A Nagy Médiaháború vége utáni 3461. napon Kovácsnak kezdett az összes töke tele lenni az egész nyomorult világgal. Megint kerülnie kell hazafelé menet. Pedig már a Blahán járt, amikor meghallotta, hogy a csendőrök, akiket a kormány mostanában már kisbírónak is alkalmazott a hirdetmények felolvasása végett, a Blahán felhúzott Nemzeti Szószékről hangosan kántálják, hogy Baross, Leonardo, Futó. Azokat az utcákat, amiken nem biztonságos végigmenni az emeletről hulló tévékészülékek és a járdát borító üvegcserepek miatt.

Lassan tíz éve, hogy a kormány bevezette a reklámadót, és ugyan az RTL emberkedett egy ideig, de ez a nézőket cseppet sem érdekelte. Hiába lázároztak meg simonellászlóztak, firtatták a Nagy Nemzetmentő felmenőinek hirtelen meggazdagodását, a közönség csak a vállát vonogatta, oszt eddig nem loptak? Mikor kezdődik már a Barátok közt? A többi tévé meg sem próbálta az ellenállást, volt aki szolgalelkűségből, mások meg azért, mert nem akartak széllel szemben hugyozni. Ez egyébként jó tanács, állapította meg Kovács, miközben a Nemzeti Gyorsétteremben állt sorban egy hatezer lázárba kerülő, reszelt répás vajas kenyérért (havonta csak kettőt adtak ilyen olcsón), a múltkor is tiszta húgy lett a kezeslábasa, amikor véletlenül a huzatos falú sloziba ment be a dolgát végezni.

A poszt folytatását az Index Vélemény rovatában olvashatják, kommentelni viszont továbbra is itt lehet.