A 2013/14-es évadban két kalózos sorozat is bemutatkozott a tévében: a csöcsös-véres-szőrös pinás Black Sails (hamarosan itthon is látható lesz, de nem mondhatjuk meg, melyik adón) és a Crossbones, az NBC egyik nyári sorozata, amiről meg annyit kell tudni, hogy a női nemi szervek helyett John Malkovich van benne. És azt hiszem itt be is lehetne fejezni a kritikát, de sajnos nem ennyire könnyű a dolgunk. Spoileresek leszünk.

Az alapfelállás érdekes lenne: 1712-ben járunk, és egy kronométer (tudom, óra, de ez nem az, hanem egy navigációs eszköz) nevű szerkezet az, amit a kalózok nagyon szeretnének megszerezni a brit flottától, és ez pont kapóra jön a Jamaikán székelő kormányzónak (Julian Sands), akinek szent meggyőződése, hogy Feleteszakáll csak megrendezte a halálát pár éve, és valahol él, mint Marci Hevesen. Megbízza hát a kor James Bondját, Tom Lowe-t (Richard Coyle, a Páran Párban című zseniális brit komédia egyik főszereplője), hogy csalja lépre a kalózembert, kerüljön közel hozzá, és ölje meg.

Mondom, ez így még akár jó is lehetne. De nem az. Olcsó, idegesítően elkapkodott, borzasztó díszletek között, hiteltelen és meglepően szar jelmezekben forgatott katyvasz lett a pilot, amit még Malkovich sem tud feldobni, aki a forgatókönyv láttán tuti röhögőgörcsöt kapott, és amit lehet, kihoz a karakterből, aki félelmetes kalóz helyett egy kommunista elveket valló, Edward nevű futóbolond, olyan akcentussal, ami hallatán minden rendes nyelvész sírva fakad. A pilotba sikerült annyi expozíciós jelenetet besűríteni, hogy hülyét kaptam tőlük, a szereplők néha megállnak és összefoglalják a tudnivalókat nekünk, ahelyett, hogy csinálnának valamit, pedig ez nem rádiójáték, hanem tévésorozat.

A karakterek egydimenziósak és karikatúraszerűek, kezdve a kopasz kalózzal, folytatva a fekete kalóznővel, vagy a spanyol végzet asszonyával, mindenkinek van egy tulajdonsága, amit jó alaposan kidomborítanak, a többit meg leszarják, mert minek az, csak zavarná a dülledt szemmel bámuló nézőt. A történet túl gyors és túl hiteltelen, az akciójelenetek gagyik, a dialógusok hihetetlenül erőltetettek, és a katyvasz közepén ott áll Malkovich bárgyú mosollyal a képén, és örül, hogy a rendes évei vakációját nemhogy neki kellett fizetnie, egy rakás pénzt kapott azért, hogy egy vidéki búcsúban is kínos, hakniszagú színielőadásra emlékeztető produkcióban szerepeljen.