A tavalyi évad egyik legkellemesebb meglepetése volt a Hannibal, az első perctől az utolsóig imádtuk, mert amikor a sztori bicegett (a heti egy ügy megoldása nagyon béna volt néha), a színészi játék, a zene és főleg a látvány mindenért kárpótolta a nézőt. Aztán jött a második évad, és hálistennek minden maradt a régiben. Spoileresek leszünk.

Szóval az, hogy Will a kóterben pocolt, nem tett rosszat a történetnek, sőt, Hugh Dancy furamód egy kicsivel több mozgásteret kapott így, és többet kihozhatott a figurából - a Hanniballal közös jelenetei nagyszerűek voltak így is. Persze a sorozatot Mads Mikkelsen viszi a hátán, aki a kultúrtörténet legszimpatikusabb sorozatgyilkosa Michal C Hall (Dexter Morgan) után, és az sem érdekel, kit és miért zabál meg, komolyan.

A képi világ tovább csiszolódott, és ugyan én beértem volna kevesebb szarvassal és agancsos-fekete gumiruhás emberrel, de legyen ez az én bajom - a képek fényelése, a beállítások, a tökéletes arányok és az olyan részletek, mint pl. a meghívót kézzel író Hannibal tökéletes kalligráfiája, mindenért kárpótoltak. Az első évados kritikából méltatlanul kimaradt a zene, pedig az élmény így volt tökéletes, felkavaró volt, és magával ragadó, minden mozdulatot, történést a lehető legjobban aláfestett, megérdemli, hogy a zeneszerzőt nevén említsük, Brian Reitzell az.

Volt persze negatívum is az áévadban, az első öt rész lendülete alábbhagyott, és míg Michael Pitt Mason Vergere elő nem került, volt egy négyrészes toporgás, amiben ugyan megszabadultunk Chilton doktortól, és minden kétséget kizáróan eltértünk a kánontól, de ettől mág nem volt olyan érdekes, amilyen lehetett volna. Az az igazság, hogy arra Bryan Fullerék is hamar rájöttek, hogy ebben a sorozatban az FBI-csapat nem igazán használható semmire, és a lendület mindig megtörik, ha képernyőn vannak - az utolsó részekben nem is nagyon került rájuk sor, jó ha 2-2 percet kaptak, pont annyit, amennyit még nem érzünk időpocséklásnak.

Azt, hogy Hannibalt csak úgy nem lehet legyakni, és nem a könyvek sztorija szerint haladunk, azaz Will nem fogja el az évad végén és nem kerül sittre, sejtettem, azt viszont nem, hogy Abigail mindvégig életben volt. Arra utaló jelek is akadtak bőven, hogy Hannibal mindvégig tisztában volt azzal, Jack és Will megvezeti, ráadásul az évad első részében megmutatták a Hannibal-Jack-verekedést, így ez sem érhette meglepetésként az embert, a brutalitása viszont igen: ilyen véres, kegyetlen évadzárást nagyon rég nem láttam network tévében, szó szerint minden tocsogott a vértől, két nyakat metszettek át lassú, megfontolt mozdulatokkal, bár a "Verger a saját arcából vagdos ki darabokat, és azokkal eteti Will kutyáit"-jelenetnél gyomorforgatóbbat még soha nem láttam tévében.

A következő etapban a Hannibal és a Hannibal Rising történeteit keverik majd össze, szóval még kevesebb FBI és még több Hannibal lesz terítéken, hogy aztán Firenzében vagy másutt, az a jövő zenéje. Elgondolkodtató, szenvedélyes, bár néhol öntelt és modoros évad volt ez a második, de ha jobban belegondolunk, soha rosszabbat. Ja, és ha Jack nem éli túl az évadzárót, morcos leszek.