Ha van olyan regényfolyam, amiről rengetegen még most, a negyedik tévés évad végén sem tudják elhinni, hogy lehet jól adaptálni, az a Trónok harca. A könyvek nem úgy épülnek fel, ahogy általában megszoktuk, egy-egy fejezet egy karakter szemszögéből meséli el a történetet, így óhatatlan, hogy dolgok kimaradnak, nem mindenki lesz nézőpontkararakter, így a motivációit sem ismerjük meg, és így tovább. David Benioff és D.B. Weiss viszont megcsinálta azt, amit senki nem gondolt volna, és kiválóan tévére vitte a sűrű sztorit, amihez persze kiskapukat kellett keresniük, és néha élniük kellett olyan megoldásokkal és kihagyásokkal, amikkel a fanatikus könyvolvasókat a végletekig felbőszítették. Engem nem, mert én annak örülök, hogy a könyvverzió mellé kaptam egy másikat, ami nagyrészt megegyezik az írott szöveggel, de megmutat olyasmit is, amiről álmodni sem mertem. És az így jó. CSAK AZOK OLVASSANAK TOVÁBB, AKIK LÁTTÁK AZ ÉVADZÁRÓT ÉS/VAGY NEM BÁNJÁK, HA SPOILERBE FUTNAK.

A negyedik éávad záróepizódja messze a legjobb volt az összes közül, talán azért, mer az első három etapban a nagy hubazdmeg a kilences, utolsó előtti részben jött, most pedig több ilyet is kaptunk - egyet pont vasárnap/hétfőn este, és igen, arra gondolok, amikor az egyik legjobb karakter (Tyrion) kinyírta a második legjobbat (Tywin). Az epizód címe (A gyermekek) persze előre vetítette, hogy szó lesz erről a kis kalandról, (az apagyilkosságról), és ugye azt senki nem gondolta, hogy kinyírják Tyriont, azt a szereplőt akiért a teljes internet rajong? Az írók nem is fértek bele a szokásos műsoridőbe, így 65 perces lett az évadzáró, amiben minden olyan szálat elvarrtak, amit esetleg hiányolhattunk.

Az előző részekben Theon és Sansa történetét is eljuttatták egy olyan pontra, ahol minden további nélkül le lehetett állni, és szép csomót kötöttek a többire is (kivéve Rickont, de ő meg senkinek nem hiányzik, csak Roose Boltonnak). Jaime a várakozásnak megfelelően kiengdte Tyriont a sittről, az meg cserébe kinyírta az apját és ezzel szépen nemcsak a saját családját ítélte halálra, de a birodalmat is - Tommen képtelen uralkodni Tywin nélkül, és ha az anyjára hallgat (rá fog), akkor Westeros csődbe megy. Varys is elhajózott Tyrionnal, Királyvárban nincs is olyan kérdés, amire választ kereshetnénk. Havas Jon megnyugodhat, Stannis közbe lépése miatt még áll a Fal, Bran eljutott oda, ahová 2 évada igyekszik, Jaime és Cersei elvannak egymással, Dany megint rádöbbent, hogy királynőnek és anyának lenni nem egyszerű, Arya pedig egy tökéletes szociopata gyilkos lett, és elhajózott Braavosba.  Kihagytunk valakit?

Persze a címbeli gyermekek nemcsak a főszereplőkre vonatkoztak, szinte nem is volt olyan jelenet az évadzáróban, ami nem róluk szólt volna (a meereeni tanító története, a lányát vesztett apa fájdalma, Dany arca, ahogy a gyermekeit veri láncra pont úgy mint a meereeni mesterek a rabszolgákat, az Erdő Gyermeke vagy ki a pöcsöm, aki tűzgolyókkal hajigálta a csontvázhadsereget, és így tovább). Erős volt az érzelmi szál, a színészek meg éltek a jó kontenttal, és odatettéák magukat, még a Havast alakító Kit Harrington fején is feltűnt egy újabb arckifejezés, így már háromnál tartunk.

Maisie Williams, Peter Dinklage és a többi szereplő és mellékszereplő annyira jó volt, hogy még azt is megbocsátottam az epizódnak, hogy Mance Rayder százezres vad-hadseregét hat statiszta képviselte, nem érdekelt, hogy Stannis semmiből előkerülő haderejének útjáról egy szó sem esett és az sem, hogy a lovasoknál alkalmazott CGI gagyi volt. Dettó nem zavart, hogy a csontvázas zombitámadás nagyon rosszul sikerült, leszartam, hogy a könyvben ki, mit mondott és mikor, nekem ez a rész olyan jól összeállt, mint nem sok Trónok harca-epizód korábban.

Jó, lehetett volna sok mindent másképp csinálni, több pénzből biztos szebb lett volna, és akár elidőzhettünk volna egy kicsit olyan karaktereken is, akikkel csak nagyon keveset foglalkoztunk, de semmi hiányérzetem nincsen, max. annyi, hogy MIKOR LESZ MÁR JÖVŐ TAVASZ VÉGE?

A kezdettől fogva rajongója vagyok a sorozatnak és a regényeknek is, mert kiválóan elszórakoztatnak. Eszem ágában nincs habzó szájjal azt kérni a készítőktől, hogy a könyv minden apró részletét, finomságát megjelenítsék a képernyőn, én azt szeretném, ha amit látok az leköt, ha lenyűgöz, ha elgondolkodtat, és erre a Trónok harca negyedik évadzárója tökéletesen alkalmasnak bizonyult.