Ott áll a pali a műtőasztal mellett, csuklóig van egy nő hasában, közben a szeme sem rebben, nemhogy gondosan nyírt bajsza, pedig rebbenhetne, hiszen annyira tele van kokainnal, hogy kis híján a fülén folyik ki. Ő Dr. Thackery, a The Knick, azaz A sebész című új sorozat főszereplője, egy sebész (igen, nem vicc), aki 1900-ban a New York-i The Knickerbocker kórházban igyekszik új sebészi módszerekkel segíteni a jónépen. A kissé istenkomplexusos, rasszista seggfej főszereplőt Clive Owen alakítja, a sorozatot a filmezéstől nemrég visszavonult Steven Soderbergh rendezi, én meg az első rész sajtóvetítésének végén nem akartam felállni a székemből, mert a True Detective pilotja óta nem vágytam valaminek a folytatására úgy, mint erre.

Eleve, egy kosztümös, a századfordulón játszódó sorozat nem nagyon lehet rossz, New York kismillió történetet tud ehhez szolgáltatni, és szolgáltat is, hiszen A sebész nem egy emberről és nemcsak a kórházról szól, hanem a korról és a városról, a népek nagy olvasztótégelyéről, amiben a betegség nem tesz különbséget lengyel, svéd vagy olasz között. Soderbergh sorozata egyfajta Deadwood-Vészhelyzet keverék, már ha az utóbbiból leveszünk 90 évnyi tudást és fejlődést, és a sebészek általában a “majd csak lesz valami” módszerrel esnek neki a betegnek. Ezen akar Thackery doktor változtatni, ezért talál ki újabbnál újabb módszereket és eszközöket főnökével és beosztottaival, de persze az út rögös, és nem túl lélekemelő. Na, erre van az ópium meg a kokain.

A sebész azért nagyszerű és csodálatos, mert egy percig nem igyekszik elkenni a dolgokat. Az Owen alakításában imádnivalóan gyűlöletes sebész gondolkodás nékül lövi magát, és egy percig nem kér miatta elnézést, nem azért nem a karjába adja be a kokaint (akkoriban inkább intravénásan fogyasztották), mert takargatni akarja a tűnyomokat, hanem azért, mert a vénái már szétmentek. Az ápolónőket a beteg előtt cseszi le, és mindenki füle hallatára közli a kórházba érkező fekete orvossal, hogy négereknek itt helye nincsen, mert senki nem akarja majd, hogy műtse őket, szóval ha valaki nem szereti a kendőzetlen valóságot, a zsigeri, hiperrealista műtéti jeleneteket, az bele se kezdjen, mert csalódni fog.

Akit viszont érdekel, milyen lehetett 1900-ban New Yorkban élni, mi történt azzal, aki beteg lett, és miért harcoltak a betegekért a műtősök, hogy milyen korrupt volt az egész rendszer kezdve a bérháztulajdonosokkal és befejezve a kórházi adminisztrátorokkal, az mindenképpen üljön le elé. Owen nagyon régóta nem volt ilyen jó és intenzív, a többi színész arca egyelőre összefolyik, de a sorozatot annyira Owen karakterére építik, hogy ez nem is baj most még. A zene, a képi világ és a hangulat tökéletes összhangban van, ami azért fura, mert az elektronikus, kissé monoton, gépies zene (Gregory Tripi munkája) annyira nem illik a képekhez, hogy az valami hihetetlen, mégis, egyben az egész pompásan működik.

És hogy ne csak a szánk járjon, szombat reggeltől az Indexen az első rész feliratos verzióját ingyen és bérmentve bárki megnézheti, és eldöntheti, hogy elfogultak voltunk-e, vagy A sebész tényleg az idei év egyik legjobb sorozatának ígérkezik. Ha pedig tetszett, akkor a tízrészes első évadot szombat estétől hetente vetíti a Cinemax.