Batman-univerzummal, meg úgy Gothammel. Megvolt a The Dark Knight és a Dark Knight Rises, de a Batman Begins kimaradt, a régebbi filmekről semmit nem tudok. Képregényben sose olvastam, némi rajzfilm van még gyerekkoromból (ezekre alig emlékszem), és ennyi. Viszont imádom a képregény adaptációkat. Ennek fényében majdhogynem Batman-szűzként tudom lemeózni a Gothamet. Jó kontraszt lesz a véleményem Sajóéval szemben, aki szerintem több képregényt olvasott már életében, mint nem.

Kezdjük azzal, hogy mi volt szar a Gotham pilotjában: már az elején a Wayne szülők meggyilkolása. A lassítás kicsit túl lett tolva, nem kellett volna ennyire erőltetni. Nem igazán sikerült érzékeltetni az ott történtek súlyát. És most nem az instant-árva Bruce Wayne szemszögéből, hanem Gotham, mint a város szempontjából.

A párbeszédekből egyszer-kétszer halványan érezhető, hogy a Wayne kettős gyilkosság óriási horderejű ügy a város életében: rettentő befolyásos emberek voltak, sőt, fontos, a városlakók által tisztelt és becsült, kvázi köztiszteletben álló polgárok, akiknek a halála bla-bla - és hogy az eset következtében megrendül az emberek hite a rendőrségben, a rendszerben, jön a káosz.

Na, ennek a pilotban gyakorlatilag alig van nyoma, nem tolták meg eléggé, ennek következtében a nyitójelenet tök papírsúlyú lett, és a későbbiekben is az maradt az egész szál, ami nagyon nem jó. Még én is tudom, hogy ez a Batman univerzum egyik nagyon, nagyon fontos jelenete, ennek illett volna nem egy kötelező pipának lenni egy listában, hogy na, ez is megvolt, lépjünk tovább, nyomozgassunk.

Alfred, az inas belépője tökéletes volt. Amíg meg nem szólalt. Onnan kezdve olyan volt, mint egy öltönybe bújtatott, ausztrál kocsmai paraszt. Én nem tudom, hogy a képregényben mit nyújtott, de döbbenetesen idegennek éreztem tőle azt, hogy ráordít a szülei temetése után a tetőn kóválygó, láthatóan még mindig sokkos gyerekre, hogy húzza le a seggét a véres picsába a tetőről, Wayne gazda. Meg valahogy nehéz elképzelnem egy komor, hűvös, kimért udvariasságot feltételező brit inast, ahogy egy gyilkosság helyszínén odaböki a nyomozónak, hogy haver. Ez nagyon szúrta a szemem.

Két kézzel dobálták az arcunkba a jövendőbeli szuperhősöket és szupergonoszokat, de annyira két kézzel, hogy már kezdett kicsit erőltetett lenni: a Pingvin szála például még tök indokolt volt, viszont Poison Ivy (magyarul Méregcsók) karaktere vicces volt, mert a casting alapján lejött, hogy ő fontos karater, sőt az is, hogy ő gonosz. De ettől még összesen akkor is csak két mondatos szerepe volt, és tök feleslegesen jelent meg - egyelőre. Ugyanezt tudom elmondani  Edward Nygma (Rébusz/The Riddler) szerepeltetéséről, az egyik jelenetben standupoló csávó meg nagyon remélem, hogy nem a Joker volt, mert akkor tényleg hülyét kapok.

Mondjuk Ivy még mindig jobban járt, mint Catwoman, azaz a Macskanő, aki csak mászott fel alá épületeken, és kukkolta az ifjú Bruce Wayne-t. Egy fél mondatot nem nyögött ki sehol, pedig háromszor is feltűnt a pilotban, sőt, vele nyit a sorozat. Ennek ellenére hihetetlen profinak érzem eddig a castingot, ugyanis a csaj úgy hozta tökéletesen a Macskanőt, hogy meg se szólalt, ami pl. Halle Berry-nek egyáltalán nem ment egy 100 perces, csak erre dedikált, dollármilliókból készült akciófilmben. Pedig ő beszélhetett is.

Egyelőre a negatívumok között van még a Ben McKenzie által megformált James Gordon, a főszereplő. Az alapokat hozza: süt a fejéről a becsületesség, a megbízhatóság. De egy kicsit még nagy volt rá valahogy ez a szerep, ezt főleg ott érezni, mikor a gyilkosság után vigasztalja a Bruce Wayne-t. Azzal a monológgal, hogy most sötét van, de Bruce, ígérem neked, hogy lesz itt még fény, meg világosság. Hát, a sötét átjött. Ez a jelenet az egész pilot leggyengébb pontja.

Ben McKenzie másik nagy baja, hogy a pilotban három másik karakter (jobban mondva színész) is szó szerint lejátszotta őt a színről: Donal Logue bődületesen fasza volt, mint Harvey Bullock, Gordon sokat megélt, a törvényeket és szabályokat saját kedvére ferdítő partnere. Baromi nagy telitalálat. Maximálisan elégedett voltam vele, tényleg csak az volt a baj, hogy látványosan lemosta színészileg a főszereplőt. Ami ciki, de nem ő tehet róla.

