Tegnap éjjel, magyar idő szerint hajnali egy környékén jelenthették a hírügynökségek, hogy 63 éves korában meghalt Robin Williams. Fura, éppen tegnap délután akartam írni egy posztot a The Crazy Ones (Eszementek) szinkronjáról, és magáról a sorozatról is, hogy nem kár a kaszáért, mert így jár aki Robin Williamsnek szabad kezet ad, aztán amikor elszabadul, csodálkozik, hogy mi történt, de ezt a posztot (sajnos és egyszerre hálistennek) már soha nem fogom megírni.

Nem vagyok az az érzelgős típus, de Williams halála megrázott, mert ugyan tudtam arról, amiről mindenki, aki ezzel az iparággal foglalkozik, a depressziójáról, a démonairól és azokkal folytatott küzdelméről, de megint más tudni ezekről és egy legyintéssel elintézni, majd az orvosok rendbe teszik, kap két fasza szerepet és talpra áll, és ülni hajnal egykor a gép előtt és a szűkszavú első hírt bámulni: Robin Williams öngyilkos lett. Kurvára utálok ilyen szánalmasan patetikus lenni, komolyan, abba is hagyom, beszéljünk inkább arról, mint köszönhetett a tévé Williamsnek.

Improvizációs komédia azóta van, hogy valamelyik ősember fejen vágta a másikat, legközelebb meg csak poénból emelte meg a bunkót, mire a kolléga röhögve eldobta magát, szóval az, hogy a Mork & Mindy, azaz Egy úr az űrből című sitcomban Mork karakterének nem nagyon írtak szöveget, (mert minek) az annyira nem forradalmi, mindenesetre elég csak belegondolni, hogy milyen lehetett Pam Dawber színésznőnek úgy játszani, hogy előre nem tudhatta, mit fog mondani a partnere egy adott jelentben. Mork karaktere a Happy Days című sitcomban tűnt fel először, itt figyelt fel rá Garry Marshall producer és írt köré egy spinoffot, ami 4 évadon át ment az ABC-n 1978 és 1982 közöt, és kismillió ajándéktárgyat, posztert, kifestőt szült, meg egy olyan szerepet, amit soha nem tudott lemosni magáról Williams, pedig szeretett volna: az Oscar-díj átvétele után nyilatkozta, hogy

Jó ez az Oscar, úgy nég napig mindenki erről fog beszélni, aztán meg jön Mork meg a Nanu-nanu.

A tévében sorozatfőszerepet 2013-ig, a The Crazy Ones című sitcomig nem vállalt, de ez nem azt jelentette, hogy hátat fordított volna annak a médiumnak, ami ismertté tette. A hetvenes évek végétől több stand-upját is rögzítette az HBO: Off The Wall (1978), An Evening with Robin Williams (1982) és Robin Williams: Live at the Met (1986), meghívták a Saturday Night Live-ba műsorvezetőnek és ő volt az 1986-os Oscar-gála házigazdája is. Később a Robin Williams: Live on Broadway (2002) és a Weapons of Self-Destruction (2009) című műsorai is megkapták a tévés különkiadást.

Kisebb tévés szerepekben nagyon sok sorozatban feltűnt a The Larry Sanders Show-tól a Homicide-on és a Jóbarátokon át a Law & Order SVU-ig, de szerepelt a Wilfred egyik epizódjában is, és 2012-ben a Louie című sitcom Barney/Never című epizódjában, amiben magát alakította, és egy temetésen találkozott össze Louis CK karakterével, akinek ezt mondja:

Tegyen meg nekem egy szívességet… Aki hamarabb megy el, mint a másik, annak a temetésére…

Ezzel reflektálva arra, hogy az epizódban eltemetett komikust utolsó útjára csak ők ketten kísérték. Biztos vagyok benne, hogy Louis CK ott lesz Williams sírja mellett.

Az évek során rengeteg tévéreklámban szerepelt, komikus vénája és kiváló improvizációs képessége miatt egy álom lehetett vele forgatni, már ha nem előre megírt szövegről volt szó. A Kreatív szedte össze legjobb reklámjait, ezekből válogatunk:

Utolsó tévés szerepe The Crazy Ones (Eszementek) című sitcomban volt, ami egy reklámügynökségről szólt, és egy évadot élt meg a CBS műsorán. A sorozat elég egyenetlen volt, és ugyan ekkor Williams depressziója már nagyon súlyos volt, ebből a nézők semmit nem vettek észre, szerepét pont olyan lelkesen és viccesen játszotta el, mint az összes komédiájában, elég csak a vége főcím alatti kimaradt jeleneteket megnézni.

Williams generációja egyik legjobb színésze volt, sokoldalúságát komédiákban, drámákban, stand-up fellépéseken és színházi szerepeiben is bizonyította. Imádta a videójátékokat, lánya, Zelda a The Legend of Zelda című játékról kapta a nevét., fiát, Codyt pedig minden bizonnyal a Final Fight egyik karekteréről nevezte el. Gyakran játszott a Warcraft 3-mal, a Half-Life-fal és a Battlefield 2-vel. Második feleségével közösen alapítványt hozott létre, amivel több ügynek is gyűjtött pénzt, rendszeresen jótékonykodott, például a 2010-es új-zélandi földrengés után a Weapons of Self Destruction-turnéja Christchurch-i állomásának bevételeit ajánlotta fel a károsultaknak.

Hiányozni fog.

Az őrület csak egészen kis szikráját kapjuk meg. Nagyon kell ügyeli arra, nehogy elveszítsük.