Nem és nem értem, hogyan lehetséges az, hogy ezt a sorozatot még nem mutatták be Magyarországon? Hiszen sokan egyenesen a Szívek szállodája (méltó) utódjának tartják, plusz ha van széria, amit a magyar nézői ízlésre szabtak, hát ez az. Ezt minden gúny és irónia nélkül mondom. Mert a Hart of Dixie működik.

Azt sem igazán értem, hogyan volt képes ez a tömény cukormáz engem - aki viszkető kiütéseket kap a habos-nyálas romantikától - úgy zsebre tenni, hogy már 3 évad óta nem tudok belőle kiszeretni? Olyan távol áll bármiféle realitástól, hogy akár egy másik bolygón is játszódhatna. Mégis, a Hart of Dixie egyike a CW kevés, valóban jó sorozatának. Mi a fene lehet a titka? Klikk után megpróbálok utánajárni, spoilerek nélkül, amolyan kedvcsinálóként.

Kezdjük azzal, hogy gondolj a kedvenc sütidre. Merthogy a Dixie tényleg olyan, mint egy nagyon finom sütemény: a megfelelő összetevőket kell hozzá a megfelelő arányban összekutyulni, sütéskor pedig észnél kell lenni, hogy a végeredmény biztosan ellenállhatatlan legyen. Mutatom a receptet, már amennyire sikerült rájönnöm:

1. Idilli környezet: Bluebell olyan hely, ahol bármelyikünk szívesen élne. A Kisváros, ahol mindig süt a nap, folyton nyílnak a virágok, ahol mindenki mindenhova gyalog jár – vannak persze kocsik, de többnyire csak dísznek -, ahol a nők iszonyú csiricsáré ruhákat hordanak, és senki nem röhögi ki őket ezért, sőt. Az ott élők szeretik és támogatják egymást, emellett pedig a végsőkig lokálpatrióták. Az egész város olyan, mintha megragadt volna egy bő 100 évvel ezelőtti, minden romlottságtól mentes világban. Ki ne költözne már holnap?

2. Dobjunk ki minden drámát belőle: legalábbis minden komolyabb drámát. Itt az emberek nem szoktak meghalni, nincsenek fegyverek, elmebeteg gyilkosok, gengszterbandák, véres leszámolások, ez pedig rendkívül üdítő tud lenni. Kivétel nélkül mindig minden bonyodalomnak hepiend a vége. Általában mindenki boldog, és ha éppen szakított vele élete szerelme, akkor egy kicsit nem az, de hamar túlteszi magát rajta. Csak nézed, és azt gondolod: irigylem a problémáikat. És közben elsimulnak a homlokodon a ráncok.

   

3. Persze kellenek szerethető karakterek: tök vicces, hogy mindegyikükben megvan kisebb-nagyobb mértékben az idegesítő faktor, mégis, összességében imádnivalóak. Az őket alakító színészek pedig lubickolnak a szerepben. Sokszor már túlmegy a tolerálható határon, hogy mennyire idióták, és közben látszik, hogy iszonyúan élvezik az egészet. Amikor ezt észreveszed, onnantól te is élvezni fogod, minden túlzásával együtt.

4. És kell még humor is hozzá: de csak mértékkel, ez mégsem szitkom, ennek ellenére vannak hangosan röhögős pillanatai. De összességében inkább végig vigyorgós, feelgood, a szó valódi értelmében. Ez pedig tényleg nagyon kevés sorozatról mondható el.

You showed up drunk on A.B.'s door
You basically called her Gainey's whore
Well, you won't get away with that no more
So there'll be no Belles At the Toast and Roast
So suck it... Lavon Hayes.

A Hart of Dixie már harmadik éve változatlanul annyira aranyos, olyan hangulata van, hogy egy szar nap végén simán kirángat a rosszkedvből. Kis zacskókban kéne árulni depresszió ellen. Legjobb tudomásom szerint pillanatnyilag nincsen semmi hasonló a tévében, de ha mégis, szóljatok, mert csak jövő márciusban folytatódik, és már most aggódok, hogy mivel fogom addig lőni magam?!