Aztán ott van Jada Pinkett Smith, mint Fish Mooney, feltörekvő maffiafőnöknő. Őt egyébként furcsa kettősség jellemzi, mert a csaj mindenkit lejátszott, uralta a kamerát, lubickolt a szerepben, a maximumot hozta, tényleg nagyon fasza volt. De Jada Pinkett Smith, mint színész hiába zseniális, ha maga a karaktere laposabb, mint egy zacskó fing egy elefánt talpa alatt.

Egy ritkán nulldimenziós gengsztert villantott eddig belőle a pilot, ennek tükrében meg még hihetetlenebb, hogy mennyire durván vitte az összes jelenetet, amiben szerepelt. Nem tudom, hogy a képregényekben mi a sztorija, de akkor se lennék meg lepve, ha őt a sorozat készítői találták volna ki. Olyan volt, mintha tudnák, hogy ide kell egy karakter, be is írták szépen, csak még nincs kész teljesen. Majd menet közben alakul, mint púpos gyerek a prés alatt.

És hát Robin Lord Taylor. Nos, Robin Lord Taylor egy állat. Nekem a Batman univerzumból totál kimaradt a Pingvin, kábé annyit tudok róla, hogy van, és kész, de te jó ég. Ő ugye a képregényekben (filmekben?) már kidolgozott, lefektetett karaktert játszik, és nem tudom, hogy máshol mit tudott színészileg, de itt hátborzongatóan jó volt. Brutálisan. Gondolom a hangvétel megváltozásából érződik, hogy most már átértünk a pozitívumok tengerébe.

A casting egyelőre elég faszán működik, annak ellenére, hogy a főszereplőt még nem érzem annyira, és hogy rengeteg karaktert csak mutatóba szerepeltet a Gotham, hogy lássuk, hogy igen, ők itt lesznek, és hűha. Bruce Wayne, Catwoman, a Pingvin, de még a Riddler is kibaszott telitalálat, én nem tudom, hogy a francba válogatták őket össze, de a superhero/supervillain karakterek a pilotban nagyon, nagyon működtek, még ilyen hangyafasznyi mennyiségben is. Istenes nagy pacsi a készítőknek, alig várom, hogy elkezdjék rendesen tolni őket.

A másik, ami kibaszottul ütött a pilotban, az Gotham maga. A városból ordít a hangulat, az atmoszféra, a minden. Még az utolsó rohadt helikopterrel felvett vágókép is tökéletesre van hangolva szűrőkkel, meg amennyire én láttam belenyúltak digitálisan, hogy ne New York legyen egy szaros instagram filterrel, hanem a nagybetűs Gotham. Érződik a városból a feszültség, a bizonytalanság, a percről percre elpárolgó remény. Sorozatban ilyet még nem láttam.

Beszarás, hogy mennyivel hangulatosabban sikerült ábrázolni a terepet, mint a legutóbbi két Batman filmben, ahol Gotham tök jellegtelen volt, egy vacak New York klón. Hát itt tetvesül nem. Én nem tudom, hogy csinálták, de tippre brutálisan megválogatták a helyszíneket, és miliméterre megtervezték a digitális utómunkát, mert egy másodpercre sincs az, hogy egy átszínezett New Yorkot látnék. Nem. Ez Gotham, pont. Nem hittem, hogy ezt én koca-Batmanesként bármilyen szinten is érzékelni fogom. Kudos a csapatnak.

Sztori szempontból nem volt egy nagy durranás a pilot, sőt, kimondottan kiszámítható volt - de igazából nem is vártam mást. Ha nem vállaltam volna be ide az írást, akkor az első három részt egyben daráltam volna le, mert ez a pilot csak a kötelező leves volt a főétel előtt. Nem mondanám, hogy csalódást okozott, csak hát pontosan tudtam előre, hogy mikor mi fog történni, összesen egyszer leptek meg, és mér ez is több, mint amire számítottam.

Igazából ebből az egy részből egyszerűen nem merek semmi következtetést levonni, mert pont a második, harmadik, negyedik rész körül lesz már az, hogy meg lehet mondani, mennyire fog ez működni. Érdekes kontraszt ezzel szemben az Arrow, ahol már a pilot végén tudtam, hogy a) ez fasza b) megleptek c) én ezt nézni fogom, amíg adják. Bár tippre a Gotham is ugyanígy végzi majd.

Összességében ez a nyitány egy tök jó alap volt, és mivel nem vágom se a képregényeket, se a filmeket, rajzfilmeket, játékokat a témában, nekem nem okozott csalódást, és pár zavaró döccenőtől eltekintve ez egy nagyon erős kezdés volt. Ha a főszereplő kicsit rákap a szerepre, és Fish Mooney kap egy erős karakter-injekciót, akkor ez egy tetvesül erős sorozat lesz.

