A sorozat, amit agyonverni sem lehet (kétszer kaszálták el, egyszer a 2., majd a 3. évad után és egyszer csatornát is váltott) a negyedik, rövidített évaddal pont úgy búcsúzott a nézőktől, ahogy jött, nagyot ütött, de de voltak bukkanók, amiken csak nagy nehézséggel vergődtek át. Sploileresek leszünk.

A Netflixnek köszönhetően egyszerre kaptuk meg a 6 részt, ráadásul 6x60 percet, ami, ha kereskedelmi vagy hirdetéses kábeltévére vetítjük le, átlagosan 8 részre jön ki, igaz elmarad az eddigi, 12-13 részes évadoktól, de annál töményebbre sikerült. Mivel szarozni idő nem nagyon volt, Veena Sud, a sorozat alkotója úgy döntött, folytassák az új sztorit onnan, ahol az előző véget ért: Linden agyonlőtte a tinilányok sorozatgyilkosát, Skinner hadnagyot, Holder meg végig asszisztálta a dolgot. És most a lelkiismeret baszkurálja őket, de kibaszottul. És ha ez nem lenne elég, kapnak egy ügyet a nyakukba: egy bentlakásos katonai akadémia diákját a családtagjai holtteste (apu, anyu, 2 húg ) mellett találták fejbelőve, de még élve, keze mellet fegyver, az ügy egyértelműnek látszik, de nem az.

Az évad ezen a két csapáson halad előre, az eddig megszokott tempótól jóval gyorsabban, ami bizonyos szempontból nem tesz jót a sztorinak, nincs ugyanis idő mélyebben elemezni a két főhős lelkének történéseit, a belső vívódást, a “hogyan kenjük el ezt itt most”-ot, és amikor a Gregg Henry alakította, első blikkre lusta faszfejnek tűnő nyomozótársuk szagot fog, és elkezd utánamenni a dolgoknak, kicsit gyors ütemű sz összeomlás is, Holder egy rész alatt jut el a kábítószerekig, de úgy, hogy az 1. percben még minden oké vele, a 43.-ban meg már szív. Lehet jobb lett volna ha csak ezzel ez egy üggyel foglalkoznak, és a lelkizést még jobban kidomborítják?

A katonai akadémiás sztori félrevezető pillantásokkal operált és red herringeket hajigált az ember elé, naná, hogy a hat rész alatt mindig mást és mást gyanúsít az ember a rettentő gyilkossásgokkal - amiket nem mutattak, erőszak és vér ugyanis ebben az évadban nagyon nem volt, helyette viszont úgy káromkodtak a szereplők, mint a kocsis. Ezt az ügyet számomra megnyugtatóan zárták le, pont valami ilyesmi befejezést képzeltem el, de a másikat, Linden gyilkossági ügyét nagyon nem. Nem volt ugyanis bűnhődés, mivel Linden hiába vallott be mindent a végén (nem bírta a lelke már), a politika beleszólt a dologba, és nem hagyta, hogy elvigye a balhét.

Igaz, ez, mármint az, hogy Linden nem ment sittre, vezethetett el a zárójelenetig, amin sokat gondolkodtam, hogy szeretem-e vagy sem, kellett-e nekem, hogy Linden és Holder kéz a kézben sétálgatva smároljon, de aztán arra jutottam, hogy igen, kellett. A lelkemnek kellett a négy évadnyi borzalom és depresszió, a sötét, esős képek, az állandó szürkeség és kvázi kilátástalanság után, azt követően, hogy minden szereplő szopott, mint a torkos borz, KELLETT egy ilyen pozitív befejezés, mert kell a remény az embernek, hogy mindegy, milyen szar a napja, a vége kurva jó lesz, ha ott van mellett valaki, aki szereti és megérti.

A negyedik évad méltó volt a sorozathoz, Gregg Henry mellett Joan Allen és a két főszereplő is brillírozott, igaz, a fiatal színészeket az előző évadban erősebbnek éreztem, de ez legyen az én bajom. A befejezés viszont szerintem garantálta, hogy nem lesz ötödik évad, amit őszintén szóva nem is bánok, mert ez a négy etap úgy volt jó ahogy.