Kissé meglepődtem, amikor kiderült, hogy az RTL II-n új sajátgyártású műsor indul Nagyszám! néven, méghozzá magyar könnyűzenei témában. A 2000-es években kevés hálátlanabb téma van a zenénél, az ingyenes letöltések, a Youtube és a streamingszolgáltatások mellett egyre kisebb az igény tematikus blogokra vagy klipeket sugárzó tévécsatornákra - tessék csak megnézni mi lett az MTV-ből, ugye. Pont ezért dicsérendő, hogy az RTL belevágott egy ilyen projektbe, és a Nagyszám! - a kezdeti bénázás ellenére - tényleg egy érdekes, az én generációm számára néhol kifejezetten informatív produkció.

A műsort Hadas Kriszta vezeti és viszonylag egyszerű a felépítése. Fognak egy témát vagy kulcsszót, ahhoz kiválasztják az emblematikus előadókat, megszólaltatják őket és más zenészeket, szakembereket, hozzá pedig archív felvételeket mutatnak be. Hadas Kriszta sem tűnik rossz választásnak, valószínűleg páros lábbal szálltam volna bele a tévémbe, ha mondjuk Barabás Éva faggattózik zenéről. Azt azért hozzá kell tennem, hogy Hadas modoros, erőltetett szójátékokat tartalmazó felvezetőjén lenne mit csiszolni, mert nála is érezhető ez a régi kertévés berögződés, hogy a magyar könnyűzenét hajlamosak túlzással kezelni, a megfelelő önkritika vagy önirónia nélkül. Ettől eltekintve Hadasal nincs semmi gond, nem is szerepeltetik sokat, az ellenben barlomi ciki és kellemetlen, hogy egyes beszélgetéseknél a készítők vagy az ő vagy a vendégnek felejtették el felrakni a mikroportot/bekapcsolni a mikrofont, emiatt atmoszférahangból kellett berakni a megszólalásukat, ami egy gimnazista vizsgafilmnél épp hogy bocsánatos bűn, de az ország vezető tévécsatornájánál megengedhetetlen A szombati első adás témája - ha jól vettem le - a divatdiktátorok. Bevallom, a műsor rendkívül gyors vágása és a szájbarágás hiánya miatt nagyon nehezen állt össze, hogy akkor mi is itt a központi téma, a diszkózene, egy korszak vagy akkor ezek a divatdiktátorok. Erre tökéletes megoldás lenne az évek óta bevett módszerrel működő kis animációs szegmens, ahol kivágott képekkel, itt-ott megeffektezett feliratokkal vezetik elő a nagyobb témát vagy időszakot, nem kell a nézőnek 15-20 percig agyalnia, hogy akkor miért követi Szűcs Judit Fenyő Mikit.

Az alapvető szerkezetbeli hiányosságok ellenére azt feltétlenül el kell mondani, hogy az RTL ügyesen válogatta össze a vendégeket és olyan archív felvételeket mutattak be, amik nekem, a '80-as évek végén született zene iránt érdeklődő fiatalnak egészen egzotikus élményt nyújtottak. Konkrétan a magyar disco korszak egy olyan animgif-gyár, hogy Szarvas kolléga mind a 10 ujját megnyalná.

A fiatal generáció számára azért is lehet érdekes a Nagyszám!, mert ebből kiderül, miért számít itthon sztárnak Szikora Robi vagy mondjuk Fenyő Miki. Szerintem a mostani tinédzserek túlnyomó többségének elképzelése sincs arról, hogy Kozsó vagy Geszti Péter valaha tényleg fontos figurái voltak a magyar könnyűzenének, nem pedig beleszülettek a bulvárlapokba. Az például kifejezetten érdekes sztori, hogy Szikorát azért rúgták ki a Hungáriában, mert nem tartották elég rock and rollnak, hogy Szűcs Juditnak írt discoszámokat.

A vendégek összetétele is pont szükségszerűen vegyes, vannak aktuális előadók (Fluor Tomi, Felcser Máté a Punnany Massifból, Soerii & Poolek, Vastag Tamás - bár én a tehetségkutatósokat nagyon nem erőltetném), nagy veteránok (Lovasi András, Szűcs Krisztián, Geszti Péter, Ákos), régi ikonok (Bródy János, Nagy Feró, Fenyő Miki) és a zeneipari szakértők is, mint például a Lángoló Gitárok stábja vagy a Tesco Disco-bulikat szervező, mellékesen zenekari menedzsmenttel is foglalkozó Szalai "Kecske" Attila. Gesztit külön érdemes kiemelni, mert ugyan az utóbbi időben kapott rendesen a médiától (tőlem is), de az összes vendég közül ő volt az, aki pont úgy kezelte az adott korszakokat vagy előadókat, ahogyan azt kell - némi ironiával, üzleti meglátással és személyes élményekkel. Sőt, alapvetően minden megszólaló sokkal szimpatikusabb, mint általában, hiszen olyan témáról beszélnek, amihez általában értenek is.

Az egyetlen problémám annyi, hogy ebben a formátumban a műsor hamar önismétlésbe mehet át. Olyan 6-8 előadót emeltek ki külön divatdiktátorként Ganxsta Zolee-tól Szikora Robin át Nagy Feróig, és a magyar könnyűzenében vészesen kevés olyan arc van, akit ismerne a mezei tévénéző. Azt viszont nem igazán látom magam előtt, hogy Hadas Kriszta a CPg-ről, a Bizottságról vagy a Megasound Systemről kérdezgetné Ákost, de ne legyen igazam.

Ennek ellenére borzasztó boldog vagyok, mert igenis szükség van ilyen műsorokra és óriási szégyen, hogy ez nem a köztévének jutott eszébe. Mondjuk nem is baj, hiszen egy ilyen témát konzervatív, cenzúrapárti hozzáállással nem is lehetne rendesen csinálni. Az olyan gyermekbetegségek, mint a lefelejtett mikrofon, a modoros felkonf vagy kissé csapongó műsorszerkezet pedig könnyen orovsolható. Én biztosan nézni fogom a következő adást is, mert ez az első alkalom, hogy a bulvárlapokból a hétköznapjainkat irritáló figurák olyan témáról beszélnek, amihez tényleg értenek, és aminek tényleg fontos részei (voltak), ez pedig segíthet megértetni a mai fiatalokkal, hogy miért tart ott a magyar könnyűzene ahol, és miért vagyunk baromi szerencsések, amiért feltalálták az internetet.