Ha a 24 legutóbbi, kegyelemkenyérnek is tekinthető, félévada, a Live Another Day az első perctől kezdve olyan lett volna, mint az utolsó két rész (eltekintve a kilométerekről látszó cliffhangertől), akkor itt verném az asztalt, és toporzékolva követelném a Foxtól, hogy legyen folytatás. Mondom, ha olyan lett volna. De nem olyan volt. Spoileresek leszünk, vigyázat.

A 24-nek volt nyolc évada, aminek a végén egy olyan lezárást kapott (Jack elbújik a kínaiak, az oroszok meg a jóisten elő), amit bármikor lehetett folytatni. Nem volt rá erős késztetés, mivel a veterán krimi felett alaposan eljárt az idő: amikor kezdődött, 2001-ben, kábelen a Maffiózók volt az egyetlen ellenfele, már ami a minőségi sorozatokat illeti (na jó, a Sírhant művek is, network tévén meg az Alias), és egyetlen olyan széria sem volt, ami a 9/11-es sokkal foglalkozott volna, Jack Bauer így egycsapásra nemzeti hős lett. Ő volt az a faszi, aki minden CIA-FBI-NSA tökölés antitézise volt, az Igaz Hazafi, aki mindent alárendel az ország érdekeinek, és ha kell, nemzetközi egyezményeket, törvényeket is áthág, de megvédi az USA-t.

Ez a hozzáállás lendítette előre nyolc éven át, a 24 minden évada pont ugyanolyan volt, van egy nagy fenyegetés, amiből lesz még egy még nagyobb, de Jack elbánik vele, még úgy is, hogy rámegy a családja, meghal a neje, ehidegül tőle a lánya, meghal egy halom kollégája, de ez mindegy, hiszen a hazaszeretet a lényeg. Ez a fajta hőstípus a mai, antihősökkel, Walter White-okkal teli tévés világban olyan, mint Orbán Gáspár a vb-döntő díszpáholyában, az ember nézi, nézi, de nem érti mit keres ott. Jack Bauer nemcsak a köztudatból kopott ki, de a mai tévés sorozatkészítésből is. Ma már nem ilyen forgatókönyveket írnak a tévében, legalábbis nem kábelen, ahol az igazán jó kontent készül, és amire csak annyit mond a néző hogy eh, egynek elment, az a közösségi médiában ne fog hullámokat kavarni, nem beszélnek róla, ne akarják letölteni és szépen meghal.

Az a plusz, a wow-faktor, ami a 24 évadait, de különösen az első négyet, (na jó, ötöt) jellemezte, az a feltámadásból vagy kiveszett, vagy egyszerűen már nem üti meg a néző ingerküszöbét. A felrobbant atombombák, a kiszabaduló biológiai és vegyi fegyverek, a megmerényelt elnökök, a melléjük kötelező jelleggel csatlakozó árulók (meg Nina Myers) és a vérgeci Logan a 24-et pompásan szórakoztató sorozattá tette, izgultunk raja és drukkoltunk, meg persze röhögtünk az eszement állatságokon (Jack hányszor is halt meg?), de ezek nélkül a sorozat nem lett volna az, ami. A kilencedik, (fél)körre ezekből nem sok maradt, viszont az archaikus történetvezetés, a lassú építkezés, a felesleges expozíciók igen, de az, ami 24 részben esetleg működött, 12-ben becsődölt.

Az volt ennek az évadnak a legnagyobb baja, hogy igencsak a lezárásnak szánt 24-film forgatükönyvének felturbózott vázára húzták rá úgy, hogy elővettek egy főgecit az előző évadokból (akinek a halálát nem láttuk), és mint a szegény ember David Copperfieldje, előhúzták a cilinderből, hogy tessék, ő volt a háttérben. Ez szódával elmenne, ennél sokkal lámerebb húzások is voltak már az egyetemes sorozattörténelemben, de az, hogy az első hat-hét részen át egy olyan motivációval bíró terrorista-karikatúrát kellett üldözni, mint Margo, az már nem. Miért nem volt elég Chang? Miért nem arról szólt ez az évad, hogy Chang eltéríti a drónokat, építtet a mit sem sejtő Chloéval és anarchista pajtásaival egy Mindent Meghekkelő Izét, és majdnem kirobbantja a III. világháborút? Miért kellett ragaszkodni a 24-ben megszokott, több főellenséges formátumhoz 12 órában?

Mindegy már, hiába idegeskedünk, az utolsó két-három rész, azok, amikben Chang igyekezett kibaszni Jackkel és a világgal, azok pont olyanok voltak, mint a régiek, Sutherland is ezeket élvezte a legjobban szerintem, csak jó volt megint szaladgálnia egy kicsit valami gépkarabéllyal a kezében. A brit színészekkel alaposan kitömött évadban egyébként két dolog volt még, amiről érdemes beszélni, az egyik Kate Morgan karaktere, aki köré lehetne egy spinoffot írni, a másik meg William Devane, az elnök szerepben, akinek ugyan ez a kaland rutinmunka volt, mégis úgy hozta a figurát, hogy azt tanítani kellene.

Az első tíz órás relatív punnyadás mellé két óra lendületes akciót kaptunk csak, ez meg egy 24 évadhoz méltatlan. A vége, az oroszokhoz deportált Jack Bauerrel meg szomorú, mert a néma óra jelezte, hogy igen, Jack az orosz börtönökből élve nem kerül ki. Nem lesz mentőakció, a nézettség nem indokolja a folytatást és szerintem Kiefer Sutherland sem erőlteti már ezt a szerepet. Ennyi volt, kösz mindent Jack, és nyugodj békében.