Sikerült emészthetően tálalni a Batman-univerzum legelső, tántorgó lépéseit úgy, hogy az érzésem szerintem nem csak a rajongók, hanem a hozzám hasonló Batman-szűzek számára is kifejezetten élvezhető. Komolyan, még a Batman filmeket is untam, és sajnáltam a rájuk kidobott pár órát, viszont a Gotham engem megvett. Tokkal, vonóval. (deino)

Mivel Deino baromi hosszú volt, ezért igyekszem röviden megírni és a lényeget. Sokkal többet vártam a Gothamtől, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy szuperhősös műfajban szerintem baromi nehéz úgy ütős pilotot csinálni, hogy benne legyen mindenki abból 6547 teaser videóból, amit egy éve csöpögtetünk a népnek. Ezért nem is lehet hosszútávon megítélni a Gotham sorsát, inkább részekre bontom a lényeget.

SZÍNÉSZEK

meh: Ahogy Deino is írta, Robin Lord Taylor elképesztően jó Pingvinként, remekül hozza a sunyi pszichopatát. Ő volt az egyetlen, akinek sikerült már a pilotban előkészíteni a jellemfejlődését. Gordon társát játszó Donal Logue is nagyon rendben van, a korrupció határát át-átlépő kopó nagyon kell ide, Logue ezt tökéletesen hozza. Még Jada Pinket Smith-t is érdemes megemlíteni, bár az ő karakterével azért akadt egy-két gond. Fish Mooney az egyetlen nem eredeti DC-karakter, ezért vele azt csinálhatnak a készítők, amit csak akarnak. Oké, csináltak egy baromi agresszív elmebeteget, csak hát a transzformáció nyugodtból idegbeteggé annyira nem megy még Smith-nek. Bezzeg, amikor ütni vagy geciskedni kell, akkor nagyon elemében van. A többiekre nagyon nem volt idő, Macskanő csak mászkált, Rébusznak meg volt 2 perce. A fiatal Bruce Wayne fölött még nem lehet ítélkezni, ahogy Alfred fölött sem, viszont Ben McKenzie-nek baromi hamar össze kell szednie magát. Értem én, hogy ő itt az abszolút patyolat tiszta jó fiú, de csak egy kicsivel több vagányság és rosszalló tekintet kéne, és nekem semmi komolyabb bajom nem lenne vele.

TÖRTÉNET

Bruce Wayne szüleinek megölését elég hamar letudják, nem is ez az érdekes. Sokkal inkább a helyzet után kialakult káosz, illetve a helyi rendőrség és az alvilág kapcsolata. Batman szüleinek halálát ezerféleképpen feldolgozták már a képregényekben, de egyikben sem mertek igazán nagy hátteret építeni az egész történés köré. Több alkalommal is utalnak arra, hogy ez az egész lehet nem csak egy random gyilkosság volt, és én ennek baromira örülök, mert ezzel a Gotham egy olyan részét érintené a Batman-mítosznak, amit valamiért a DC-nél csak nagyon óvatosan kezeltek. Pilot révén az alaphelyzetet hamar lefektették, viszont a dialógusokon van mit dolgozni, Gordon vigasztalós jeleneténél konkrétan izzadtam a kellemetlenségtől. Afelől nincs kétségem, hogy remek kis képregényes csavarok lesznek még, ahogy már most is akadt, de sokkal több tökösséget vagy bizarr viselkedést várok Gothamtől. A Pingvin erre remek példa.

DÍSZLET

Gotham tényleg Gotham lett, sokkal inkább, mint mondjuk a Nolan-filmekben. Főleg a belső tereken érezni, hogy az alkotók sokszor nyúltak vissza a klasszikus képregények hangulatához, a külső képeken meg konkrétan a kultikus Batman-rajzfilmsorozat hatását éreztem, a kissé elszínezett égbolttal és sziluettekkel. Viszont mintha még így is túl világos lenne minden, túl "tévés" a látvány a párbeszédeknél. Deino ebben nem ért velem egyet, de nálam simán belefért volna egy sokkal túlzóbb, grafikusabb háttér, mint tették azt a Spartacusban. Persze a ló túlsó oldalára nem kell átesni, de nem érzem feltétlenül szükségét annak, hogy ez is legyen nolanesen realista alkotás, sokkal inkább a Sinc City noir látványvilága illene ide, de ez sem rossz.

VERDIKT

Nézni fogom a Gothamet, ahogy az Arrow és még az átkozott Agents of Shieldet is. Egyszerűen azért, mert sokadik alkalommal bebizonyosodott, hogy baromi nehéz jól beindítani egy szuperhősös sorozatot, amiben muszáj már a legelején feltűnnie mindeninek, bemutatni a fő- és a másik három potenciális mellékszálat, közben persze legyen előzménytörténet meg cliffhanger meg apám fasza. Az a tippem, hogy valahol a negyedik-ötödik rész környékén lesz igazán ütős a Gotham, amikor McKenzie beleszokik Gordon szerepébe és saját maga próbál meg belőle egyedi karaktert kialakítani, minden más adott a sikerhez. Az akciójelenetek már most tök vállalhatóak voltak, kicsit jobb párbeszédek kellenének meg kevesebb moralizálás rém egyszerű helyzeteken, és minden rendben lesz. (sajó d.)