Májvéj, mondja a nagydarab pali a technikusnak, Sinátrától. Így s-sel, de kit érdekel, már túl vagyunk egy produkcióján és a sajtókontingens egy személyben tette le a haját tőle, olyat énekelt. Operát, operettet tudok énekelni, popot nem, mondta pár perccel korábban, de az Operába nem kellettem, mert nem tudok kottát olvasni. A kisfia közben csillogó szemmel nézi az apját, a kezében egy műanyag, fújható játékhangszer, amivel én is a sír szélére kergettem anyámékat, mert fogalmam nem volt mire jó a sok kis színes basz rajta és csak egy hangot fújtam, de azt legalább folyamatosan.

A TV2 Rising Star című zsírúj tehetségkutatójának válogatásán vagyunk az Akvárium klub betonpincéjében, annak is a legnagyobb termében, ahol Wágner Tamás főszerkesztő és csapata hallgatja meg a jelentkezőket. Egyszerre három helyen megy a móka, naponta több száz jelentkezőt hallgatnak meg (a sorszámokból nem lehet következtetést levonni, 15 634-es is volt) a kreatív producerek, szerkesztők és zenei vezetők, pont úgy. mint minden más műsor szereplőválogatásán. A valóságshow/tehetségkutató-casting avagy szereplőválogatás pont olyan, mint egy felvételi elbeszélgetés a HR-res Julikával, a keretek, a forma nagyjából megegyezik a Siemensnél és a Győri Gumi Kft-nél is, csak apróságok változnak.

Itt is minden a brandről szól, a stábtagokon Rising Star Crew feliratos egyenpóló, az előtérben, az Akvárium felett és a meghallgatásoknak, interjúknak helyt adó termekben a műsor logója jelenik meg a falon és egy nagyobb ballonon, ide véletlenül nem esik be senki, az tuti. A jelentkezők szépen beállnak a háromtagú előzsűri elé (a műsorban szereplő zsűritagok személye még nem ismert) és van kb. másfél daluk arra (lehetőség szerint egy magyar és egy angol), hogy bebizonyítsák: helyük van a műsorban.

Ami egyébként egy olyan tehetségkutató, mint az X-Faktor, a Megasztár vagy a Voice, csak más központi kunsztra épít: míg az elődökben mentorok és forgó székek vannak, itt az első adástól kezdve élő műsorról van szó, amiben az indulók egy bazinagy ledfal mögött állva énekelnek, és csak akkor kerülnek át rajta, ha a műsor alatt a nézők az internetről leszedett appon keresztül beszavazzák őket. Nem sms-ben, hanem pont úgy, mint a VV6-ban, ingyen, mobilról vagy tabletről. A csavar másik része az, hogy mindez élőben történik, tehát míg az énekes igyekszik átélni és beleadni apait, anyait, mi végig látjuk, hány százaléknál tart - amint a szavazók 70 százaléka azt mondja, ez kell nekünk, továbbmegy. Hogy utána mi lesz mármint a továbbjutókkal, az majd ősszel kiderül, az izraeli eredetiben és az azóta több piacra eladott lokalizált verziókban is tekertek egyet a formátumon.

A sajtónapra persze elit alakulat jár, már az első pároson is látszott, hogy előszűrés után került az újságírók elé, a nagyváradi gimis csaj Tankcsapdát énekelt, jól, aztán egy nekem ismeretlen dalt, hasonló jól. Láttuk/hallottuk az Ének iskolája egyik szereplőjét is, pár Megasztáros rutinnal bíró egykori indulót és a bevezetőben említett nagydarab palit, aki simán lehetne a magyar Paul Potts, ha a popzenében is otthon lenne. Az előcsarnokban is volt pár ismerősebb arc, az egyikük tán valami szépségkirálynő-választáson is járt, de mint azt a comment:comnak Árva László és Németh Ádám, a műsor kreatív producerei elmodták, nem az volt a cél, hogy castingsztárokat tesztelgessenek, így a bikicsunájozók és a tévébe mindenképpen bejutni igyekvő popsztárok nem kerülnek el a meghallgatásokra sem.

A Rising Starba olyanokat keresnek, akiknek van sztorijuk, akikkel a közönség azonosulni tud - pont úgy, mint a többi tehetségkutatóban, viszont a TV2-nek megvan az a nagy előnye, hogy Az ének iskolája nemrég zárta második, igen sikeres évadát, ami, legalábbis a kreatív producerek elmondása szerint jelezte a nézőknek, hogy milyen irányba akarják elvinni az új műsort is: nem a felszínes siker, hanem a valós tehetségek felé. Hogy aztán ebből mi jön össze, az ősszel kiderül.

A műsor amerikai verziójának első adását már láttuk, de nem voltunk elájulva tőle. A színpad és a díszlet gigantikus, minden mozog és világít és füstöl, de valahogy ettől nem lenyűgöző lesz, hanem taszító - a hatalmas fal mögött éneklő énekes meg szándékoltan aprónak tűnik, hogy még inkább érezzük a feladat nagyságát. A műsorvezető Josh Grobam nem vezetett még ilyen műsort, ami látszik is rajta, ideges, néhol bizonytalan, bár vannak olyan pillanatok, amikor mintha valami mocorogna benne, és a spontán kiszólásai általában érdekesebbek, mint az előre megírt, a fülére darált sablonszüvegek. A zsűriben Ludacris szerethető és jó arc, Kesha egy ostoba unott tyúk, Brad Paisley countryénekes meg csak azért van benne, mert az amerikai Voice-nak bejött Blake Shelton szerepeltetése - igaz, ő fazon, Paisley meg egy karikatúra.

Az indulók között egy olyan hang sem volt, amire úgy felkaptuk volna a fejünket, hogy igen, ez kell nekünk, bár az kétségtelen, hogy az élőben alakuló állás, a 70 százalékos küszöb elérése érdekes és izgalmas. Csak éppen utána, amikor felmegy a fal, ül le a műsor, de nagyon. A zsűri, mivel nem dönt, csak véleményez, kicsit feleslegesnek tűnik, de ez még a kisebbik baj, megfelelő instruálással lesznek ők még érdekesek. A baj az, hogy míg az izraeli eredetiben a jó hang mellé sikerült olyan hátterű indulókat beválogatni, akik érdekesek, akiknek van olyan története, ami miatt drukkolunk nekik, itt inkább csalódott, sok helyen próbálkozó, mindenhonnan elhajtott énekesek utolsó mentsvárának tűnik a műsor, vagy egy YouTube-on már milliós nézettséggel büszkélkedő gyereksztár újabb kipipált feladatának. A nézettsége sem volt jó, 1,5-ös rating és 5 millió körüli össznézettség nem az, amit kitesz a vitrinbe az ABC.