A Red Band Society az a sorozat, ami után az ember kicsit jobb kedvűen áll fel, és amikor megroppan a dereka, akkor inkább magába fojtja a basszamegakurvaéletet, mert szégyelli magát. Jó, ez elmúlik hamar, de legalább kapunk valamit a sorozattól és ez nem sok mostani szériáról lehet elmondani. meg azt sem, hogy úgy álltam fel a pilot végén, hogy ha meglenne a folytatás, menten nézném tovább.

Egy spanyol remake-ről van szó, ami egy kórház gyerekosztályán, annak is az akut esetekkel, a bentlakókkal foglalkozó részlegén játszódik. Én alapesetben nem kedvelem a kórházas cuccokat, a Vészhelyzet elment, a House meg inkább volt procedurális nyomozós, mint orvosos, a Grace klinika meg az agyamra ment a rengeteg céltalan kúrással és sírásrívással. Volt hendikeppje a Red Band Society-nek, erre a nyitójelenetben hallom, hogy valaki narrál, aztán megmutatják, hogy a kómás gyerek az.

Ha itt eldobta volna az agyam az ékszíjat, akkor sem lett volna semmi baj, majd megírja valaki, nem kell nekem mindent végigkínlódni, stb. De érdekelt. Nem tudom mi, nem tudom miért, talán Olivia Spencer, aki, mint mindig, itt is zseniális? Vagy az az egész felállás, hogy majd a halálos beteg gyerekek első sörét, csókját, pettingjét éljük át közösen, és sírunk, amikor Jóskának levágják a fél lábát? Fogalmam sincs, komolyan nem tudom megmondani. Az egész sorozatnak van egy olyan, alapvetően feelgod hangulata, amin a rettentő jó zene (rock és punk, nagyjából ennyi a soundtrack) csak feldob, és a gyerekszínészek teljesítménye (mínusz a rettentő smink és parókák) megkoronáz.

Az alapfelállás az, hogy a gyerekosztály bentlakói igyekeznek úgy viselkedni, ahogy a korukbéli kölykök odakint, azaz csibészek, szarnak a szabályokra, és igyekeznek kijátszani a nővéreket és orvosokat, akik viszont pontosan tudják, mi zajlik a hátuk mögött, de egy pontig belemennek a játékba. A szereplők között van rákos (2), anorexiás, szívmegnagyobbodásos, meg valami mittudoménmilyenes, nem ez a lényeg, hanem az, ahogy egymással elvannak, és igen, látom a giccset benne, és tudom, hogy a két csontrákos fiú küzd majd az anorexiásért, és én is érzem néhány dialóguson, hogy jajistenem, ne már, de ha más nem, Spencer és Griffin Dunne (egy excentrikus milliomos szerepében) jelenetei miatt mindenképpen maradok a folytatásra.